杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Hamvazószerda másnapján az Egyház zsolozsmájának olvasmányos imaórája hozza a 鈥瀊ábák dicséretét鈥�. A Kivonulás könyve az Egyiptomba került és az id艖k során létszámában meger艖södött Izrael népe elnyomásának leírásával kezd艖dik. A fáraó arra kényszeríti a héberek bábáit, hogy öljék meg a fiúgyermek újszülötteket. Ez a gyilkos népesség-szabályozás azonban nem m疟ködött, mert 鈥瀉 bábák félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat鈥�. S hiába is vonta 艖ket kérd艖re a fáraó, ügyesen válaszoltak: 鈥濧 héberek asszonyai életer艖sek, miel艖tt a bába megérkezik, már megszülnek. Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép meger艖södött, mert Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki鈥�.

Ehhez a bába-dicsérethez csatlakozom én is, egy saját történettel, amire persze nem emlékezhetem, mert mindössze egy napos voltam, amikor történt. 1953 艖sze járt akkor, amikor a magyar nép saját hazájában súlyos elnyomás alatt élt. Nyáron meghalt Sztálin, erre 艖sszel megszülettem, de az a fojtogató légkör, az Illyés Gyula verselte 鈥瀦sarnokság鈥� jelent volt még a kórházakban is. Ám ahogy Egyiptom földjén az elnyomás alatt emberség is termett, nem történt ez másképp a tapolcai kórházban, ahol Édesanyám er艖sen és egészségen megszült engem: 鈥濰ajnalban születtél, négy kiló húsz dekával, nagy, er艖s és nyugodt kisgyermek voltál鈥� 鈥� mesélte nekem többször is a Mama, aki mind a nyolc szülésének körülményeire mindig és pontosan emlékezett. 鈥濫zek voltak életem legszebb pillanatai, amikor megszülettetek鈥� 鈥� vallotta ünnepélyesen. Amikor éppen egynapos voltam, lépett a színre egy jó bába. Meglátta az éppen szenderg艖 Édesanyám kezében a rózsafüzérét és körülnézve óvatosan és csendesen megkérdezte t艖le: 鈥濶em gondolt arra, hogy megkereszteltesse ezt a kisfiút?鈥� 鈥� 鈥濷kvetlenül!鈥� 鈥� felelte a Mama ezzel a számára kedves szófordulattal. Másnapra Édesapám is megérkezett és így vittek a tapolcai plébániára, ahol Isten gyermekévé lettem. Keresztapám éppen a váci börtönben ült koholt vádak alapján és így a jó bábaasszony, mint pót-keresztszül艖 tartott az újjászületés vize alá s kerültem Szent László lovagkirályunk és Szent Tamás apostol védnöksége alá: 鈥濴ászló Tamás, én téged megkeresztellek鈥︹��.

Harmadnapra hazakerültünk a Balaton-parti Antaltelepre (ma Fövenyes), de az a jó bábaasszony 29 évvel kés艖bb ismét felbukkant az életemben.

1982. július 11-én mutattam be els艖 szentmisémet még a hévízi öregtemplomban és adtam újmisés áldást a szentmise után. Mindenkit艖l megkérdeztem a keresztnevét és így nagyon sokáig tartott a sok áldás, de minthogy szerettem a személyességet, ezért szívesen vállaltam a vele járó többletet. Ahogy fogyott a sor a kezem alatt, vettem észre, hogy egy id艖sebb néni mindenkit maga elé engedve nagy türelemmel várakozott. Már csak ketten maradtunk. 鈥濻zabadna a keresztnevét鈥� 鈥� kérem, mire mondja: 鈥濫lvira. Véd艖szentje oltalmát is kérve adtam áldást rá, mire megcsókolta a két 鈥瀎ölkent鈥� kezemet, miként sokan mások is tették. Nem volt könny疟 elfogadni, de az nagyon segített, hogy sok-sok újmisés paptársam áldásakor valahogy a szívb艖l született az a lehajló gesztus, ami könny疟 volt és szabadító.

És végül persze megöleltem Elvirát is, aki erre csendesen elsírta magát. Vártam, míg végül elmondta: 鈥濧tya, 29 évvel ezel艖tt én tartottam magát keresztvíz alá鈥︹��, mire bennem szabadultak fel a hála könnyei és persze megcsókoltam áldott kezeit.

Óh, Elvira néni, Te már együtt vagy Édesanyámmal az Atyai Házban! Légy áldott, hogy az ötvenes évek fojtogató leveg艖jében az újszülötteket világra jöttük után Krisztushoz vezetted ott a tapolcai kórházban. Tudom, hogy a gondvisel艖 Jóisten már akkor megáldott Téged, mint egykor régen azokat a héber bábákat, de most utólag is dicsérem a Nevedet, és amíg élek, mindig, mindig emlékezni fogok rád, mert Te tartottál engem a keresztvíz alá.  

Drága jó Bábák, dicsérlek Benneteket!