杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Május 2-a Szent Atanáz alexandriai püspök és egyháztanító (295-373) emléknapja. A napi olvasmányok egy-egy gondolata segítségével közeledek a páratlan éleslátású, feddhetetlen élet?, de heves természet? teológushoz. Szent Atanáz 295-ben, Alexandriában született még a keresztényüldözés végs? szakaszában, abban a rendkívül m?velt, hellenizált, Nílus parti metropoliszban, mely Róma után a legnépesebb város volt. A napi szentlecke a f?tanács egyik tagját, Gamálielt mutatja be, aki máig érvényesen tanítást ad a vitás kérdéseket rendez? helyes eljárásmódról: ?Ha ez a törekvés vagy mozgalom emberekt?l származik, úgyis magától felbomlik. De ha Istent?l van, nem tudjátok szétoszlatni ?ket, és úgy látszanék, mintha Isten ellen tusakodnátok.” (ApCsel 5,38-39).   

Gamáliel türelmes, körültekint?, tapintatos és mégis bátor, kezdeményez?. Az ifjú Saul is ott ült lábainál, de az igazság kifejtésének eljárásmódját csak kés?bb, saját keserves tapasztalataiból tanulta meg. Atanáz tanítómestere Alexandrosz, a város püspöke, aki fölfedezi az ifjú Atanázban rejl? talentumokat és megteszi titkárának és diakónussá szenteli. 325-ben magával viszi Niceába az els? egyetemes zsinatra, melynek épp most ünnepeljük 1700-adik évfordulóját. Három évvel kés?bb a nagyjából Krisztus korú ifjú Atanázt választják Alexandria püspökévé. Atanáz páratlanul okos és m?velt, kérlelhetetlenül logikus, de türelmetlen és lehengerl?. Szinte féktelen er? rejlik benne, s hiába is van igaza, körülötte mindig viszály támad. Ennek következménye, hogy hosszú életében ötször is szám?zték az uralkodók püspöki székéb?l. S jóllehet a tanításban igaza volt, általában a ?stílusával” volt a baj. Éppen ezért Atanáznak át kellett kelnie saját viharos természet? genezáreti tavának túlsó partjára, ahogy a mai evangéliumban Jézusról olvassuk. ? ugyanis egy heves vitabeszéd után átkel a tó túlsó partjára (Jn 6,1) és ott, Kafarnaum mezején immár nemcsak szavait – a bennük rejl? igazsággal – osztja ki mindenkinek, hanem a megszaporított kenyérben önmagát is, akir?l – igaz csak egyszer jellemezvén önmagát – így vallott: ?Tanuljatok t?lem mert szelíd vagyok és alázatos szív?!” (Mt 11,29).

Ennek a Jézus bárkájában való tanulásnak van egy feltétele: ?Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok t?lem…”.  Atanáz közel hatvanéves már, amikor 355 és 366 közt háromszor is szám?zetésbe került. A Gondviselés elviszi Szent Antal remetéhez, ahol felveszi Jézus igáját – így már nem saját ?ny?gét” hordozza tovább!!! – és a több mint százéves Antal apátnak, az ? Gamálieljének a lábához ül. Beszáll a bárkába, hogy átkeljen saját túlsó partjára. Antaltól azt a jézusi jellemet tanulja meg, melyet a Zsidókhoz írt levél tanúsága szerint maga a Mester is úgy tanult: ?Annak ellenére, hogy ? volt a Fiú, a szenvedésb?l engedelmességet tanult” (Zsid 5,8). Bár Szent Antal apát ugyanazt vallja a hitben, mint Atanáz, a szám?zött püspök mégsem teológiát tanul t?le, hanem lelkületet, ahogy a Gamáliel-nevelte Pál apostol kéri: ?Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Ef 2,5). 

Bár Szent Antal apát 356-ban, 105 éves korában elhunyt, Atanáz mégis marad a pusztában és tanulja az ön-jellemfaragást az Antal körül kialakult remeteközösség életéb?l. Hálából azonnal megírja Szent Antal életét, mely Keleten és Nyugaton nemcsak a leend? szerzetességet alapozza meg, hanem lelkiséget ad az egyház minden tagjának.

Atanáz így evez át lelke háborgó tengerén annak túlsó partjára, mert a pusztai remete megszelídíti ?t is. Megnyugszik, egyre higgadtabb, megfontoltabb, egyre többet imádkozik és azt is megtanulja, amire a Gamáliel-nevelte Pál apostol inti: ?Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. (1Kor 13,2).   

Add Uram, hogy merjünk beszállni a te bárkád, az Egyház hajójába, hogy a Lélek szelével átevezzünk a túlsó partra, ahol Te már vársz ránk, kenyered asztalával!               

Hadd tegyek hozzá még egy gondolatot Szent Jeromosról, aki bár ötven évvel kés?bb született, mégis párja Atanáznak, Nyugaton. Egyek a szellem frissességében, a tisztánlátásban, és egyek jellemükben. Jeromos is robbanékony, türelmetlen és hozzá még sért?dékeny. Rendkívüli képességét el?bb Damazusz pápa  (306 – 366-384) mellett fejtette ki, majd ? is bárkába szállt, szó-szerint és lelkiekben is, és Betlehemben telepedett le, ahol remeteéletet folytatott. Olvasta Atanáz püspök Szent Antalról írt életrajzát és ez csak mélyítette benne a visszavonult elmélkedésre kész hajlamát. ? is a magányban, a csöndben, az imában szelídült meg és kapott kedvet ahhoz, hogy maga is remeteként, megírja Szent Antal apát társának, Remete Szent Antalnak és Gázai Szent Hilárionnak az életét. Milyen szép és gazdag a Communio Sanctorum, a Szentek Közössége, melyet pár napja az Egyház elénekelt Ferenc pápa temetésekor.     

   [ Audio Embed Elmélkedés Szent Atanázról ]