A p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja Hamvaz¨®szerd¨¢n: A vil¨¢g m¨¦rgez? porai k?z?tt a hamu eml¨¦keztet benn¨¹nket arra, hogy kik vagyunk
Benedetta Capelli / Somogyi Viktória ¨C Vatikán
?Kísérd jóindulatoddal, irgalmas Atyánk, b?nbánati utunk els? lépéseit, hogy a küls?dleges hódolat megfeleljen a lélek mélységes megújulásának.¡± Ez a könyörgés, amelyet Angelo De Donatis bíboros, f?penitenciárius, Ferenc pápa delegátusa fogalmazott meg, jelentette a stáció liturgia kezdetét az Aventinus-dombon található Szent Anzelm-templomban. Ezt követte a b?nbánati körmenet a Szent Szabina-bazilikához, ahol a szentmise bemutatásával és a hamvazkodással kezdetét vette a nagyböjti út.
Ima Ferenc pápáért
A szentek litániája hangzott el a bazilikához vezet? úton. A hívekkel együtt léptek be a templomba a Szent Anzelm bencés szerzetesei, a Szent Szabina domonkos atyái, a püspökök és a bíborosok. De Donatis bíboros, miel?tt felolvasta a pápa által a szertartásra készített homíliát, gondolatban a pápához fordult, akit február 14. óta a Gemelli-kórházban ápolnak. ?Ebben a pillanatban mélyen egyesülünk a pápával, és köszönetet mondunk Neki, hogy felajánlja imáit és szenvedéseit az egész Egyház és az egész világ javára.¡±
A törékenység és a remény
Ferenc pápa szavai összefonódtak a törékenységgel és a reménnyel: ezek azok a kulcsszavak, amelyek végigkísérik a nagyböjt húsvét felé vezet? útját. A hamu valójában emlékeztet bennünket arra, hogy kik vagyunk, de egyben annak is a reménye, hogy mik leszünk. Az a gesztus, amikor lehajtjuk a fejünket, hogy meghamvazkodjunk, arra hív, hogy nézzünk magunkba. ?A hamu segít, hogy emlékezzünk életünk törékenységére és kicsiségére: por vagyunk, porból lettünk teremtve, és porrá leszünk!¡± Az élet egy lehelet. ?Mindenekel?tt a törékenység megtapasztalása tanít minket erre, amit fáradtságunkban, gyengeségeinkben élünk meg, amelyekkel meg kell küzdenünk, a bennünk lakozó félelmekben, a bennünk ég? kudarcokban, álmaink mulandóságában, annak felismerésében, hogy a birtokunkban lév? dolgok mennyire mulandóak¡± ¨C fogalmazott Ferenc pápa homíliájában.
Finom és mérgez? porok
A törékenység közvetlen megtapasztalására késztet a betegség is, mint például a szegénység és a fájdalom, ?amely néha hirtelen tör ránk és családunkra¡±. Ferenc pápa óva intett a világot szennyez? ?finom poroktól¡± is: ?Az ideológiai ellentét, az elnyomás logikája, a régi identitásideológiák visszatérése, amelyek mások kirekesztését, a föld er?forrásainak kizsákmányolását, az er?szak minden formáját és a népek közötti háborút vetik fel.¡± Ezek mind ?mérgez? porok¡±, amelyek elhomályosítják bolygónk leveg?jét, megakadályozzák a békés együttélést, miközben napról napra n? bennünk a bizonytalanság és a jöv?t?l való félelem.
Egyikünk sem Isten, mindannyian úton vagyunk
A törékenység a halálra emlékeztet, amelyet gyakran a látszatvilágból és a nyelvb?l is ki?znek, ?de amely valóságként kényszeríti magát ránk, amellyel számolnunk kell, életünk bizonytalanságának és múlandóságának jeleként¡±. ?Az általunk viselt maszkok és gyakran a figyelmünk elterelésére tett furfangok ellenére a hamu arra emlékeztet bennünket, hogy kik vagyunk. Ez jó nekünk. Újra perspektívába helyez bennünket, kisimítja nárcizmusunk keménységét, visszavezet a valóságba, alázatosabbá és egymás számára elérhet?bbé tesz minket: egyikünk sem Isten, mindannyian úton vagyunk.¡±
Drága hamu Isten szemében
Önmagunkba nézni, lehajtani a fejünket, de egyben fel is emelni, hogy arra tekintsünk, ?aki feltámad a halál mélységéb?l, minket is a b?n és a halál hamvaiból az örök élet dics?ségébe magával víve¡±. Ezt a reményt éljük meg a nagyböjtben. ?E remény nélkül ¨C hangsúlyozta a pápa ¨C arra vagyunk hivatva, hogy passzívan elszenvedjük emberi állapotunk törékenységét, szomorúságban és elhagyatottságban éljünk. Fontos azonban emlékeznünk arra, hogy ?Isten szemében drága por¡± vagyunk, és a halhatatlanságra vagyunk hivatva.
Legyünk a remény jele a világban
Ferenc pápa arra buzdított, hogy Jézust helyezzük vissza életünk középpontjába, ?hogy annak emlékét, hogy mik vagyunk ¨C törékenyek és halandók, mint a szélben szétszórt hamu ¨C végre megvilágosítsa a Feltámadott reménysége¡±. Valójában, ha Krisztus felé irányítjuk életünket, akkor az ember ?a remény jelévé válik a világ számára¡±. Az adakozás ¨C mutatott rá a pápa ¨C arra hív bennünket, ?lépjünk ki magunkból, hogy osztozzunk egymás szükségleteiben¡±. Az imából megtanuljuk, hogy ?felfedezzük, hogy szükségünk van Istenre, vagy ahogy Jacques Maritain mondta, a menny koldusai vagyunk¡±. A böjtb?l megtanuljuk, ?hogy éhezünk a szeretetre és az igazságra, és csak Isten és egymás szeretete elégíthet ki bennünket igazán, és adhat reményt egy szebb jöv?re¡± ¨C zárta beszédét Ferenc pápa.
A homíliát követ?en sor került az áldásra és a hamvazkodásra. Giovanni Battista Re bíboros, a Bíborosi kollégium dékánja hamvazta meg a f?penitenciárius fejét, aki aztán meghamvazta a híveket.
