Egy Ház: Sajgó Balázs atya elmélkedése Pünkösdvasárnapra
Egy fiatal költő megkérte Babits Mihályt, mondjon véleményt az ő egyik költeményéről. Babits elolvasta a verset és a következőt mondta: a vers nagyon szép, színes, tökéletes a stílusa, a ritmusa, ám mindezek mellett van a versnek egy kis hibája, éspedig az, hogy nem vers. – És miért nem vers? – kérdezte a fiatal költő. – Ha ezt magyaráznom kell, az baj. Vagy érzed, vagy nem érzed – zárta le az elemzést Babits. Az igazi költő ugyanis érzi, ha jól megírt verséből hiányzik valami: valami titokzatos, körülírhatatlan, ami a verset verssé teszi, amivel a költő a maga belső világát másokkal megérteti.
Mi ez a hiány? Mi teszi a verset verssé? Mi teszi az embert emberré? Mi tartja életben az embert?
Meddig élek? Addig élek, amíg él bennem a lélek. A lélek kilehelése után élettelenné válik az ember.
De mi van addig? Sok ember felteszi a kérdést, hogy van-e élet a halál után, de valójában sokkal fontosabb kérdés az, hogy van-e élet a halál előtt? Amikor már nincs élet a halál előtt sem, mert kiüresednek az emberi kapcsolatok, nagyobb teret kap az érdek, mind a szeretet, amikor nem csillog az emberi tekintet, nem sugároz többé semmit, csak tátong benne az üresség, vagyis haldoklik a lélek...
Ha az ember nem foglalkozik a lelkével, nem él rendszeres lelki életet, maradnak a külső formák, megszokások és menekülések, és lassan kihal a lélek...
Nagy kísértés a látszatépítkezés, a kifelé építkezés: mindent megszervezni, templomokat széppé tenni – de ha nincs benne élő közösség, vagyis önmagával és egymással őszinte emberek közössége – vagyis Egyház, akkor marad a külső, és megmerevedik a forma. Nem azt jelenti, hogy nem szükséges a külső REND, de ha annak nem a belső lelki élet az alapja, akkor tátong az Űr és érezni a hiányt.
Amikor ezt észreveszem, akkor minden megfordulhat, hiszen minden újrakezdés úgy történik, hogy az üresség felett Isten Lelke lebeg. Így történt ez a teremtés kezdetén és így történik ez minden újjászületéskor.
Ha nem a Szentlélekből való élet az alap, akkor az élet megmerevedik, felszínessé válik és gyorsan megöregedik az ember, már fiatalon.
Nem minden idős ember öreg. Az idős az, aki felett eltelt az idő, az öreg az, aki nem él a Szentlélekből. Meglátszik ez a ráncok mögött is, hogy ki az, aki Lélekből – SzentLélekből! – él és ki az, aki megrekedt a felszínen.
Bármikor lehetséges a változás, még idősebb korban is. Ismerek olyan időseket, akik hetven év után is változtak.
Miért? Rádöbbentek, hogy csak a külső világból nem lehet megélni és felfelé, majd befelé fordultak, elkezdtek igazán és őszinte szívvel imádkozni és ez elindította bennük a változást. Persze, ennek előfeltétele a belső takarítás. Néven nevezni, kimondani mindent, amire nincs szükség az életemben, s azután hívni a Szentlelket. Amíg ugyanis nincs megoldás, addig nem születhet feloldás, feloldozás.
A Szentlélekhez mindig lehet imádkozni, s akkor fokozatosan megnyílik az Ég, leszáll a Nagy Szentlélek, eltölti a kicsi lelket, s akkor ezek a kicsi lelkek találkoznak. Így születik lelkes, Szent Lelkes közösség, Egy Ház, amelyből árad a szeretet és megfertőzi azokat, akik ezt megengedik.
Sosem késő elkezdeni így, igazán élni és akkor elindul a változás.
A következő történet nagyon szépen szemlélteti mindezt:
Egy falu lelkipásztora minden évben minden vasárnap ugyanazt prédikálta, mint egy évvel korábban. Nagyon kedves ember volt, mindenki kedvelte, de annyi idő után már kezdtek ráunni, hogy ugyanazt hallják. Az egyháztanács összeült és tanakodott: tudomására kellene hozni valahogy kedves papunknak, hogy minden évben ne ismételje önmagát. A gondnok aztán a plébános elé járult és előhozakodott a problémával: - plébános úr, tudja jól, hogy mi mennyire szeretjük meg minden – kezdte a gondnok.
A pap kedvesen mosolygott, mert érezte, valami fontosat akar közölni vele kedves gondnoka. - Szóval, arról lenne szó, - folytatta a gondnok - csak annyit kérnénk, hogy mondjon valami újat is, hiszen oly sok éve ugyanazt mondja… A pap bácsi elmosolyodott és csak ennyit mondott: kedveseim, amikor a gyóntatószékben ti is valami újat mondtok, amikor majd változást látok, akkor fogok én is változtatni.
A változás, a megújulás eredménye pedig az, hogy növekedik a szeretet és csökken a félelem. Mennyire nagy szükségünk van erre ebben a megfélemlített világban...
Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk kegyesen mennyből fényességedet, hogy éljünk, értsünk és megértsünk Téged és egymást. Amen