A p谩pa hom铆li谩ja Hamvaz贸szerd谩n: A vil谩g m茅rgez艖 porai k枚z枚tt a hamu eml茅keztet benn眉nket arra, hogy kik vagyunk
Benedetta Capelli / Somogyi Viktória 鈥� Vatikán
鈥濳ísérd jóindulatoddal, irgalmas Atyánk, b疟nbánati utunk els艖 lépéseit, hogy a küls艖dleges hódolat megfeleljen a lélek mélységes megújulásának.鈥� Ez a könyörgés, amelyet Angelo De Donatis bíboros, f艖penitenciárius, Ferenc pápa delegátusa fogalmazott meg, jelentette a stáció liturgia kezdetét az Aventinus-dombon található Szent Anzelm-templomban. Ezt követte a b疟nbánati körmenet a Szent Szabina-bazilikához, ahol a szentmise bemutatásával és a hamvazkodással kezdetét vette a nagyböjti út.
Ima Ferenc pápáért
A szentek litániája hangzott el a bazilikához vezet艖 úton. A hívekkel együtt léptek be a templomba a Szent Anzelm bencés szerzetesei, a Szent Szabina domonkos atyái, a püspökök és a bíborosok. De Donatis bíboros, miel艖tt felolvasta a pápa által a szertartásra készített homíliát, gondolatban a pápához fordult, akit február 14. óta a Gemelli-kórházban ápolnak. 鈥濫bben a pillanatban mélyen egyesülünk a pápával, és köszönetet mondunk Neki, hogy felajánlja imáit és szenvedéseit az egész Egyház és az egész világ javára.鈥�
A törékenység és a remény
Ferenc pápa szavai összefonódtak a törékenységgel és a reménnyel: ezek azok a kulcsszavak, amelyek végigkísérik a nagyböjt húsvét felé vezet艖 útját. A hamu valójában emlékeztet bennünket arra, hogy kik vagyunk, de egyben annak is a reménye, hogy mik leszünk. Az a gesztus, amikor lehajtjuk a fejünket, hogy meghamvazkodjunk, arra hív, hogy nézzünk magunkba. 鈥濧 hamu segít, hogy emlékezzünk életünk törékenységére és kicsiségére: por vagyunk, porból lettünk teremtve, és porrá leszünk!鈥� Az élet egy lehelet. 鈥濵indenekel艖tt a törékenység megtapasztalása tanít minket erre, amit fáradtságunkban, gyengeségeinkben élünk meg, amelyekkel meg kell küzdenünk, a bennünk lakozó félelmekben, a bennünk ég艖 kudarcokban, álmaink mulandóságában, annak felismerésében, hogy a birtokunkban lév艖 dolgok mennyire mulandóak鈥� 鈥� fogalmazott Ferenc pápa homíliájában.
Finom és mérgez艖 porok
A törékenység közvetlen megtapasztalására késztet a betegség is, mint például a szegénység és a fájdalom, 鈥瀉mely néha hirtelen tör ránk és családunkra鈥�. Ferenc pápa óva intett a világot szennyez艖 鈥瀎inom poroktól鈥� is: 鈥濧z ideológiai ellentét, az elnyomás logikája, a régi identitásideológiák visszatérése, amelyek mások kirekesztését, a föld er艖forrásainak kizsákmányolását, az er艖szak minden formáját és a népek közötti háborút vetik fel.鈥� Ezek mind 鈥瀖érgez艖 porok鈥�, amelyek elhomályosítják bolygónk leveg艖jét, megakadályozzák a békés együttélést, miközben napról napra n艖 bennünk a bizonytalanság és a jöv艖t艖l való félelem.
Egyikünk sem Isten, mindannyian úton vagyunk
A törékenység a halálra emlékeztet, amelyet gyakran a látszatvilágból és a nyelvb艖l is ki疟znek, 鈥瀌e amely valóságként kényszeríti magát ránk, amellyel számolnunk kell, életünk bizonytalanságának és múlandóságának jeleként鈥�. 鈥濧z általunk viselt maszkok és gyakran a figyelmünk elterelésére tett furfangok ellenére a hamu arra emlékeztet bennünket, hogy kik vagyunk. Ez jó nekünk. Újra perspektívába helyez bennünket, kisimítja nárcizmusunk keménységét, visszavezet a valóságba, alázatosabbá és egymás számára elérhet艖bbé tesz minket: egyikünk sem Isten, mindannyian úton vagyunk.鈥�
Drága hamu Isten szemében
Önmagunkba nézni, lehajtani a fejünket, de egyben fel is emelni, hogy arra tekintsünk, 鈥瀉ki feltámad a halál mélységéb艖l, minket is a b疟n és a halál hamvaiból az örök élet dics艖ségébe magával víve鈥�. Ezt a reményt éljük meg a nagyböjtben. 鈥濫 remény nélkül 鈥� hangsúlyozta a pápa 鈥� arra vagyunk hivatva, hogy passzívan elszenvedjük emberi állapotunk törékenységét, szomorúságban és elhagyatottságban éljünk. Fontos azonban emlékeznünk arra, hogy 鈥濱sten szemében drága por鈥� vagyunk, és a halhatatlanságra vagyunk hivatva.
Legyünk a remény jele a világban
Ferenc pápa arra buzdított, hogy Jézust helyezzük vissza életünk középpontjába, 鈥瀐ogy annak emlékét, hogy mik vagyunk 鈥� törékenyek és halandók, mint a szélben szétszórt hamu 鈥� végre megvilágosítsa a Feltámadott reménysége鈥�. Valójában, ha Krisztus felé irányítjuk életünket, akkor az ember 鈥瀉 remény jelévé válik a világ számára鈥�. Az adakozás 鈥� mutatott rá a pápa 鈥� arra hív bennünket, 鈥瀕épjünk ki magunkból, hogy osztozzunk egymás szükségleteiben鈥�. Az imából megtanuljuk, hogy 鈥瀎elfedezzük, hogy szükségünk van Istenre, vagy ahogy Jacques Maritain mondta, a menny koldusai vagyunk鈥�. A böjtb艖l megtanuljuk, 鈥瀐ogy éhezünk a szeretetre és az igazságra, és csak Isten és egymás szeretete elégíthet ki bennünket igazán, és adhat reményt egy szebb jöv艖re鈥� 鈥� zárta beszédét Ferenc pápa.
A homíliát követ艖en sor került az áldásra és a hamvazkodásra. Giovanni Battista Re bíboros, a Bíborosi kollégium dékánja hamvazta meg a f艖penitenciárius fejét, aki aztán meghamvazta a híveket.
