杏MAP导航

A Szentháromság hittitkának tudományos levezetése szép a teológiában, mégis, ha csak elmével közelítem meg, akkor egy id艖 után elveszek a logikusnak t疟n艖 magyarázatok s疟r疟jében.

Engem személy szerint a képek közelebb visznek a TITOKHOZ, s egy nagyon szép képet tár elénk a következ艖 történet, amely két nyugdíjas teológiai tanár beszélgetésér艖l szól. Sok éven át együtt tanítottak teológiát az egyetemen és már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekr艖l, hanem 鈥� szokásuk szerint 鈥� rögtön teológiai kérdésekr艖l kezdtek beszélgetni, ahogy a régi id艖kben is. Néhány kisebb jelent艖ség疟 kérdés után a Szentháromság témája került el艖. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját:鈥� Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszer疟bben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!鈥�

Ez a felvezetés igazán kíváncsivá tette a vendéget, aki évek múltán is jól emlékezett arra, hogy mennyit beszélgettek, s艖t vitatkoztak annak idején a katolikus hit ezen valóban legtitokzatosabb, legnehezebben megközelíthet艖 igazságáról. Ekkor a vendéglátó atya a következ艖 magyarázatba kezdett: bal kezét kissé el艖renyújtva, kinyitotta a tenyerét: 鈥滶z az Atya, a mennyei Atya, az els艖 isteni személy. 艕 az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.鈥�

Aztán el艖renyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: 鈥滶z pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér t艖le és elfogadja mindazt, amit az emberek Neki felajánlanak szeretettel.鈥� Vendége ekkor közbeszólt: 鈥滿ost aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.鈥� Erre a magyarázó atya egyszer疟en összekulcsolta a két kezét: 鈥滶z pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.鈥�

Ez a körforgás, a kinyújtott és összekulcsolt kezek körforgása Istennél állandóan m疟ködik. S ezt még csak annyival egészíteném ki, hogy id艖közben van az úgy, hogy a jobb kéz nyúlik el艖re és elfogadja a bal. A Fiú is szereti az Atyát, 艕 is ad neki és az Atya elfogadja. A Fiú is adja magát, amikor a Szentlélekben szeretik egymást. KÖLCSÖNÖSEN ADNAK ÉS ELFOGADNAK, mert egyedül szeretni nem lehet!

Isten sincs egyedül: 鈥�Én hárman vagyunk鈥� 鈥� fogalmazta meg egyszer valaki érdekes módon. Ez a teljes ÉN, aki nincs egyedül鈥�S 艕 az alapja minden emberi közösségnek, s az emberi közösség legkisebb sejtjének, a családnak is!

A Szentháromság hitigazság. Ezt az igazságot akkor értem jól, ha 艕általa, 艕vele és 艕benne élek. Ez látszani kezd és err艖l beszélek: els艖sorban életemmel, s aztán szavakkal is, ha kérdeznek életvitelem, magatartásom miatt. Igen, mert a Szentháromsággal és a Szentháromságban való Élet tartást ad. Olyan tartást, amely az Egymást Szeret艖 és Egymást Átjáró Isteni Személyek szeretetének alapja.

Ha élek 艕általa, 艕vele és 艕benne, akkor bennem is túlcsordul ez a szeretet: gyakorlatias szeretetben élek, mások felé fordulok és közösséget teremtek. A Szentháromság életének közösségéb艖l adok tovább valamit. Ez a szeretetközösség nem magányos, hanem örök dialógus, közösség és egység.

A szeretet a Szentháromság lényege: az Atya szereti a Fiút, a Fiú szeretettel fordul az Atyához és ezt a szeretetet a Szentlélek köti össze bennük. Ez a szeretet hív minket arra, hogy ne magányosan éljünk, hanem közösségben, egységben.

Ha hiszem, ha nem 鈥� hitemt艖l függetlenül létezik a szeretet. Ha nem lenne, mi már rég nem lennénk ezen a földön. Ferenc pápa mesélte el, hogy egy alkalommal már órák óta gyóntatott, amikor találkozott egy id艖s, nyolcvanéves asszonnyal, akinek szeme tovább látott, tele volt reménységgel. 鈥濵ama, maga miért jön gyónni, hiszen nincsenek b疟nei.鈥� 鈥� mondta neki a kés艖bbi pápa. 鈥濧tyám, mindenkinek vannak b疟nei és Isten mindent megbocsát.鈥� 鈥� válaszolta az asszony. 鈥濪e ezt honnan tudja? 鈥� érdekl艖dött tovább Bergoglio atya. 鈥濰a Isten nem bocsátana meg, akkor a világ nem létezne鈥� 鈥� mondta az id艖s asszony.

Isten mindent megbocsát, egyedül arra vár, hogy közeledjek hozzá.

Egészen közel jött 鈥� itt van. A Szentlélek kiáradásának ünnepe ezt igazolja, csak nem tulajdonítunk elég nagy fontosságot. Az Atyáról beszélünk, a Fiúról még többet, de a Szentlélekre, Aki elvezet a Szentháromság teljességébe, túl kevés id艖t szánunk. Még nyolcadát sem ünnepeljük meg, pedig a Szentlélekben van a mi lelkünkhöz legközelebb. És a Szentlélekben van visszautunk az Atyához 鈥� Krisztus által!

Egy kisgyerek egyszer így fogalmazta meg a Szentháromság titkát egyetlen szóban: ATNYAISTEN. Érdemes e kifejezést közelebb engedni magamhoz.

Sosem vagyok egyedül, ha tudatosítom Jelenlétét. S ha Vele vagyok, akkor megtapasztalom az Atya fenntartó erejét, a Fiú gyógyítását és a Szentlélek örömét.

A megtapasztalás után még ennyit sem kell beszélni róla. Csak élni 艕általa, 艕vele és 艕benne.