MAP

Domenico Calcagno bíboros a nagycsütörtöki krizmaszentelési szentmisén Domenico Calcagno bíboros a nagycsütörtöki krizmaszentelési szentmisén 

Ferenc pápa homíliája a nagycsütörtöki krizmaszentelési misén: Az Úr Igéje beteljesedik

A Szentatya megbízásából Nagycsütörtökön délelőtt fél tíz órakor a krizmaszentelési misét Domenico Calcagno bíboros, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségének emeritus bíborosa mutatta be a Szent Péter bazilikában a római egyházmegyés és az Örök városban tanuló és szolgáló papok jelenlétében, akik megújították püspöküknek tett egykori szentelési fogadalmaikat.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Jézus könyve      

Jézus „az Alfa és az Omega, aki van, aki volt és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel 1,8). Pontosan az a Jézus, akit Lukács említ a názáreti zsinagógában, azok között, akik gyermekkoruk óta ismerték Őt, és most ámulnak rajta. A kinyilatkoztatás az idő és a tér határain belül mutatkozik meg: a test ugyanis a reményt megtartó sarokpont, Jézus teste és a miénk. A Biblia utolsó könyve ezt a reményt mondja el. Felold minden apokaliptikus félelmet a megfeszített szeretet Napja által. Jézusban megnyílt és olvasható a történelem könyve – kezdődik Ferenc pápa beszéde, utalással a Jelenések könyvének soraira. 

Hivatásunk könyve

Nekünk papoknak is van történelmünk, amit most Nagycsütörtökön, miközben megújítjuk szentelési ígéreteinket, csak a Názáreti Jézusban tudunk olvasni, aki „szeret minket és vérével megszabadított bűneinktől” (Jel 1,5). Ő nyitja ki életünk tekercsét és segít megérteni annak értelmét. Készek vagyunk-e annak olvasatára, vagy félünk tőle? – kérdezi a pápa homíliája.

A mostani jubileum segít a papság és Isten papi népe kapcsolatának a megértésében. A kettő most még nem esik egybe, de a Jelenések könyve már a szolgálati papságot a papi nép tiszta szolgálataként értelmezi, melynek az új Jeruzsálemben már nem lesz szüksége templomra. A jubileumi év a papok számára egy különleges felhívás az újrakezdésre a megtérés jegyében. Hogy a remény zarándokaiként lépjünk ki a klerikalizmusból és váljunk a remény hírnökeivé – kérte a Szentatya homíliája.

Ne keressünk minden áron beleegyezést, hanem tegyünk hitvallást! 

Ha életünk alfája és ómegája Jézus, akkor mi is találkozhatunk azzal az ellenkezéssel, amelyet Ő maga is megtapasztalt Názáretben. A pásztor nem keresi mindenáron a beleegyezést és a jóváhagyást. Mégis, a szeretet hűsége megtérést hoz, amit először a szegények ismernek fel, aztán azok is, akik átszúrták őt (Jel 1,7). Igen. Ámen! Ezért gyűltünk itt egybe, hogy megismételjük Isten népének hitvallását, Jézus szenvedése, halála és feltámadása megvallásával, benne az Egyházzal és a mi papi szolgálatunkkal.

Jézus jó szokásai: zsinagógába jár és felolvas

Jézus szokása szerint szombaton bement a názáreti zsinagógába, és felállva olvasni kezdett.  Ebből Jézus két szokását ragadhatjuk meg: zsinagógába jár és felolvas. A mi életünket is a jó szokások tartják fenn. Jézus szíve szerelmes Isten Igéjébe, ezt már tizenkét évesen megértette és most, felnőttként a Szentírás az ő háza. Amikor Jézus kinyitja a tekercset, „megtalálta a szöveget”, mert tudja, hogy mit keres. Jézus azt a szöveget választja, amit majd be is teljesít. Nekünk papoknak is vannak beteljesítendő Igéink. Ám ezeket csak akkor tudjuk mindenki szolgálatába állítani, ha azok „otthonosak” nekünk. Így tudunk mások segítségére lenni esküvő vagy temetés alkalmával. A Jézus által kiválasztott szöveg azonban különleges módon fontos mindnyájunk számára, ahogy azt Lukács evangéliuma  negyedik fejezetében olvassuk: A zsinagógában minden szem reá szegeződött. Bejelentette az Úr kegyelmi esztendejének a jubileumát. Ő nem másokról beszélt, mert így szólt: „Az Úr Lelke van rajtam”, és végül hozzáteszi: „Ma beteljesedett ez az Írás, amelyet hallottatok”. Íme, az Ige valósággá vált. Tettek beszélnek, szavak beteljesednek. „Íme, mindent újjáalkotok!”

Ezt a Lelket hívjuk segítségül a papságunkra – olvasta Ferenc pápa beszédét Calcagno bíboros. Ezzel ruháztak fel bennünket és Jézus Lelke marad szolgálatunk csendes főszereplője. A nép megérzi az ő leheletét, amikor a szavak valósággá válnak bennünk. A szegények, a gyermekek, a kamaszok, az asszonyok felismerik a Szentlélek szimatával és megkülönböztetik a világ többi szellemétől. A szent krizma, amelyet ma megszentelünk, megpecsételi ezt az átalakító misztériumot a keresztény élet különböző szakaszaiban. És vigyázzatok, soha ne csüggedjetek, mert ez Isten műve! Higgyétek, Isten soha nem hagy cserben! Emlékezzünk arra a szóra, amit a szentelésünk során hallottunk: „Isten fejezze be a benned mindazt, amit kegyelmével megkezdett!”. És Ő meg is teszi ezt – állapította meg a pápa homíliája.

Mi is találjunk rá az Írásban a saját szövegünkre!

Ez pedig Isten műve, nem a miénk: örömhírt vinni a szegényeknek, szabadulást hirdetni a foglyoknak, látást a vakoknak, szabadságot az elnyomottaknak. Ha Jézus megtalálta ezt a szöveget a tekercsben, akkor ma is mindannyiunk életrajzában tovább olvassa. Főként azért, mert az idők végezetéig Ő az, aki evangelizál minket, aki kiszabadít börtöneinkből, aki megnyitja szemünket, aki felemeli a vállunkra rakott terheket. De úgy is, hogy elhív minket az ő küldetésére, és szentségi módon beilleszt minket az ő életébe, és így rajtunk keresztül másokat is megszabadít. Általában anélkül, hogy ennek mi tudatában lennénk. A mi papságunk az övéhez hasonlóan jubileumi szolgálattá válik, kürtszó nélkül, egy tisztán ingyenes odaadásban. Ez Isten országa, amelyről a példabeszédek szólnak, hatékony és tapintatos, mint a kovász, csendes, mint a mag.

Az olajok, amelyeket a mai szentmisén megáldottunk, az ő vigasztalására és messiási örömére szolgálnak. Küldetésünkben éltessen bennünket az Ország öröme, amely minden erőfeszítést meghálál. Valójában minden földműves ismer olyan évszakokat, amikor látszólag semmi sem növekedik. Ezekből a mi életünkben sincs hiány. Ám Isten az, aki a növekedést adja és Ő az, aki az öröm olajával keni fel szolgáit.

Imádkozzatok ma a papok öröméért!

Kedves hívek – fordult Calcagno bíboros a pápa nevében a bazilikában jelenlévő hívekhez – reménység emberei, imádkozzatok ma a papok öröméért! Jöjjön el hozzátok a Szentírás által megígért és a szentségek által táplált szabadulás. Sok félelem lakozik bennünk, és szörnyű igazságtalanságok vesznek körül bennünket, de egy új világ már felvirradt. Isten úgy szerette a világot, hogy Fiát, Jézust adta nekünk. Ő keni meg sebeinket és szárítja fel könnyeinket. „Íme, ő eljön a felhőkkel” (Jel 1,7). Övé az ország és a dicsőség örökkön-örökké. Ámen – zárta a nagycsütörtöki krizmaszentelési mise Ferenc pápa által írt homíliáját Domenico Calcagno bíboros, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségének emeritus bíborosa.  

Krizmaszentelési szentmise Calcagno bíboros vezetésével
17 április 2025, 14:43