Egy H谩z: Sajg贸 Bal谩zs atya elm茅lked茅se P眉nk枚sdvas谩rnapra
Egy fiatal költ艖 megkérte Babits Mihályt, mondjon véleményt az 艖 egyik költeményér艖l. Babits elolvasta a verset és a következ艖t mondta: a vers nagyon szép, színes, tökéletes a stílusa, a ritmusa, ám mindezek mellett van a versnek egy kis hibája, éspedig az, hogy nem vers. 鈥� És miért nem vers? 鈥� kérdezte a fiatal költ艖. 鈥� Ha ezt magyaráznom kell, az baj. Vagy érzed, vagy nem érzed 鈥� zárta le az elemzést Babits. Az igazi költ艖 ugyanis érzi, ha jól megírt verséb艖l hiányzik valami: valami titokzatos, körülírhatatlan, ami a verset verssé teszi, amivel a költ艖 a maga bels艖 világát másokkal megérteti.
Mi ez a hiány? Mi teszi a verset verssé? Mi teszi az embert emberré? Mi tartja életben az embert?
Meddig élek? Addig élek, amíg él bennem a lélek. A lélek kilehelése után élettelenné válik az ember.
De mi van addig? Sok ember felteszi a kérdést, hogy van-e élet a halál után, de valójában sokkal fontosabb kérdés az, hogy van-e élet a halál el艖tt? Amikor már nincs élet a halál el艖tt sem, mert kiüresednek az emberi kapcsolatok, nagyobb teret kap az érdek, mind a szeretet, amikor nem csillog az emberi tekintet, nem sugároz többé semmit, csak tátong benne az üresség, vagyis haldoklik a lélek...
Ha az ember nem foglalkozik a lelkével, nem él rendszeres lelki életet, maradnak a küls艖 formák, megszokások és menekülések, és lassan kihal a lélek...
Nagy kísértés a látszatépítkezés, a kifelé építkezés: mindent megszervezni, templomokat széppé tenni 鈥� de ha nincs benne él艖 közösség, vagyis önmagával és egymással 艖szinte emberek közössége 鈥� vagyis Egyház, akkor marad a küls艖, és megmerevedik a forma. Nem azt jelenti, hogy nem szükséges a küls艖 REND, de ha annak nem a bels艖 lelki élet az alapja, akkor tátong az 虐r és érezni a hiányt.
Amikor ezt észreveszem, akkor minden megfordulhat, hiszen minden újrakezdés úgy történik, hogy az üresség felett Isten Lelke lebeg. Így történt ez a teremtés kezdetén és így történik ez minden újjászületéskor.
Ha nem a Szentlélekb艖l való élet az alap, akkor az élet megmerevedik, felszínessé válik és gyorsan megöregedik az ember, már fiatalon.
Nem minden id艖s ember öreg. Az id艖s az, aki felett eltelt az id艖, az öreg az, aki nem él a Szentlélekb艖l. Meglátszik ez a ráncok mögött is, hogy ki az, aki Lélekb艖l 鈥� SzentLélekb艖l! 鈥� él és ki az, aki megrekedt a felszínen.
Bármikor lehetséges a változás, még id艖sebb korban is. Ismerek olyan id艖seket, akik hetven év után is változtak.
Miért? Rádöbbentek, hogy csak a küls艖 világból nem lehet megélni és felfelé, majd befelé fordultak, elkezdtek igazán és 艖szinte szívvel imádkozni és ez elindította bennük a változást. Persze, ennek el艖feltétele a bels艖 takarítás. Néven nevezni, kimondani mindent, amire nincs szükség az életemben, s azután hívni a Szentlelket. Amíg ugyanis nincs megoldás, addig nem születhet feloldás, feloldozás.
A Szentlélekhez mindig lehet imádkozni, s akkor fokozatosan megnyílik az Ég, leszáll a Nagy Szentlélek, eltölti a kicsi lelket, s akkor ezek a kicsi lelkek találkoznak. Így születik lelkes, Szent Lelkes közösség, Egy Ház, amelyb艖l árad a szeretet és megfert艖zi azokat, akik ezt megengedik.
Sosem kés艖 elkezdeni így, igazán élni és akkor elindul a változás.
A következ艖 történet nagyon szépen szemlélteti mindezt:
Egy falu lelkipásztora minden évben minden vasárnap ugyanazt prédikálta, mint egy évvel korábban. Nagyon kedves ember volt, mindenki kedvelte, de annyi id艖 után már kezdtek ráunni, hogy ugyanazt hallják. Az egyháztanács összeült és tanakodott: tudomására kellene hozni valahogy kedves papunknak, hogy minden évben ne ismételje önmagát. A gondnok aztán a plébános elé járult és el艖hozakodott a problémával: - plébános úr, tudja jól, hogy mi mennyire szeretjük meg minden 鈥� kezdte a gondnok.
A pap kedvesen mosolygott, mert érezte, valami fontosat akar közölni vele kedves gondnoka. - Szóval, arról lenne szó, - folytatta a gondnok - csak annyit kérnénk, hogy mondjon valami újat is, hiszen oly sok éve ugyanazt mondja鈥� A pap bácsi elmosolyodott és csak ennyit mondott: kedveseim, amikor a gyóntatószékben ti is valami újat mondtok, amikor majd változást látok, akkor fogok én is változtatni.
A változás, a megújulás eredménye pedig az, hogy növekedik a szeretet és csökken a félelem. Mennyire nagy szükségünk van erre ebben a megfélemlített világban...
Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk kegyesen mennyb艖l fényességedet, hogy éljünk, értsünk és megértsünk Téged és egymást. Amen
