Megbocs谩t谩s, 枚nzetlen szolg谩lat, szeretetk枚z枚ss茅g 鈥� A p谩pa hom铆li谩ja a diak贸nus- jubileumra
Vertse Márta - Vatikán
A szentmisén huszonhárom jelölt részesült a diakónus rend szentségében. Ketten Brazíliából, hatan Kolumbiából érkeztek, egy jelölt Franciaországból érkezett, hárman Olaszországból, hárman Mexikóból, ketten Lengyelországból, hárman Spanyolországból, hárman Mexikóból, ketten Lengyelországból, hárman az Egyesült Államokból érkeztek.
Ferenc pápát közel érezzük magunkhoz, imádkozzunk még er艖teljesebben érte
Fisichella érsek a szertartáson a következ艖 szavakkal fordult a hívekhez: 鈥濧z Eucharisztia ünneplésével, ahol a szeretetközösség a legteljesebb és legjelent艖ségteljesebb dimenzióját éri el, Ferenc pápát, bár kórházi ágyon fekszik, közel érezzük magunkhoz és jelen van közöttünk. Ez arra kötelez bennünket, hogy még er艖sebbé, még intenzívebbé tegyük imánkat, hogy az Úr segítse 艖t a megpróbáltatás és a betegség idején鈥�.
Az ingyenesség a keresztény élet és a diakónusok szolgálatának alapvet艖 dimenziója
Az Evangelizáció pro-prefektusa felolvasta Ferenc pápa homíliáját, amely, az évközi hetedik vasárnap olvasmányainak üzenetét az ingyenesség szóban foglalta össze. A Szentatya gondolatait a keresztény életnek és a diakónusok szolgálatának ehhez az alapvet艖 dimenziójához f疟zte, kiemelve a következ艖 három szempontot: a megbocsátás, az önzetlen szolgálat és a szeretetközösség.
A megbocsátás minden emberi együttélés feltétele
Mindenekel艖tt a megbocsátásról szólva megállapította, hogy hirdetése a diakónus alapvet艖 feladata. Ez az egyházban is nélkülözhetetlen elem és minden emberi együttélés feltétele. Jézus mutat rá erre az evangéliumi szakaszban, amikor azt mondja: 鈥濻zeressétek ellenségeiteket鈥� (Lk 6,27). Ahhoz, hogy együtt növekedjünk, osztozva egymás sikereiben és kudarcaiban, ahhoz szükség van rá, hogy tudjunk megbocsátani és tudjunk bocsánatot kérni, hogy ne zárjuk ki szeretetünkb艖l azokat sem, akik elárulnak minket. Egy olyan világ, ahol csak gy疟löletet érzünk ellenfeleink iránt, egy remény és jöv艖 nélküli világ, amelyet kettészakítanak a végtelen háborúk, a megosztottság, a bosszúállás, ahogy azt sajnos ma is látjuk a világ számos részén 鈥� utalt napjaink konfliktusaira a pápa. A megbocsátás tehát azt jelenti, hogy befogadó, biztonságos otthont készítünk a jöv艖 számára. És a diakónus, akit egy olyan szolgálatra szenteltek fel, amely elviszi 艖t a világ perifériáira, elkötelezi magát amellett, hogy mindenkiben, még a szenvedést okozókban is, egy lélekben megsebzett testvért lát, akinek még nagyobb szüksége van a kiengesztel艖désre, útmutatásra és segítségre. És ezt másoknak is megtanítja.
Jézus 鈥瀔ifosztotta önmagát鈥� egészen odáig, hogy életét adta értünk
Az els艖 olvasmány a szívnek err艖l a nyitottságáról beszél, bemutatva nekünk Dávid h疟séges és nagylelk疟 szeretetét Saul iránt, aki királya, de egyben üldöz艖je is (vö. 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23). Szent István diakónus, az els艖 vértanú példamutató halála is err艖l szól, aki megkövez艖inek megbocsátva esik térdre. (vö. ApCsel 7,60). De mindenekel艖tt Jézusban, minden diakónia példaképében látjuk ezt, aki a kereszten, 鈥瀔ifosztotta önmagát鈥� egészen odáig, hogy életét adja értünk (vö. Fil 2,7), imádkozik keresztre feszít艖iért, és megnyitja a Paradicsom kapuit a jobb latornak (vö. Lk 23,34.43).
Az önzetlen szolgálat a diakónus lényének alapvet艖 dimenziója
A második pontról, az önzetlen szolgálatról szólva Ferenc pápa homíliájában ismét idézte az Úrnak az evangéliumi szakaszban elhangzott egyszer疟 és világos szavait: 鈥濼egyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül, hogy valamit is visszavárnátok鈥� (Lk 6,35). A diakónus számára ez a magatartás lényének alapvet艖 dimenziója. Ugyanis arra szenteli magát, hogy szolgálatában az Atya irgalmas arcának 鈥瀞zobrásza鈥� és 鈥瀎est艖je鈥�, a Szentháromság, az egy, él艖 és igaz Isten misztériumának a tanúja legyen. Jézus számos evangéliumi szakaszban ebben a megvilágításban szól saját magáról. Fülöpnek ezt mondja a Cenákulumban, nem sokkal a tizenkett艖 lábmosása után: 鈥濧ki engem lát, látja az Atyát is鈥� (Jn 14:9). Amikor megalapítja az Oltáriszentséget, meger艖síti, hogy 鈥�Úgy vagyok köztetek, mint szolga鈥� (Lk 22,27). De már ezt megel艖z艖en, a Jeruzsálembe vezet艖 úton, amikor tanítványai azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb, elmagyarázta nekik, hogy 鈥瀉z Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy 艖 szolgáljon, és váltságul odaadja életét sokakért鈥� (Mk 10,45).
Szolgálatuk legyen híd, amely összeköti az Eucharisztiát az emberek mindennap életével
Ezért az ingyenes munka, amellyel a diakónusok kifejezik, hogy Krisztus szeretetének szentelték magukat, Isten Igéjének els艖 hirdetése, a bizalom és az öröm forrása azok számára, akik találkoznak velük. Ingyenes munkájukat végezzék mosolyogva, panaszkodás és elismerés keresése nélkül, egymást támogatva, még a püspökökkel és papokkal való kapcsolatotokban is, 鈥瀉nnak az egyháznak a kifejezéseként, amely elkötelezte magát, hogy a felszentelt szolgálat minden fokozatának er艖sítésével növekedjen Isten Országának a szolgálatában鈥�. Összehangolt és nagylelk疟 tevékenységük ezáltal híd lesz, amely összeköti az oltárt az utcával, az Eucharisztiát az emberek mindennapi életével. A szeretet lesz a legszebb liturgiájuk és a liturgia lesz a legszerényebb szolgálatuk.
Az ingyenesség a szeretetközösség forrása
Az utolsó pont, amely az ingyenesség, mint a szeretetközösség forrása, azt fejezi ki, hogy a viszonzás kérése nélküli adakozás egyesít, kötelékeket teremt 鈥� fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Olyan együttlétet fejez ki és táplál, amelynek egyetlen célja az önfeláldozás és a személyek java. Felidézte Szent L艖rinc, a diakónusok véd艖szentjének példáját, aki, amikor vádlói arra kérték, hogy adja át az egyház kincseit, a szegényekre mutatott és ezt mondta: 鈥濱tt vannak a mi kincseink!鈥� Ez a valódi szeretetközösség építésének az útja szavakkal, de mindenekel艖tt a tettekkel. Ez teszik a diakónusok, mint férjek, apák és nagyszül艖k, akik készen állnak arra, hogy szolgálatukat teljesítve kiterjesszék családjukat környezetükben a rászorulókra. Így küldetésük, amely kivonja 艖ket a társadalomból, hogy azután ismét újra visszatérjenek a társadalomba, és azt egyre inkább egy mindenki számára nyitott, befogadó hellyé tegyék, az egyik legszebb kifejezése a szinódusi és 鈥瀔ilép艖鈥� egyháznak 鈥� mutatott rá szentbeszédében a pápa.
Hangsúlyozta, hogy akiket a szertartáson diakónussá szentelnek, azok 鈥瀕eereszkednek鈥� a szolgálat lépcs艖fokain. 鈥濻zándékosan mondom és hangsúlyozom, hogy 鈥瀕eereszkednek鈥�, és nem azt, hogy 鈥瀎elemelkednek鈥�, mert a felszenteléssel az ember nem felemelkedik, hanem leereszkedik, lealacsonyodik鈥� 鈥� fejtette ki a Szentatya, majd utalt a szentmisén elhangzott szentlecke, Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt els艖 leveléb艖l vett szavaira: az ember a szolgálatban lemond a 鈥瀎öldi emberr艖l鈥�, és a szeretetben magára ölti a 鈥瀖ennyei ember鈥� alakját (vö. 1 Kor 15,45-49).
Szeretettel teljes és ingyenes szolgálat
Végül homíliájában Ferenc pápa Sz疟z Máriára, az Úr szolgálóleányára és Szent L艖rincre, a diakónusok véd艖szentjére bízta a jelenlév艖ket és így fohászkodott: 鈥濻egítsenek bennünket abban, hogy minden szolgálatunkat alázatos, szeretettel teli szívvel éljük meg és az ingyenességben legyünk a megbocsátás apostolai, testvéreink önzetlen szolgái és a szeretetközösség épít艖i.
