杏MAP导航

Az egyetemen az egyik jezsuita szerzetes tanáromnak érdekes vizsgáztatási módszere volt: ki kellett találni azt a szót vagy fogalmat, amire 艖 gondolt. Ez a vizsgáztatási módszer nem egy gondolatolvasási kurzus lezárása volt, mert 艖 igazából végig segített a szó megtalálásában. Ha jól figyeltünk rá, akkor néhány perc alatt sikerült is. Ha meg nem sikerült, akkor nem szidott meg, csak sajnálattal közölte, hogy tudhatod az anyagot, a tudástárad kétségtelenül jó, van elég információd, de a lényeg kimondása, a szó megnevezése elmaradt.

鈥濵inden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon t艖lünk.鈥� (Romano Guardini)

Az IGE, AKI egykor testet is öltött, közöttünk élt, sok jót tett és szavakkal is tanított, megmutatta egy földi életen át, hogyan kell keresni, megtalálni a szót és együttélni e szóval. Megmutatta a 鈥瀖ódszert鈥� és azt is, hogy az élet értelmének keresésében senki sincs egyedül. 艕 is folyamatosan kapcsolatban volt az Atyával, dédelgette lényében az Atyától kapott hangot és továbbadta azt. Ez az él艖 Kapcsolat lényege.

Jézus azért volt nagy hatással az emberekre, mert ez a Kapcsolat átsugárzott rajta. 艕rült szeretettel, szerelmes szeretettel szeretett. Az igazi szerelemben ugyanis minden tiszta, csak az emberek többsége által elképzelt és megélt szeretet önz艖. Jézus ezzel a letisztult, igazi szerelemmel kapcsolódott az Atyához és megmutatta, hogy aki Hozzá kapcsolódik, visszakerül az Egységbe. Aki pedig elmenekül, nem néz szembe magával, a NAGY EGYSÉGB艕L kiesik a Kétségbe 鈥� kétségbe esik 鈥� és nyugtalan marad egy életen át, mert nem 艖szinte önmagához. Nem az a vallásos ember, aki gyakorolja felszínesen a vallásos szertartásokat, hanem az, aki 艖szintén és szerelmesen kapcsolódik az Egy Igaz Istenhez, hittel és bizalommal. Ez az igazi 鈥瀝eligio鈥� (vallás) szó értelme: összekapcsolást és nem szétválasztást jelent.

Jézus tehát azért jött el, hogy az Atyával való egységbe kapcsoljon vissza mindenkit. Ennek az életüzenetnek a továbbadására hívja meg választottait, s azokat, akiket 艖k is megszólítanak nemcsak szavaikkal, hanem els艖sorban életükkel másokat. Mindenki kiválasztott: els艖sorban arra, hogy legyen, s csak azután tegyen! Amikor ez a sorrend megfordul, akkor rohanó és teljesítménykényszerrel él艖 emberek futkároznak maguk körül, amíg bele nem 艖rülnek vagy ki nem józanodnak!

Akit a Mester arra választott ki, hogy szorosan kapcsolódjon Hozzá papként, az rádöbben arra, hogy mindenkit arra választott ki, hogy valamilyen módon szorosan kapcsolódjék Hozzá 鈥� valamelyik életállapotban. A kiválasztottak feladata, hogy másokat is ráébresszenek kiválasztottságukra. Ha ezt nem teszik meg, akkor elrejtik a fényt mások el艖l (ez a legnagyobb felel艖ssége a felszentelt papoknak!) 鈥� azt a fényt, amelyet azért kaptak, hogy továbbadják, s ne tartsák meg maguknak. Aki magának megtartja, az Lucifer. A fényhordozó, aki a fényt magának tulajdonítja és a maga módján adja tovább. Nem mindegy, hogy egy-én vagyok vagy egyénieskedem. Az igazi egyén attól egyén, hogy az Egy Igaz Istenhez kapcsolódik, 艕t tükrözi és adja tovább életében 鈥瀞zentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat鈥� (Vad Fruttik: Lehetek én is c. dal).

Isten nem érdekkapcsolatokról álmodik velünk kapcsolatban, hanem szeretet-kapcsolatokról. Aki az érdek szót sokat használja, retteg a szeretett艖l és ezért nem is tud kapcsolódni. Szegény Júdás is talán azért távozott el az utolsó vacsora terméb艖l: közel került a Mester szeretetéhez, esélyt kapott, hogy visszakapcsolódjon az Egységbe, aztán megijedt s elhagyva a termet, az Isten szeretet-termét, elmenekült a kétségbe. S akkor növekszik a fél-elem, csökken a szerelem 鈥� az igazi isteni értelemben.

Aki mindenben keresi 鈥� és meg is találja Istent 鈥� az, mint egy 艖rült, szerelmes. Nem nyavalyog túl sokat, mert hallja belülr艖l azt a szót.

Az Úr Napjának ez a titka: az Úr nem ment, itt maradt. 艕rült, isteni szerelemben adta át magát az Atyának a Szentlélekben, teljes önátadásban. Ez az önátadás a kiválasztottság lényege és tétje. Ha kiválasztottságom tudatában élek, akkor élek 艖szintén és hitelesen. Akkor életemmel mutatom meg és mutatom fel az Urat. A szentmisében történ艖 Úrfelmutatás igazi résztvev艖jévé válok. Nemcsak nézem a szentmise cselekményét, nemcsak hallom az alapító szavakat, hanem beleengedem magam e Nagy Titok történésébe, s engedem, hogy vigyen magával. Ez az átadás az úri cselekedet, amely Úri-Emberré tesz. Az Úr emberévé! S akkor az Úrnapját Úri-Emberként élem. Akkor már nem magamot adom, hanem az Urat. Az Egyetlen Urat. S akkor nemcsak egyszer viszem ki 艕t az utcára körmenetben, hanem a hétköznapok egyszer疟ségében is hordozom 艕t. Pontosabban: engedem, hogy 艕 hordozzon engem. Egyszer疟 és nagyszer疟 Úri Életben élek. Együtt az Úrral. S akkor találkozom a másik emberrel is, hogy együtt legyünk az Úrban!