杏MAP导航

Vertse Márta - Vatikán

A szentmisén huszonhárom jelölt részesült a diakónus rend szentségében. Ketten Brazíliából, hatan Kolumbiából érkeztek, egy jelölt Franciaországból érkezett, hárman Olaszországból, hárman Mexikóból, ketten Lengyelországból, hárman Spanyolországból, hárman Mexikóból, ketten Lengyelországból, hárman az Egyesült Államokból érkeztek.

Ferenc pápát közel érezzük magunkhoz, imádkozzunk még er?teljesebben érte

Fisichella érsek a szertartáson a következ? szavakkal fordult a hívekhez: ?Az Eucharisztia ünneplésével, ahol a szeretetközösség a legteljesebb és legjelent?ségteljesebb dimenzióját éri el, Ferenc pápát, bár kórházi ágyon fekszik, közel érezzük magunkhoz és jelen van közöttünk. Ez arra kötelez bennünket, hogy még er?sebbé, még intenzívebbé tegyük imánkat, hogy az Úr segítse ?t a megpróbáltatás és a betegség idején”. 

Az ingyenesség a keresztény élet és a diakónusok szolgálatának alapvet? dimenziója

Az Evangelizáció pro-prefektusa felolvasta Ferenc pápa homíliáját, amely, az évközi hetedik vasárnap olvasmányainak üzenetét az ingyenesség szóban foglalta össze. A Szentatya gondolatait a keresztény életnek és a diakónusok szolgálatának ehhez az alapvet? dimenziójához f?zte, kiemelve a következ? három szempontot: a megbocsátás, az önzetlen szolgálat és a szeretetközösség.

Hatezer diakónus a Szent Péter bazilikában   (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

A megbocsátás minden emberi együttélés feltétele

Mindenekel?tt a megbocsátásról szólva megállapította, hogy hirdetése a diakónus alapvet? feladata. Ez az egyházban is nélkülözhetetlen elem és minden emberi együttélés feltétele. Jézus mutat rá erre az evangéliumi szakaszban, amikor azt mondja: ?Szeressétek ellenségeiteket” (Lk 6,27). Ahhoz, hogy együtt növekedjünk, osztozva egymás sikereiben és kudarcaiban, ahhoz szükség van rá, hogy tudjunk megbocsátani és tudjunk bocsánatot kérni, hogy ne zárjuk ki szeretetünkb?l azokat sem, akik elárulnak minket. Egy olyan világ, ahol csak gy?löletet érzünk ellenfeleink iránt, egy remény és jöv? nélküli világ, amelyet kettészakítanak a végtelen háborúk, a megosztottság, a bosszúállás, ahogy azt sajnos ma is látjuk a világ számos részén – utalt napjaink konfliktusaira a pápa. A megbocsátás tehát azt jelenti, hogy befogadó, biztonságos otthont készítünk a jöv? számára. És a diakónus, akit egy olyan szolgálatra szenteltek fel, amely elviszi ?t a világ perifériáira, elkötelezi magát amellett, hogy mindenkiben, még a szenvedést okozókban is, egy lélekben megsebzett testvért lát, akinek még nagyobb szüksége van a kiengesztel?désre, útmutatásra és segítségre. És ezt másoknak is megtanítja.

Jézus ?kifosztotta önmagát” egészen odáig, hogy életét adta értünk

Az els? olvasmány a szívnek err?l a nyitottságáról beszél, bemutatva nekünk Dávid h?séges és nagylelk? szeretetét Saul iránt, aki királya, de egyben üldöz?je is (vö. 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23). Szent István diakónus, az els? vértanú példamutató halála is err?l szól, aki megkövez?inek megbocsátva esik térdre. (vö. ApCsel 7,60). De mindenekel?tt Jézusban, minden diakónia példaképében látjuk ezt, aki a kereszten, ?kifosztotta önmagát” egészen odáig, hogy életét adja értünk (vö. Fil 2,7), imádkozik keresztre feszít?iért, és megnyitja a Paradicsom kapuit a jobb latornak (vö. Lk 23,34.43).

Az önzetlen szolgálat a diakónus lényének alapvet? dimenziója

A második pontról, az önzetlen szolgálatról szólva Ferenc pápa homíliájában ismét idézte az Úrnak az evangéliumi szakaszban elhangzott egyszer? és világos szavait: ?Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül, hogy valamit is visszavárnátok” (Lk 6,35). A diakónus számára ez a magatartás lényének alapvet? dimenziója. Ugyanis arra szenteli magát, hogy szolgálatában az Atya irgalmas arcának ?szobrásza” és ?fest?je”, a Szentháromság, az egy, él? és igaz Isten misztériumának a tanúja legyen. Jézus számos evangéliumi szakaszban ebben a megvilágításban szól saját magáról. Fülöpnek ezt mondja a Cenákulumban, nem sokkal a tizenkett? lábmosása után: ?Aki engem lát, látja az Atyát is” (Jn 14:9). Amikor megalapítja az Oltáriszentséget, meger?síti, hogy ?Úgy vagyok köztetek, mint szolga” (Lk 22,27). De már ezt megel?z?en, a Jeruzsálembe vezet? úton, amikor tanítványai azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb, elmagyarázta nekik, hogy ?az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ? szolgáljon, és váltságul odaadja életét sokakért” (Mk 10,45).

Szolgálatuk legyen híd, amely összeköti az Eucharisztiát az emberek mindennap életével

Ezért az ingyenes munka, amellyel a diakónusok kifejezik, hogy Krisztus szeretetének szentelték magukat, Isten Igéjének els? hirdetése, a bizalom és az öröm forrása azok számára, akik találkoznak velük. Ingyenes munkájukat végezzék mosolyogva, panaszkodás és elismerés keresése nélkül, egymást támogatva, még a püspökökkel és papokkal való kapcsolatotokban is, ?annak az egyháznak a kifejezéseként, amely elkötelezte magát, hogy a felszentelt szolgálat minden fokozatának er?sítésével növekedjen Isten Országának a szolgálatában”. Összehangolt és nagylelk? tevékenységük ezáltal híd lesz, amely összeköti az oltárt az utcával, az Eucharisztiát az emberek mindennapi életével. A szeretet lesz a legszebb liturgiájuk és a liturgia lesz a legszerényebb szolgálatuk.

A szntelendó diakónusok   (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

Az ingyenesség a szeretetközösség forrása

Az utolsó pont, amely az ingyenesség, mint a szeretetközösség forrása, azt fejezi ki, hogy a viszonzás kérése nélküli adakozás egyesít, kötelékeket teremt – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Olyan együttlétet fejez ki és táplál, amelynek egyetlen célja az önfeláldozás és a személyek java. Felidézte Szent L?rinc, a diakónusok véd?szentjének példáját, aki, amikor vádlói arra kérték, hogy adja át az egyház kincseit, a szegényekre mutatott és ezt mondta: ?Itt vannak a mi kincseink!” Ez a valódi szeretetközösség építésének az útja szavakkal, de mindenekel?tt a tettekkel. Ez teszik a diakónusok, mint férjek, apák és nagyszül?k, akik készen állnak arra, hogy szolgálatukat teljesítve kiterjesszék családjukat környezetükben a rászorulókra. Így küldetésük, amely kivonja ?ket a társadalomból, hogy azután ismét újra visszatérjenek a társadalomba, és azt egyre inkább egy mindenki számára nyitott, befogadó hellyé tegyék, az egyik legszebb kifejezése a szinódusi és ?kilép?” egyháznak – mutatott rá szentbeszédében a pápa.

Hangsúlyozta, hogy akiket a szertartáson diakónussá szentelnek, azok ?leereszkednek” a szolgálat lépcs?fokain. ?Szándékosan mondom és hangsúlyozom, hogy ?leereszkednek”, és nem azt, hogy ?felemelkednek”, mert a felszenteléssel az ember nem felemelkedik, hanem leereszkedik, lealacsonyodik” – fejtette ki a Szentatya, majd utalt a szentmisén elhangzott szentlecke, Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt els? leveléb?l vett szavaira: az ember a szolgálatban lemond a ?földi emberr?l”, és a szeretetben magára ölti a ?mennyei ember” alakját (vö. 1 Kor 15,45-49).

Szeretettel teljes és ingyenes szolgálat

Végül homíliájában Ferenc pápa Sz?z Máriára, az Úr szolgálóleányára és Szent L?rincre, a diakónusok véd?szentjére bízta a jelenlév?ket és így fohászkodott: ?Segítsenek bennünket abban, hogy minden szolgálatunkat alázatos, szeretettel teli szívvel éljük meg és az ingyenességben legyünk a megbocsátás apostolai, testvéreink önzetlen szolgái és a szeretetközösség épít?i.