Mindenben Gondvisel¨¦s: szal¨¦zi fiatalok jubileuma R¨®m¨¢ban
Tóth Péter SDB - Róma
Hónapok óta készültünk egy pont tizenkét (!) f?s serdül? csoporttal, hogy Kazincbarcikáról részt vegyünk a tinédzserek jubileumán és Carlo Acutis szentté avatásán. Húsvéthétf?n a reggeli mise után pont az egyik fiatal zarándoktól kaptam a szomorú hírt, hogy Ferenc pápa meghalt. Azért is nagyon sajnáltam, mert szerettem volna, ha ezek a fiatalok a jubileum keretében Rómában él?ben találkozhatnak Ferenc pápával. Nemsokkal kés?bb jött a következ? rossz hír, hogy Carlo Acutis szentté avatását elhalasztják, amire nagy örömmel és lelkesedéssel készültünk. Sok kérdéssel, de ugyanakkor nagy reménnyel indultunk útnak kedden. Útközben, aznap, amikor Carlo Acutis sírjánál is imádkoztunk Assisiben, hallottuk, hogy szombaton lesz Ferenc pápa temetése. Nem kellett sok id?, hogy eldöntsük, hogy ott leszünk! Így átalakult az eredetileg tervezett programunk és gondviselésszer?en rengeteg kegyelmi ajándékban részesültünk.
Csütörtökön mentünk el a Szent Péter bazilikába. El?tte hallottuk más csoportoktól, hogy 4-6 órákat álltak sorba, hogy bejussanak Ferenc pápa ravatalához, ehhez képest mi negyed óra alatt bent voltunk. Hatalmas kegyelmi pillanat volt Ferenc pápa holtteste mellett röviden imádkozni. Mivel a gyerekek közül sokan most voltak el?ször a Vatikánban, nagyon leny?gözte ?ket a Szent Péter bazilika valamint Don Bosco szobra, aki egyébként éppen Szent Péter szobra felett állva mutatott a felravatalozott pápára. A nagy csodálkozásban viszont többen pont a pápát nem látták, hiszen a biztonsági emberek is folyamatosan küldték tovább a tömeget. Bármennyire is szerettünk volna, nem engedtek vissza minket Ferenc pápához. Kimentünk hát a bazilika elé, én személyesen is nagyon sajnáltam, hogy több fiatal lemaradt err?l a különleges lelki élményr?l. Nagyon hamar azonban egyhangúlag úgy döntött a csapat, hogy mindannyian újra sorba állunk, és újra bemegyünk. Másodjára már csak tíz percbe telt a sorba állás. Megrendít? volt tapasztalni a fiatalokon ezt a fantasztikus egymásra figyelést és áldozatkészséget!
Szombaton, a temetés napján jó korán útnak indultunk a Szent Péter tér felé, de számítottunk rá, hogy a tömeg miatt nem sokat fogunk látni. A via della Conciliazione-n álltunk meg a tömegben viszonylag hátul. Nemsokkal kés?bb jöttek a szervez?k és rászóltak a tömegre, hogy miért állunk meg, menjünk el?rébb, van egy csomó hely. Örömmel indultunk el?re és pár percen belül a Szent Péter tér közepén voltunk, ahol mindent tökéletesen láttunk és hallottunk. Megrendít? volt a fiatalokkal ezen a történelmi és kegyelmi eseményen részt venni. A szentmisén viszont sajnos rajtam kívül senki sem tudott áldozni a csapatból, mivel pont utánam hagyták abba az áldoztatást és ?k már nem jutottak sorra.
Másnap a serdül?k jubileumának ünnepi miséjén a téren hátrébb jutott csak nekünk hely, rosszabb körülmények között tudtunk csak a szentmisén részt venni, mint szombaton, ezzel viszont valóra tudott válni a gyerekek álma, hogy vasárnap mindannyian tudtunk áldozni a Vatikánban, a Szent Péter téren! Ezen a napon délutánra terveztük a látogatásunkat a Santa Maria Maggiore bazilikába. Odaérve láttuk a hatalmas sort Ferenc pápa sírjához, úgyhogy elkönyveltük, hogy most egy pár óra sorbaállás következik. Ez 15.45 körül volt. Ekkor mondta az egyik csoportvezet? társam, hogy látja a jubileum applikációjában, hogy 16.00 órára még lehet regisztrálni a szent kapun való átmenetelhez. Pár percen belül sikerült is a csoportos regisztráció. Kiálltunk a sorból és legalább három ellen?rz? ponton engedtek át minket a szervez?k és a rend?rök örömmel, gratulálva, mosolyogva és viccel?dve. Délután négykor már a bazilikában voltunk. Hallottam, hogy éppen imádság folyik, ekkor jutott eszembe, hogy el?z? nap olvastam a hírekben, hogy a bíborosok éppen vasárnap délután négyre jöttek közösen a bazilikába, hogy Ferenc pápa sírjánál imádkozzanak. Megdöbbent? volt ez a ?véletlen¡± egybeesés is. Ferenc pápa sírjánál sem tudtunk sok id?t eltölteni a tömeg miatt, ahogy viszont jöttünk el a sír mellett, a szervez?k az imádkozó bíborosok mellett terelték el a tömeget. Ott pillantottam meg kb. két méterre t?lünk Angel Fernández Artime bíborost, aki pár hónappal ezel?tt még szalézi rendf?nökünk volt és maga Ferenc pápa nevezte ki bíborossá. Végtelen öröm és kegyelmi pillanat volt ott lenni és röviden imádkozni.
A gondviselés tervéhez kapcsolódik az a mellékesnek t?n?, de nagyon fontos tény is, hogy ezen a vasárnapi napon a meleg, a fáradtág, a tömeg és a sok intenzív élmény miatt két fiatal is rosszul lett a csoportunkból a Szent Péter téren délel?tt illetve a Santa Maria Maggiore bazilikában délután. Egyrészt hála Istennek semmi komolyabb dolog nem történt, másrészt megdöbbent?en jól esett tapasztalni a rend?rök, biztonsági emberek, orvosok, ment?sök végtelen nagylelk?ségét, kedvességét és segít?készségét.
A csoport minden tagja végtelen kegyelmi élménynek és a gondviselés ajándéknak élte meg az egész utunkat. Fantasztikus közösségi élmény is volt: zarándoklatunkat pl. elkísérte egy ukulele is, ami meghatározó részévé vált az utcai közös énekléseknek is. Hozzánk n?tt. Az út során viszont szereztünk még egy ukulelét, amit el is neveztünk Giubulelének. Az is pl. a Gondviselésnek köszönhet?, hogy amikor a biztonsági emberek a Szent Péter téren elvették t?lünk ezt a hangszert, hogyan sikerült a mise után mégis visszaszereznünk. Ehhez hasonló rengeteg ?kisebb¡± és nagyobb dolog történt velünk az úton, amiben egyértelm?en tapasztaltuk, hogy a Gondviselés keze szólt közbe azért, hogy minket segítsen. Végtelenül hálásak vagyunk ennek a hétnek minden egyes élményéért, és reméljük, ezen dolgozunk, hogy az itt kapott kegyelmek további gyümölcsöket és örömöket hozzanak mindannyiunk hétköznapi életében is!
