Az 枚rvendetes r贸zsaf眉z茅r titkaival Ferenc p谩pa eg茅szs茅g茅茅rt 鈥� V茅rtesaljai L谩szl贸 jegyzete
P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán
Valójában a Segít艖 Sz疟zanya kegyképe köré gy疟lt az egyház, eléje térdelt a bíboros is, hogy együtt fohászkodjunk a Város Püspöke, Ferenc pápa gyógyulásáért. Az életet befogadó és azt a világnak nyújtó Anya segítségét kértük, hogy járjon közbe azért a pápáért, aki el艖deihez hasonlóan kitüntet艖 nagy szeretettel kérte és kéri most is Isten Anyja pártfogását, hogy továbbra is vezethesse Krisztusnak reá bízott nyáját.
A születés öt titkát kibontó evangéliumok, a Miatyánk és Üdvözlégy Máriák sora követi egymást, ahogy azt napról napra tesszük, de itt ez más, mert az es艖áztatta Szent Péter téren most a Nyáj fohászkodik föl a Pásztoráért. Bizalom és szeretet, féltés és hála köt össze bennünket ismeretlenül is, ahogy egy fakorlátnak támaszkodva állunk egymás mellett: balra három kedves n艖vér 鈥� mint kés艖bb kiderül 鈥� a Jóság Sz疟zanyja közösség lányai, jobbra egy spanyol fiatal házaspár és nagyon sokan, papok, szeminaristák, a Pásztor leend艖 munkatársai.
A rózsafüzér ima után Mária litániát éneklünk, majd Parolin bíboros áldást ad. Nincs beszéd, mert ami kellett, azt elmondtuk együtt: Urunk, gyógyítsd meg Szentatyánkat! Rábíztuk szívünk szándékát és indulunk haza. Ekkor ér a meglepetés, hogy milyen kicsi a világ és mégis milyen nagy benne az ismer艖sök serege: A római Német-Magyar kollégium növendékei köszönnek rám, aztán három ismeretlen fiatalember köszöni az értesítést a rádiónk fb-járól. Zarándokok, még fénykép is készül rólunk. S a nagy szök艖kút mellett, végül rám köszön egy La Valletta-i máltai jezsuita, akivel vagy húsz éve találkoztam náluk.
Közben nézem az arcokat, s bár már tíz körül jár, valami bizakodó remény old csendes der疟t az arcunkra. Miel艖tt a térre indultam, olvastam az utolsó orvosi jelentés 鈥瀓óhírét鈥�, most pedig viszem haza és írom a Szentatyáért végzett esti imádság 鈥瀍vangéliumát鈥�. Az örömhír egyetlen karácsonyi szó: Emmanuel 鈥� Velünk az Isten!
