Ferenc p¨¢pa: a testv¨¦ri t¨¢rsadalmat a fiatalok ¨¦s id?sek sz?vets¨¦g¨¦re lehet ¨¦p¨ªteni
Amedeo Lomonaco / Ged? Ágnes - Vatikán
?Új szövetségre van szükségünk fiatalok és id?sek között, hogy a hosszú élettapasztalattal rendelkez?k életnedve áthassa a remény csíráit a növeked?kben. Így tanuljuk meg az élet szépségét és hozunk létre egy testvéri társadalmat¡±. Ferenc pápa ezt a bejegyzést tette közzé @Pontifex-fiókjában szerdán, két nappal Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Sz?z Mária szüleinek emléknapja el?tt, készülve a Nagyszül?k és Id?sek negyedik világnapjára, amelyet vasárnap ünnepelünk.
Jézus nagyszülei
Július 26-án tartjuk tehát Jézus nagyszüleinek emléknapját. Szent VI. Pál pápa volt az, aki egy napra tette Jézus nagyszüleinek ünnepét, 1969-ben, az új liturgikus naptár reform alkalmával. El?tte ugyanis különböz? napokon emlékeztünk rájuk. Annának volt eredetileg a július 26-i ünnepe, Joakimé pedig augusztus 16-ra esett. ?Szent Joakim és Anna ¨C mondta Ferenc pápa 2013. július 26-án az Úrangyala elimádkozásakor, miközben Rio de Janeiro-ban tartózkodott apostoli látogatáson ¨C annak a hosszú láncolatnak a tagjai, amely átadta a hitet és az Isten iránti szeretetet a család melegében egészen Máriáig, aki méhébe fogadta Isten Fiát és a világnak ajándékozta, nekünk ajándékozta ?t¡±. Az ? házukhoz köt?dik a ?család becses értéke, mint kivételezett hely a hit átadására¡± ¨C mondta akkor Ferenc pápa.
A Nagyszül?k és Id?sek Világnapja
?Ne hagyj el öregkoromban¡± (vö. Zsolt 71,9) ¨C ezt a témát választotta Ferenc pápa az idei évre a Nagyszül?k és Id?sek negyedik Világnapjának témájául, aláhúzva, hogy a magány sajnos sok id?s ember keser? társa, akik gyakran a kiselejtezés kultúrájának áldozatai. A 2025-ös szentévet el?készít? ima évében a Szentatya a 71-es zsoltárból választotta a világnap témáját, amelyben egy id?s ember fohászát halljuk, aki végigtekint az Istennel való barátsága történetén. A világnap megünneplése a nagyszül?k és id?sek karizmájának és az egyház életéhez való hozzájárulásuk értékelésével el? akarja segíteni minden egyházi közösségben a generációk közötti kapcsolatok építését, a magány leküzdését, tudatában annak ¨C ahogy a Szentírás mondja ¨C ?Nem jó az embernek egyedül lennie¡± (Ter 2,18). A világnapra írt üzenetében a pápa kiemeli, hogy Isten nem hagyja magára gyermekeit soha. Egyetlen követ sem vet el, s?t az öreg kövek adják a szilárd alapot, amelyre az új kövek támaszkodhatnak, hogy együtt alkossák a lelki építményt.
I. János Pál: Gondoljunk öregjeink szívére
A pápák több alkalommal szóltak az id?sek társadalmi szerepér?l. I. János Pál pápa 1978. szeptember 6-án az általános audiencián felidézett egy epizódot püspöki szolgálatához kapcsolódóan: ?Én, Velence püspöke eljártam olykor néhány id?sotthonba. Egyszer egy id?s, beteg asszonyt találtam ott. ?Hogy van, Asszonyom?¡± ¨C ?Hát, az étel jó!¡± ¨C ?Meleg van? F?tés?¡± ¨C ?Rendben¡±. ¨C ?Akkor örül, Asszonyom?¡± ¨C ?Nem¡± ¨C mondta és majdnem elsírta magát. ?De miért sír?¡± ¨C ?A menyem, a fiam nem jönnek el soha meglátogatni. Szeretném látni a kisunokáimat¡±. Nem elég a meleg, az étel, ott van egy szív; gondolni kell öregjeink szívére is. Az Úr azt mondta, hogy a szül?ket tisztelni és szeretni kell, akkor is, amikor öregek¡±.
II. János Pál: id?snek lenni kiváltság
Az élet utolsó szakaszának is van értelme, tele van értékkel, méltósággal. II. János Pál pápa 1984. március 23-án az id?sek egy csoportjához fordulva aláhúzta, hogy id?snek lenni kiváltság: ?Ti, kedves testvéreim beléptetek az id?sek kategóriájába, amelyet minden társadalmi osztályból és minden kulturális szintr?l származó férfiak és n?k alkotnak. Így eltörlitek a látszólagos különbségeket, és egyedül a személy méltósága köt össze benneteket. A harmadik korba való belépést kiváltságnak kell tekinteni: nemcsak azért, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy megéri ezt a kort, hanem els?sorban azért, mert ez az id?szak konkrét lehet?séget ad arra, hogy jobban átgondoljuk a múltat, megismerjük és mélyebben megértsük a húsvéti misztériumot, hogy példaképpé váljunk az egyházban Isten egész népe számára.¡±
XVI. Benedek: az id?sek bölcsessége kincs
Az id?seket befogadni azt jelenti, hogy befogadjuk az életet. Ezt emelte ki XVI. Benedek pápa 2012. november 12-én, az ?Éljenek az id?sek¡± ¨C otthonban tett látogatása során. ?A Bibliában a hosszú életet Isten áldásának tartották; ma ez az áldás elterjedt és úgy kell tekinteni mint ajándékot, amit értékelni és kiaknázni kell. A hatékonyság és a haszon logikájától vezérelt társadalom mégsem így fogadja el; s?t, gyakran elutasítja, az id?seket nem tartja produktívnak, hasznosnak. Sokszor érezhet?en szenvednek azok, akiket kirekesztenek, otthonuktól távol vagy magányban élnek. Azt gondolom, hogy nagyobb elkötelezettséggel kellene munkálkodni, a családoktól és a közintézményekt?l kezdve azon, hogy az id?sek otthonaikban maradhassanak. Az életr?l szerzett tudásunk nagy kincs. Egy társadalom min?sége, mondhatni egy civilizáció min?sége azon múlik, hogy miként bánnak az id?sekkel és hogy milyen helyet szánnak nekik a közös életben. Aki helyet ad az id?seknek, az helyet ad az életnek! Aki befogadja az id?seket, az befogadja az életet!¡±
Társadalmunkban, amelyet egyre jobban sújt a selejt kultúrája, az id?seket gyakran félreállítják, magányosan hagyják. Van, aki pedig ki is használja gyengeségüket. Sok ún. harmadik korban lév? személy esik csalás áldozatává. Fájdalmas kiáltásukat, melyet a betegség tapasztalata tör meg, gyakran nem hallják meg. De éppen ezek az öreg és törékeny kövek azok, amelyek a társadalom jöv?jének alapját adják ¨C ahogy erre Ferenc pápa emlékeztet minket. Értékeljük tehát az id?s embereket, segítsük a generációk közötti összefogást. Az emberi méltóságot tiszteletben kell tartani minden körülmények között, és nem szabad engedni az individualista kísértésnek, ami a ?mi¡± helyébe az ?én¡±-t teszi. Szükségünk van egymásra ¨C figyelmeztet a Szentatya. Ha közel vagyunk az id?sekhez, és elismerjük a családban, a társadalomban és az Egyházban betöltött pótolhatatlan szerepüket, mi is sok ajándékot, sok kegyelmet, sok áldást kapunk!
Ezen a nekik szentelt negyedik világnapon fejezzük ki gyengéd szeretetünket a nagyszül?k és az id?sek iránt családjainkban, látogassuk meg a csügged?ket, akik már nem reménykednek abban, hogy lehetséges másfajta jöv?! A leselejtezéshez és magányhoz vezet? önz? magatartással állítsuk szembe annak az embernek a nyitott szívét és örömteli arcát, akinek van bátorsága kimondani: ?Nem hagylak el!¡±, és elindulni egy másfajta úton!