Ferenc p¨¢pa ¨¹zenete a n¨¦pi vall¨¢soss¨¢g sevillai kongresszus¨¢ra: a rejtett szeretet visszhangja
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
A Szentatya örömmel köszöntötte az andalúziai zarándokcsoport tagjait, akik azért érkeztek Rómába, hogy hálát adjanak a kongresszusért, amely kezdeményezés számukra egy gyümölcsöz? kegyelem. A pápa felidézte a kongresszusra már korábban elküldött üzenetét, melyben azt javasolta, hogy ?dicsér? imaként¡± éljék meg ezt az eseményt, amely elkíséri földi zarándoklatukat az Isten és testvéreink felé vezet? úton. A pápa merész szóval azt kérte t?lük, hogy legyenek tanúságtev?i annak a túláradó szeretetnek, amely akár ?esztelen szeretetnek¡± is tekinthet?. Mennyire hasznos lenne, ha a találkozó végén annak els? visszhangjai a családokon belül hangzanának fel! Bárcsak megszólalna a szívb?l fakadó és könnyeket fakasztó imádság fülsüketít? csendje, akár a konfraternitás véd?szentjének kegyképe el?tt, akár plébániáik vagy templomaik tabernákuluma el?tt, akár betegágyaknál vagy pedig id?sebb testvéreik társaságában!
A pápa üzenete a sevillai érsekre hivatkozik, aki szerint a kongresszus keltette egyik visszhang már meg is valósult, mint ?hajléktalanok menedékhelye¡±, mely annak a rejtett szeretetnek a gyümölcse, amelyre üzenetében is hivatkozik. Hallják is meg mindnyájan annak a szeret? szívnek a dobogását ebben a munkában! Gondoskodjanak arról, hogy ebben a házban a ?tisztelet, szeretet és gondoskodás¡± révén a társadalom tagjai és a befogadottak felismerhessék minden egyes ember egyedülálló méltóságát! Rövid üzenete végén a Szentatya Jézus áldását és a Sz?zanya oltalmát kérte mindnyájuk számára.