杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Jézus könyve      

Jézus ?az Alfa és az Omega, aki van, aki volt és aki eljövend?, a Mindenható” (Jel 1,8). Pontosan az a Jézus, akit Lukács említ a názáreti zsinagógában, azok között, akik gyermekkoruk óta ismerték ?t, és most ámulnak rajta. A kinyilatkoztatás az id? és a tér határain belül mutatkozik meg: a test ugyanis a reményt megtartó sarokpont, Jézus teste és a miénk. A Biblia utolsó könyve ezt a reményt mondja el. Felold minden apokaliptikus félelmet a megfeszített szeretet Napja által. Jézusban megnyílt és olvasható a történelem könyve – kezd?dik Ferenc pápa beszéde, utalással a Jelenések könyvének soraira. 

Hivatásunk könyve

Nekünk papoknak is van történelmünk, amit most Nagycsütörtökön, miközben megújítjuk szentelési ígéreteinket, csak a Názáreti Jézusban tudunk olvasni, aki ?szeret minket és vérével megszabadított b?neinkt?l” (Jel 1,5). ? nyitja ki életünk tekercsét és segít megérteni annak értelmét. Készek vagyunk-e annak olvasatára, vagy félünk t?le? – kérdezi a pápa homíliája.

A mostani jubileum segít a papság és Isten papi népe kapcsolatának a megértésében. A kett? most még nem esik egybe, de a Jelenések könyve már a szolgálati papságot a papi nép tiszta szolgálataként értelmezi, melynek az új Jeruzsálemben már nem lesz szüksége templomra. A jubileumi év a papok számára egy különleges felhívás az újrakezdésre a megtérés jegyében. Hogy a remény zarándokaiként lépjünk ki a klerikalizmusból és váljunk a remény hírnökeivé – kérte a Szentatya homíliája.

Ne keressünk minden áron beleegyezést, hanem tegyünk hitvallást! 

Ha életünk alfája és ómegája Jézus, akkor mi is találkozhatunk azzal az ellenkezéssel, amelyet ? maga is megtapasztalt Názáretben. A pásztor nem keresi mindenáron a beleegyezést és a jóváhagyást. Mégis, a szeretet h?sége megtérést hoz, amit el?ször a szegények ismernek fel, aztán azok is, akik átszúrták ?t (Jel 1,7). Igen. Ámen! Ezért gy?ltünk itt egybe, hogy megismételjük Isten népének hitvallását, Jézus szenvedése, halála és feltámadása megvallásával, benne az Egyházzal és a mi papi szolgálatunkkal.

Jézus jó szokásai: zsinagógába jár és felolvas

Jézus szokása szerint szombaton bement a názáreti zsinagógába, és felállva olvasni kezdett.  Ebb?l Jézus két szokását ragadhatjuk meg: zsinagógába jár és felolvas. A mi életünket is a jó szokások tartják fenn. Jézus szíve szerelmes Isten Igéjébe, ezt már tizenkét évesen megértette és most, feln?ttként a Szentírás az ? háza. Amikor Jézus kinyitja a tekercset, ?megtalálta a szöveget”, mert tudja, hogy mit keres. Jézus azt a szöveget választja, amit majd be is teljesít. Nekünk papoknak is vannak beteljesítend? Igéink. Ám ezeket csak akkor tudjuk mindenki szolgálatába állítani, ha azok ?otthonosak” nekünk. Így tudunk mások segítségére lenni esküv? vagy temetés alkalmával. A Jézus által kiválasztott szöveg azonban különleges módon fontos mindnyájunk számára, ahogy azt Lukács evangéliuma  negyedik fejezetében olvassuk: A zsinagógában minden szem reá szegez?dött. Bejelentette az Úr kegyelmi esztendejének a jubileumát. ? nem másokról beszélt, mert így szólt: ?Az Úr Lelke van rajtam”, és végül hozzáteszi: ?Ma beteljesedett ez az Írás, amelyet hallottatok”. Íme, az Ige valósággá vált. Tettek beszélnek, szavak beteljesednek. ?Íme, mindent újjáalkotok!”

Ezt a Lelket hívjuk segítségül a papságunkra – olvasta Ferenc pápa beszédét Calcagno bíboros. Ezzel ruháztak fel bennünket és Jézus Lelke marad szolgálatunk csendes f?szerepl?je. A nép megérzi az ? leheletét, amikor a szavak valósággá válnak bennünk. A szegények, a gyermekek, a kamaszok, az asszonyok felismerik a Szentlélek szimatával és megkülönböztetik a világ többi szellemét?l. A szent krizma, amelyet ma megszentelünk, megpecsételi ezt az átalakító misztériumot a keresztény élet különböz? szakaszaiban. És vigyázzatok, soha ne csüggedjetek, mert ez Isten m?ve! Higgyétek, Isten soha nem hagy cserben! Emlékezzünk arra a szóra, amit a szentelésünk során hallottunk: ?Isten fejezze be a benned mindazt, amit kegyelmével megkezdett!”. És ? meg is teszi ezt – állapította meg a pápa homíliája.

Mi is találjunk rá az Írásban a saját szövegünkre!

Ez pedig Isten m?ve, nem a miénk: örömhírt vinni a szegényeknek, szabadulást hirdetni a foglyoknak, látást a vakoknak, szabadságot az elnyomottaknak. Ha Jézus megtalálta ezt a szöveget a tekercsben, akkor ma is mindannyiunk életrajzában tovább olvassa. F?ként azért, mert az id?k végezetéig ? az, aki evangelizál minket, aki kiszabadít börtöneinkb?l, aki megnyitja szemünket, aki felemeli a vállunkra rakott terheket. De úgy is, hogy elhív minket az ? küldetésére, és szentségi módon beilleszt minket az ? életébe, és így rajtunk keresztül másokat is megszabadít. Általában anélkül, hogy ennek mi tudatában lennénk. A mi papságunk az övéhez hasonlóan jubileumi szolgálattá válik, kürtszó nélkül, egy tisztán ingyenes odaadásban. Ez Isten országa, amelyr?l a példabeszédek szólnak, hatékony és tapintatos, mint a kovász, csendes, mint a mag.

Az olajok, amelyeket a mai szentmisén megáldottunk, az ? vigasztalására és messiási örömére szolgálnak. Küldetésünkben éltessen bennünket az Ország öröme, amely minden er?feszítést meghálál. Valójában minden földm?ves ismer olyan évszakokat, amikor látszólag semmi sem növekedik. Ezekb?l a mi életünkben sincs hiány. Ám Isten az, aki a növekedést adja és ? az, aki az öröm olajával keni fel szolgáit.

Imádkozzatok ma a papok öröméért!

Kedves hívek – fordult Calcagno bíboros a pápa nevében a bazilikában jelenlév? hívekhez – reménység emberei, imádkozzatok ma a papok öröméért! Jöjjön el hozzátok a Szentírás által megígért és a szentségek által táplált szabadulás. Sok félelem lakozik bennünk, és szörny? igazságtalanságok vesznek körül bennünket, de egy új világ már felvirradt. Isten úgy szerette a világot, hogy Fiát, Jézust adta nekünk. ? keni meg sebeinket és szárítja fel könnyeinket. ?Íme, ? eljön a felh?kkel” (Jel 1,7). Övé az ország és a dics?ség örökkön-örökké. Ámen – zárta a nagycsütörtöki krizmaszentelési mise Ferenc pápa által írt homíliáját Domenico Calcagno bíboros, az Apostoli Szék Vagyonkezel?ségének emeritus bíborosa.