Ferenc p谩pa 眉zenete a n茅pi vall谩soss谩g sevillai kongresszus谩ra: a rejtett szeretet visszhangja
P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán
A Szentatya örömmel köszöntötte az andalúziai zarándokcsoport tagjait, akik azért érkeztek Rómába, hogy hálát adjanak a kongresszusért, amely kezdeményezés számukra egy gyümölcsöz艖 kegyelem. A pápa felidézte a kongresszusra már korábban elküldött üzenetét, melyben azt javasolta, hogy 鈥瀌icsér艖 imaként鈥� éljék meg ezt az eseményt, amely elkíséri földi zarándoklatukat az Isten és testvéreink felé vezet艖 úton. A pápa merész szóval azt kérte t艖lük, hogy legyenek tanúságtev艖i annak a túláradó szeretetnek, amely akár 鈥瀍sztelen szeretetnek鈥� is tekinthet艖. Mennyire hasznos lenne, ha a találkozó végén annak els艖 visszhangjai a családokon belül hangzanának fel! Bárcsak megszólalna a szívb艖l fakadó és könnyeket fakasztó imádság fülsüketít艖 csendje, akár a konfraternitás véd艖szentjének kegyképe el艖tt, akár plébániáik vagy templomaik tabernákuluma el艖tt, akár betegágyaknál vagy pedig id艖sebb testvéreik társaságában!
A pápa üzenete a sevillai érsekre hivatkozik, aki szerint a kongresszus keltette egyik visszhang már meg is valósult, mint 鈥瀐ajléktalanok menedékhelye鈥�, mely annak a rejtett szeretetnek a gyümölcse, amelyre üzenetében is hivatkozik. Hallják is meg mindnyájan annak a szeret艖 szívnek a dobogását ebben a munkában! Gondoskodjanak arról, hogy ebben a házban a 鈥瀟isztelet, szeretet és gondoskodás鈥� révén a társadalom tagjai és a befogadottak felismerhessék minden egyes ember egyedülálló méltóságát! Rövid üzenete végén a Szentatya Jézus áldását és a Sz疟zanya oltalmát kérte mindnyájuk számára.
