Ferenc pápa előszava: „Nem tudjuk elképzelni Irakot keresztények nélkül”
Ferenc pápa / Somogyi Viktória – Vatikán
Hálával emlékezem vissza az iraki apostoli utazásomra, amelyet 2021 márciusában vállaltam – a járvány és a biztonsági aggodalmak ellenére –, hogy kifejezzem szeretetemet és szolidaritásomat a keresztények és az országban élő minden jóakaratú ember iránt – kezdi előszavát Ferenc pápa a német újságíró kötetéhez. Állandó és maradandó helyet foglalnak el a szívemben és az imáimban. Az Irak előtt álló számos kihívás ellenére reménykedve tekintek erre az országra, mivel rendkívüli potenciállal rendelkezik. Ez a lehetőség mindenekelőtt magában az iraki népben rejlik – mindazokban, akik hozzájárulnak a civil társadalom újjáépítéséhez, elősegítik a demokráciát az országban, és elkötelezik magukat a vallások közötti őszinte és reális párbeszéd mellett.
Ezért volt fontos és jelentős látogatásom a nazsafi főajatollahnál, Sajjid Ali Al-Szisztaninál. Ennek a találkozónak az volt a célja, hogy üzenetet küldjön az egész világnak: a vallás nevében elkövetett erőszak a vallással való visszaélés. Vallásokként kötelességgel rendelkezünk a béke iránt, és ezt a békét kell élnünk, tanítanunk és továbbadnunk. Ebben az összefüggésben a dél-iraki Urban tett látogatásomra is gondolok, ahol különböző vallások képviselőiként együtt beszélgettünk és imádkoztunk – ugyanazok a csillagok alatt, amelyekre Ábrahám atyánk nézett több ezer évvel ezelőtt, amikor feltekintett az égre.
A kereszténység kétezer éves történelmének gazdag öröksége tudományosan még mindig nagyrészt feltáratlan. Gondolok itt a mezopotámiai őskeresztény teológiai iskolákra, a keresztények és a muzulmánok évszázados békés együttélésére az Eufrátesz és a Tigris folyók mentén, a régió különféle katolikus rítusaira, a keresztény felekezetek közötti harcokra, a XX. század eleji üldöztetésekre, és más politikai megtorlások – valamint a keresztény jelenlét folyamatosságára a mai napig. Ezért örvendetes, hogy Matthias Kopp e művében ezt az örökséget és történelmet a különféle vallástudományok és a hatalmas irodalom kontextusában mutatja be. A szerző különös figyelmet fordít az egyház iraki szerepvállalására és a Szentszék diplomáciai képviselőin keresztüli tevékenységére, amely tükrözi a pápák Irakért és az ott élő keresztények iránti sokrétű aggodalmát.
Így egy nagyszerű mozaik jött létre – tisztelgés, ahogy a szerző is írja, az iraki keresztények előtt, amely mélyebb érdeklődésre ösztönöz gazdag történelmük és örökségük megőrzése iránt – egy olyan jövőért, amelyet még ma is fenyeget a kivándorlás és a politikai bizonytalanság. Végezetül szeretném kifejezni mély meggyőződésemet, miszerint lehetetlen elképzelni Irakot keresztények nélkül, mivel ők a többi hívővel együtt jelentősen hozzájárulnak az ország egyedülálló identitásához, amely az együttélés, a tolerancia és a kölcsönös elfogadás helye a legkorábbi évszázadok óta. Isten adja meg Iraknak és népének azt a kegyelmet, hogy láthatóvá tegyék a Közel-Keleten és a világban, hogy minden különbség ellenére lehetséges a békés együttélés (1).
(1) Vö. Beszéd az iraki keresztény egyházak képviselőihez, az apostoli út első évfordulója alkalmából (2022. február 28.).