A pápa a córdobai szeminaristáknak: Az életet számtalan Cirenei Simon tartja fenn
Kielce Gussie / Somogyi Viktória – Vatikán
A spanyolországi Córdobából érkezett szeminaristákat pénteken délelőtt fogadta audiencián Ferenc pápa, aki köszöntötte őket „az élet útján”. A pápa beszédében elmagyarázta, hogyan mutatkoznak meg a remény különböző jelei az életút során.
Az ég felé
„Az irány: a mennyország, a Jézussal való végső találkozás felé” – ez az első jel az úton. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy ez az irány nem vezet kényelmes élethez, mert ha a kényelmet választjuk, az „zsákutcákhoz” vezet. Ha ezt az utat választják, akkor „szégyenkezve” vissza kell fordulni.
Veszélyek az út során
Az élet útján haladva a pápa jellemezte a második jelet – azokat a veszélyeket, amelyekkel az emberek útközben találkozhatnak. Szülővárosuk szentje – Córdobai Szent Pelágiusz – életének példájára utalva arra biztatta a szeminaristákat, hogy „tartsanak ki az Úr útján”, bátorítsa őket az a tény, hogy Jézus támogatja és erőt ad nekik, hogy „a remény magvetői legyenek”.
A feltöltekezés helyei
A szeminaristák életútjának egyik állomása a pápával való találkozás és a Szent Kapunál tett látogatás a szentév során. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy mindenkinek éreznie kell Jézus jelenlétét az életében, és az Eucharisztiában: „Megsegít minket, ha az út során kilyukad az autókerekén a gumi” és „befogad minket, amikor a fáradtság elhatalmasodik rajtunk és meg kell állnunk pihenni”. A Jézus által hozott remény nélkül a pápa szerint „őrültség lenne útra kelni”. Csak a belé vetett bizalom révén lehetünk biztosak abban, hogy célba érünk. Ferenc pápa azonban figyelmeztette a szeminaristákat, hogy a remény magvetőinek lenni nem azt jelenti, hogy „udvariaskodunk vagy a mázas jóságoskodás mellett döntünk”. Az élet útján nem kell egyedül járnunk – összegezte a pápa. Ehhez „közösségre van szükség, irányítani, védeni, segíteni és megáldani azokat, akiket az Úr ránk bízott feladatunkként”.