Nyomkövetés: Sajgó Balázs atya elmélkedése Szent Péter és Pál apostolok ünnepére
Nagyon tetszik nekem a vadászról és az erdészről szóló tanítómese. A vadász keresi az oroszlán nyomát az erdőben, miközben találkozik az erdésszel. Megkérdezi tőle: Te erdész, nem láttad az oroszlán nyomát? Mire az erdész a következő választ adja: Dehogynem. Nemcsak a nyomát láttam, hanem azt is tudom, merre ment. Szívesen segítek neked, hogy megtaláld. Mire a vadász: én csak a nyomát keresem...
Keresztény életemre vonatkoztatva mindez azt jelenti: jó, ha észreveszem Krisztus jeleit és követem az Ő „nyomait” hétköznapi életemben, de ez még csak „távoli követésnek” számít. A nyomok és jelek pontosan azért vannak, hogy elvezessenek a SZEMÉLYHEZ.
A távoli követés néhány példája:
a. olvasom a Szentírást, mint egy régen szerkesztett könyvgyűjteményt, de nem hat meg és nem változik a mindennapi életem. Akkor rajta lehetek ugyan a nyomokon, de nem kívánok igazán eljutni Ahhoz, Akihez vezetnek.
b. elmegyek évente egy zarándoklatra, de saját egyházközségem életéhez nem kapcsolódom.
c. csodálok Krisztust-követő embereket, szívesen hallgatom is őket a média segítségével, de nem mozdulok meg, hogy esetleg átmenjek a szomszédhoz, hogy bocsánatot kérjek tőle és rendezzem dolgaimat.
d. elmondok imaszövegeket, de nem tartok csendet, hogy e szövegek elmondása után meghalljam, mire kér és hova küld az Isten...
Ezek a példák, a távoli követések példái nem reménytelenek, mert megtörténhet a találkozás – igazából hosszabb utak, amelyek végén találkozhatok az Úrral, de lehetne mindez másképp is.
Mehetne rövidebben is: hallom bensőmben az Úr meghívó szavát, hogy kövessem Őt a hétköznapokban és elhiszem, hogy ez nemcsak egykor Péter és Pál apostoloknak szólt, hanem egész konkrét meghívás felém is.
A főapostolok, ahogy Péter és Pál apostolokat nevezzük, amikor először hallották a szót, maguk mögött hagyták korábbi életmódjukat és elindultak az Úr mögött.
Ahogy Kémenes Lóránt paptestvérem az ő ezüstmiséjén találóan fogalmazta meg: az Úr mögé állt és ez egy nagyon jó hely. Isten háta mögött élni – valójában ez egy negatív megfogalmazás az emberi szóhasználatban, mégis a szó szoros értelmében a legjobb hely: ha Isten háta mögött állok és élek, akkor ez tényleg azt jelenti, hogy Ő előttem van és követem Őt.
Az apostolok is mindig Jézus után mentek, sohasem előzték meg Őt. Az Ő útját figyelték, tanulták, még ha sokszor el is buktak. Az Úr azonban mindig emlékeztette őket a két legfontosabb szóra: kövess engem.
Az apostolok rádöbbentek először is arra, hogy az Úr az egyetlen igazi Elöljáró, mert nem küldi őket, hanem hívja. Majd küldi is később, de akkor sem maradnak egyedül. A Krisztus követés nem az Ő megelőzése, a mindent is jobban tudás útja, hanem a tanítványság útja, amelyen aztán társakat is találok és igazi testvérré is válhatok. Ennek azonban feltétele az, hogy rá kell állnom a rövidebb útra, az Igazi Útra, Aki magát Útnak is nevezi (vö. Jn 14,6).
Ez az Út, Aki Krisztus, átalakítja és megváltoztatja Pétert és Pált, majd velük és általuk működik Krisztus és bennük a Szentlélek!
Ezen a rövidebb úton akkor indulok el, ha Jézust többé már nem egy egykor élt történelmi személyként akarom megismerni, hanem egészen közelről KRISZTUSKÉNT hallgatni Őt.
A közeli (személyes) követés példái:
a. olvasom a Szentírást és úgy olvasom, hogy tudom: nekem és hozzám szól az Isten Szentlelke által. Amikor megdorgál, akkor magamra veszem és nem a szomszédra vonatkoztatom. Amikor nem a másik lelkiismeretét vizsgálgatom, hanem a saját magamét.
b. Amikor nemcsak a Facebookon követem az embereket, hanem kimozdulok és segítek máson úgy, hogy közben nem várom el, hogy közvetítsék tetteimet a televízióban vagy cikket írjanak róla. Ha meg megteszik, az sem baj, csak ez ne tegyen felfuvalkodottá, gőgössé.
c. nemcsak értesülök egyházközségem híreiről, hanem időnként segíteni is akarok annak előrehaladásában. Ha valaki nem bírja a közmunkát, imádkozni azért még tud.
d. csendet adok Neki, amelyben tud szólni hozzám.
Amikor Szent Péter apostol Jézust Krisztusnak vallja meg, akkor Krisztus is átnevezi őt: az egykori Simonból Péter lesz (vö. Mt 16,13-19). Amikor Saul találkozik látomásban Krisztussal a damaszkuszi úton, Pál lesz belőle. A régi emberek belső lénye megváltozik: új nevet kapnak, amely által megértik azt is, hogy kicsodák ők valójában.
A Krisztussal való találkozás mindenkit eljuttat erre a szintre. Megvallom Jézust Krisztusomnak, Ő pedig megvillantja életem értelmét. Idevezet a közeli követés. S akkor tisztázom küldetésemet is: krisztusivá, felkentté válok. Ugyanaz a feladatom, mint Krisztusé volt.
Péter egészen közelről követte és személyesen ismerte az Urat. Pál apostol ugyanígy még akkor is, ha nem találkozott az Úrral a maga fizikai valóságában. Őt is elérte az Úr. Engem is elér. Ne féljek válaszolni neki, amikor megszólít: Kövess engem!