MAP

Forrás Forrás  (Ft. Fülöp Zsombor)

Szomjúság: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 14. vasárnapra

Mi okozza az elfásultságot? Talán az, hogy a kapott erőt nem arra használom, amire valójában kaptam. Mindenki másra kap képességet és erőt… S mégis sokan, amikor felfedezik magukban, maguknak tulajdonítják, kisajátítják! Tovább kell adnom, ami bennem megszületik. Nem mindig azt, ami bennem van, mert az nem mindig jó. Ha gonoszság van bennem, akkor azt fogom továbbadni, ha öröm, akkor azt.
Hallgassák meg Sajgó Balázs atya elmélkedését!

Az évközi tizennegyedik vasárnap evangéliumi részének szemlélése három üzenetet közvetít számomra:

Első üzenet: Ahová Jézus el akar érni, oda elküldi mindig az ő tanítványait. A Teremtés könyve 10. fejezetének leírása szerint a vízözön után Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek hetvenkét utóda volt. Az ószövetségi ember ezt úgy értelmezte, hogy akkor hetvenkét féle ember, hetvenkét féle nép él a földön. Ha abból indulok ki, hogy Jézus tudatosan tesz szimbolikus cselekedeteket, akkor meglehet, hogy ezért küld ki hetvenkét tanítványt, hogy ennek fényében megértesse mindenkivel, hogy Ő MINDENKIÉRT jött, nemcsak egy népért! Mindenhová el akar érni, ezért küldi tanítványait, miután magához hívta és képezte őket. Márpedig tanítvány csak az az ember lehet, aki már találkozott Ővele, bármilyen életállapotban is éljen. Az élő Jézussal való személyes találkozás alapfeltétel. Ha ez a találkozás nem történik meg, akkor a róla szóló beszélgetés hiteltelenné válik. A teológia is, mint Istenről szóló beszéd – és így mint tudomány! – (theosz Isten, logosz-beszéd) csak akkor képes hatást gyakorolni a mindennapi életre, ha nemcsak szavakkal hanem főleg és elsősorban életpéldával közvetítjük az üzenetet. Valahogy úgy van ez, mint amikor egy emberen érezni lehet, hogy szereti-e azt, amit tesz, vagy csak kínlódás, kínszenvedés az egész.

Az életben csak akkor lehetek igazán boldog, ha szeretettel teszem, amit teszek – sugárzó arccal – csillogó szemekkel! Akkor már a szavak másodlagossá válnak, mint a szép kis történetben, amikor egy kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen hunyt el tragikus körülmények között.

– Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, te nem hiányzol neki? – vonták felelősségre a szülők. – Azért mentem át – válaszolta a kislány – hogy megvigasztaljam a nénit. – Hát, gyerek létedre ugyan hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt? – kérdezték tovább. – Az ölébe ültem és vele sírtam – hangzott a kislány válasza.

Ez a gyermeki válasz emlékeztet arra a kezdeti tűzre, amely mindannyiunkban ég, s aztán el tud szunnyadni, ki tud aludni. Ilyenkor jó lenne, ha emlékeztetnének bennünket Presser Gábor egyik dalának sorai: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, …?

Igen, az az égi láz – ami nélkül csak fásultan lehet élni!

Mi okozza az elfásultságot? Talán az, hogy a kapott erőt nem arra használom, amire valójában kaptam. Mindenki másra kap képességet és erőt… S mégis sokan, amikor felfedezik magukban, maguknak tulajdonítják, kisajátítják!

Tovább kell adnom, ami bennem megszületik. Nem mindig azt, ami bennem van, mert az nem mindig jó. Ha gonoszság van bennem, akkor azt fogom továbbadni, ha öröm, akkor azt.

Második üzenet: A tanítványoknak Krisztus békéjét kell vinniük, s nem a magukét! Az erőltetett béke ideig-óráig tart. Persze, nem mindenki örül Krisztus békéjének, mert az felzavarja álnyugalmát! Ilyenkor a béke visszaszáll arra, aki közvetíteni akarja és akkor a port is le kell rázni a lábról, mert az nem más, mint a békétlenség pora. Nem szabad magamra engednem ezt a fajta port, hogy eluralkodjék rajtam.

Harmadik üzenet: Az erőviszonyok nem egyformák. Bárányként menni a farkasok közé. A szelíd báránynak kell a vérszomjas farkast megszelídíteni. Nincs kényszer – illetve, ha az van, akkor az nem tud hosszú távon működni.

Ennek szemléltetésére Jac Loew atyának van egy szép története:

Hogyan lehet megitatni egy szamarat, amelyik nem szomjas? Agyon is ütheted, mondja, a csacsi nem fog inni. Egyetlen megoldás lehetséges: keresni kell egy olyat, amelyik szomjas. Oda kell állítani a nem szomjas csacsi mellé. A nem szomjas csacsi látva, hogy ez milyen jóízűen iszik, talán ő is megkóstolja az éltető vizet.

Ez hiányzik a világnak. Nem látszik rajtunk, hogy élvezzük a hitünket, s hogy örülünk és ez boldoggá tesz. Mert ha látnák rajtunk, akkor bizonyára többen lennének kíváncsiak és megkóstolnák az evangélium éltető vizét.

Jézus mindenkit küld, mert a munkás kevés és az erőviszonyok sem egyformák.

Legyek Istenre szomjas, hogy más is megszomjazzon!

03 július 2025, 11:42