杏MAP导航

A Szentháromság hittitkának tudományos levezetése szép a teológiában, mégis, ha csak elmével közelítem meg, akkor egy id? után elveszek a logikusnak t?n? magyarázatok s?r?jében.

Engem személy szerint a képek közelebb visznek a TITOKHOZ, s egy nagyon szép képet tár elénk a következ? történet, amely két nyugdíjas teológiai tanár beszélgetésér?l szól. Sok éven át együtt tanítottak teológiát az egyetemen és már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekr?l, hanem – szokásuk szerint – rögtön teológiai kérdésekr?l kezdtek beszélgetni, ahogy a régi id?kben is. Néhány kisebb jelent?ség? kérdés után a Szentháromság témája került el?. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját:” Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszer?bben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!”

Ez a felvezetés igazán kíváncsivá tette a vendéget, aki évek múltán is jól emlékezett arra, hogy mennyit beszélgettek, s?t vitatkoztak annak idején a katolikus hit ezen valóban legtitokzatosabb, legnehezebben megközelíthet? igazságáról. Ekkor a vendéglátó atya a következ? magyarázatba kezdett: bal kezét kissé el?renyújtva, kinyitotta a tenyerét: ”Ez az Atya, a mennyei Atya, az els? isteni személy. ? az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.”

Aztán el?renyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: ”Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér t?le és elfogadja mindazt, amit az emberek Neki felajánlanak szeretettel.” Vendége ekkor közbeszólt: ”Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.” Erre a magyarázó atya egyszer?en összekulcsolta a két kezét: ”Ez pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”

Ez a körforgás, a kinyújtott és összekulcsolt kezek körforgása Istennél állandóan m?ködik. S ezt még csak annyival egészíteném ki, hogy id?közben van az úgy, hogy a jobb kéz nyúlik el?re és elfogadja a bal. A Fiú is szereti az Atyát, ? is ad neki és az Atya elfogadja. A Fiú is adja magát, amikor a Szentlélekben szeretik egymást. KÖLCSÖNÖSEN ADNAK ÉS ELFOGADNAK, mert egyedül szeretni nem lehet!

Isten sincs egyedül: ?Én hárman vagyunk” – fogalmazta meg egyszer valaki érdekes módon. Ez a teljes ÉN, aki nincs egyedül…S ? az alapja minden emberi közösségnek, s az emberi közösség legkisebb sejtjének, a családnak is!

A Szentháromság hitigazság. Ezt az igazságot akkor értem jól, ha ?általa, ?vele és ?benne élek. Ez látszani kezd és err?l beszélek: els?sorban életemmel, s aztán szavakkal is, ha kérdeznek életvitelem, magatartásom miatt. Igen, mert a Szentháromsággal és a Szentháromságban való Élet tartást ad. Olyan tartást, amely az Egymást Szeret? és Egymást Átjáró Isteni Személyek szeretetének alapja.

Ha élek ?általa, ?vele és ?benne, akkor bennem is túlcsordul ez a szeretet: gyakorlatias szeretetben élek, mások felé fordulok és közösséget teremtek. A Szentháromság életének közösségéb?l adok tovább valamit. Ez a szeretetközösség nem magányos, hanem örök dialógus, közösség és egység.

A szeretet a Szentháromság lényege: az Atya szereti a Fiút, a Fiú szeretettel fordul az Atyához és ezt a szeretetet a Szentlélek köti össze bennük. Ez a szeretet hív minket arra, hogy ne magányosan éljünk, hanem közösségben, egységben.

Ha hiszem, ha nem – hitemt?l függetlenül létezik a szeretet. Ha nem lenne, mi már rég nem lennénk ezen a földön. Ferenc pápa mesélte el, hogy egy alkalommal már órák óta gyóntatott, amikor találkozott egy id?s, nyolcvanéves asszonnyal, akinek szeme tovább látott, tele volt reménységgel. ?Mama, maga miért jön gyónni, hiszen nincsenek b?nei.” – mondta neki a kés?bbi pápa. ?Atyám, mindenkinek vannak b?nei és Isten mindent megbocsát.” – válaszolta az asszony. ?De ezt honnan tudja? – érdekl?dött tovább Bergoglio atya. ?Ha Isten nem bocsátana meg, akkor a világ nem létezne” – mondta az id?s asszony.

Isten mindent megbocsát, egyedül arra vár, hogy közeledjek hozzá.

Egészen közel jött – itt van. A Szentlélek kiáradásának ünnepe ezt igazolja, csak nem tulajdonítunk elég nagy fontosságot. Az Atyáról beszélünk, a Fiúról még többet, de a Szentlélekre, Aki elvezet a Szentháromság teljességébe, túl kevés id?t szánunk. Még nyolcadát sem ünnepeljük meg, pedig a Szentlélekben van a mi lelkünkhöz legközelebb. És a Szentlélekben van visszautunk az Atyához – Krisztus által!

Egy kisgyerek egyszer így fogalmazta meg a Szentháromság titkát egyetlen szóban: ATNYAISTEN. Érdemes e kifejezést közelebb engedni magamhoz.

Sosem vagyok egyedül, ha tudatosítom Jelenlétét. S ha Vele vagyok, akkor megtapasztalom az Atya fenntartó erejét, a Fiú gyógyítását és a Szentlélek örömét.

A megtapasztalás után még ennyit sem kell beszélni róla. Csak élni ?általa, ?vele és ?benne.