?B¨¢b¨¢k dics¨¦rete¡± ¨C V¨¦rtesaljai L¨¢szl¨® jegyzete
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Hamvazószerda másnapján az Egyház zsolozsmájának olvasmányos imaórája hozza a ?bábák dicséretét¡±. A Kivonulás könyve az Egyiptomba került és az id?k során létszámában meger?södött Izrael népe elnyomásának leírásával kezd?dik. A fáraó arra kényszeríti a héberek bábáit, hogy öljék meg a fiúgyermek újszülötteket. Ez a gyilkos népesség-szabályozás azonban nem m?ködött, mert ?a bábák félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat¡±. S hiába is vonta ?ket kérd?re a fáraó, ügyesen válaszoltak: ?A héberek asszonyai életer?sek, miel?tt a bába megérkezik, már megszülnek. Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép meger?södött, mert Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki¡±.
Ehhez a bába-dicsérethez csatlakozom én is, egy saját történettel, amire persze nem emlékezhetem, mert mindössze egy napos voltam, amikor történt. 1953 ?sze járt akkor, amikor a magyar nép saját hazájában súlyos elnyomás alatt élt. Nyáron meghalt Sztálin, erre ?sszel megszülettem, de az a fojtogató légkör, az Illyés Gyula verselte ?zsarnokság¡± jelent volt még a kórházakban is. Ám ahogy Egyiptom földjén az elnyomás alatt emberség is termett, nem történt ez másképp a tapolcai kórházban, ahol Édesanyám er?sen és egészségen megszült engem: ?Hajnalban születtél, négy kiló húsz dekával, nagy, er?s és nyugodt kisgyermek voltál¡± ¨C mesélte nekem többször is a Mama, aki mind a nyolc szülésének körülményeire mindig és pontosan emlékezett. ?Ezek voltak életem legszebb pillanatai, amikor megszülettetek¡± ¨C vallotta ünnepélyesen. Amikor éppen egynapos voltam, lépett a színre egy jó bába. Meglátta az éppen szenderg? Édesanyám kezében a rózsafüzérét és körülnézve óvatosan és csendesen megkérdezte t?le: ?Nem gondolt arra, hogy megkereszteltesse ezt a kisfiút?¡± ¨C ?Okvetlenül!¡± ¨C felelte a Mama ezzel a számára kedves szófordulattal. Másnapra Édesapám is megérkezett és így vittek a tapolcai plébániára, ahol Isten gyermekévé lettem. Keresztapám éppen a váci börtönben ült koholt vádak alapján és így a jó bábaasszony, mint pót-keresztszül? tartott az újjászületés vize alá s kerültem Szent László lovagkirályunk és Szent Tamás apostol védnöksége alá: ?László Tamás, én téged megkeresztellek¡¡±.
Harmadnapra hazakerültünk a Balaton-parti Antaltelepre (ma Fövenyes), de az a jó bábaasszony 29 évvel kés?bb ismét felbukkant az életemben.
1982. július 11-én mutattam be els? szentmisémet még a hévízi öregtemplomban és adtam újmisés áldást a szentmise után. Mindenkit?l megkérdeztem a keresztnevét és így nagyon sokáig tartott a sok áldás, de minthogy szerettem a személyességet, ezért szívesen vállaltam a vele járó többletet. Ahogy fogyott a sor a kezem alatt, vettem észre, hogy egy id?sebb néni mindenkit maga elé engedve nagy türelemmel várakozott. Már csak ketten maradtunk. ?Szabadna a keresztnevét¡± ¨C kérem, mire mondja: ?Elvira. Véd?szentje oltalmát is kérve adtam áldást rá, mire megcsókolta a két ?fölkent¡± kezemet, miként sokan mások is tették. Nem volt könny? elfogadni, de az nagyon segített, hogy sok-sok újmisés paptársam áldásakor valahogy a szívb?l született az a lehajló gesztus, ami könny? volt és szabadító.
És végül persze megöleltem Elvirát is, aki erre csendesen elsírta magát. Vártam, míg végül elmondta: ?Atya, 29 évvel ezel?tt én tartottam magát keresztvíz alá¡¡±, mire bennem szabadultak fel a hála könnyei és persze megcsókoltam áldott kezeit.
Óh, Elvira néni, Te már együtt vagy Édesanyámmal az Atyai Házban! Légy áldott, hogy az ötvenes évek fojtogató leveg?jében az újszülötteket világra jöttük után Krisztushoz vezetted ott a tapolcai kórházban. Tudom, hogy a gondvisel? Jóisten már akkor megáldott Téged, mint egykor régen azokat a héber bábákat, de most utólag is dicsérem a Nevedet, és amíg élek, mindig, mindig emlékezni fogok rád, mert Te tartottál engem a keresztvíz alá.
Drága jó Bábák, dicsérlek Benneteket!
