Diane Foley tal¨¢lkozott Le¨® p¨¢p¨¢val: Hogyan bocs¨¢tottam meg a fiam gyilkos¨¢nak
Eugenio Murrali / Somogyi Viktória ¨C Vatikán
Diane Foley egy édesanya. Fiát, James Wright Foley újságírót ¨C Jimet ¨C 2012-ben elrabolták Észak-Szíriában, és két évvel kés?bb az ISIS lefejezte. 2021 októberében Diane-nek volt ereje és elszánta magát, hogy találkozzon fia egyik gyilkosával, Alexanda Kotey-jal. Elmondta neki, hogy ki is volt valójában Jim: egy nagylelk? és bátor fiatalember, akit mélyen érdekelt az általa megismert emberek történeteinek és igazságainak elmesélése.
Diane a neves íróval, Colum McCann-nal közösen írt American Mother (Amerikai anya) cím? könyvében örökre meg?rzi szeretett fia portréját ¨C akit a legbrutálisabb módon raboltak el t?le. Saját gyászának, együttérzésének és megértésének útját is megörökíti: egy olyan utat, amelynek végig járásában azt választotta, hogy soha nem engedi el az emberséget. Ez az út vezette el oda, hogy szemt?l szembe álljon a Jim haláláért felel?s egyik személlyel, amely arra késztette, hogy folyamatosan kérdéseket tegyen fel ¨C önmagával és a világgal kapcsolatban ¨C, amelyet a hit és az ima alapvet? ereje támogatott. Augusztus 29-én Diane elvitte Jim emlékét XIV. Leó pápához, aki magánkihallgatáson fogadta ?t ¨C ez a kegyelem újabb jele ezekben a nehéz években. Az audienciát követ?en Diane Foley interjút adott a Vatikáni Rádiónak.
Mit jelent Önnek és fia történetének a találkozás XIV. Leó pápával?
Hihetetlen ajándék volt. Amerikaiként nagy megtiszteltetés és hálásak vagyunk, hogy egy olyan pápánk van, aki az Egyesült Államokban született, mert szükségünk van erre a gyógyulásra és reményre a világban. Amerikai állampolgárként nagy megtiszteltetés volt, hogy találkozhattam vele, és imádkozni fogok érte, mert szükségünk van a vezetésére a világ békéjéért és reményéért.
Amikor úgy döntött, hogy találkozik Alexanda Kotey-val, a fia egyik gyilkosával, úgy érezte, el kell mondania neki, hogy ki Jim. Ki volt Jim? Miért akart beszélni Kotey-nak a fiáról?
A háború és a gy?lölet közepette, különösen az ISIS által vívott dzsihád közepette, azt hiszem, nem lát az ember arcokat. Nem lát embereket. Csak a gy?löletére gondol. Emberibbé akartam tenni Jimet, mert Jim ártatlan volt. Újságíró volt. Nem harcos volt, hanem a béke embere, akit nagyon érdekelt a szíriai emberek történeteinek elmesélése. Azt akartam, hogy [Kotey] felismerje, hogy az általuk célba vett emberek olyan emberek voltak, akik reményt próbáltak adni a szíriai embereknek ¨C újságírók és segélyosztók. Nem harcosok voltak. Nem fegyveresek.
Azt akartam, hogy ismerje meg Jimet, mert Jim tanár is volt. Nagyon tör?dött a fiatalemberek mentorálásával, akik keresték az útjukat. Jim évekig dolgozott a ?Teach for America¡± szervezetnél, amely fiatal férfiakkal és n?kkel, gyakran nagyon szegény vagy a belvárosokban küzköd? gyerekekkel dolgozik és tanítja ?ket. Csak azt szerettem volna, ha Alexanda tudja, milyen ember volt Jim. Hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna. El tudom képzelni, hogy Jim mentorálta volna Alexandát, amikor fiatal volt, mert Alexanda fiatalon elvesztette az édesapját. Azt hiszem, útkeresésben volt, de rossz helyen keresett.
Az ?együttérzés¡± szó visszatér? téma a Colum McCann-nal (American Mother) írt könyvükben. Vajon az együttérzés lehet a kulcs ahhoz, hogy megvédjük emberségünket az embertelen cselekedetek okozta károktól?
Azt hiszem, a nonprofit szervezetében, a ?Narrative 4¡±-ben (4. narratíva) Colum McCann radikális együttérzésr?l beszél, Jim pedig erkölcsi bátorságra törekedett. Arra törekedett, hogy a maga módján változást hozzon a világban. Az együttérzés része annak az útnak, amelyre szükségünk van, hogy merjünk beszélni azokkal az emberekkel, akiket nem értünk, vagy talán nem is kedvelünk. Szükségünk van arra, hogy olyan módon kommunikáljunk, hogy együttérzést érezhessünk egymás iránt. Ez volt a csoda sok szempontból az Alexandával való találkozásomban. ? igazán meghallgatott, és én imádkoztam a kegyelemért, hogy meghallgassam ?t. Ez egy kegyelem volt. A Szentlélek nagyon er?sen jelen volt. Áldás volt. Nagyon szomorú volt, de áldás volt.
A könyvében azt írja: ?Tudni, hogyan halt meg egy szeretett személy, annyit tesz, mint többet megtudni az életér?l.¡± Mit tanult a legtöbbet a fiáról és általában a létezésr?l, miközben átélte ezt a fájdalmat?
Miután Jimet megölték, sokkos állapotban voltunk. Soha nem számítottunk ekkora gy?löletre. De az egyik gyerekkori barátja dokumentumfilmet készített Jimr?l, ?Jim: A James Foley-történet¡± (Jim: The James Foley Story) címmel. Ebben a dokumentumfilmben interjút készített azokkal az európai túszokkal, akik hazatértek. Ezeken a túszokon keresztül tudtam meg, mi történt a két év alatt, amíg Jimet fogságban tartották, és hogyan szenvedtek, de azt is, hogyan bátorították egymást. Hálás voltam, mert éreztem, hogy Jim érzi az imáinkat, és hogy Jim megtalálta a módját, hogy imádkozzon és Isten erejében növekedjen. Nagyon hálás vagyok ezért, és a jó emberekért, akik közé került. Sok más jó emberrel került össze ¨C újságírókkal, jó szív? segélyosztókkal, akik igazán jót akartak tenni a világban.
Ön egy hív? asszony. Mennyire voltak fontosak az imák abban, hogy segítsenek megbirkózni fia bebörtönzésével és az azt követ? halálával?
Alapvet?en fontosak voltak. Nagyon hálás vagyok sokféle értelemben. Isten felkészített engem egész életemen keresztül, mert fiatal tinédzserként megkaptam a hit ajándékát. Az irgalmas és szeret? Istenbe vetett hitem mindig is nagyon fontos volt számomra. De ez egy ajándék volt, egyszer?en csak egy ajándék. Tudtam, hogy Isten jelen van. Sok-sok angyalt küldött, hogy körülvegyenek minket Jim halála után. Sok angyalt, sok áldást. Nézzük a mai nap áldását, hogy találkozhattunk ?szentségével. Isten nagyon jó volt hozzám, és megtartott engem, a Boldogságos Sz?zanyával együtt, mindezek során. Ez tartott egyben engem.
Létrehoztak egy alapítványt Jim tiszteletére. Mik a céljaik, és mit értek el?
Jim meggyilkolása után három héten belül létrehoztuk a James W. Foley Legacy Alapítványt. A cél az volt, hogy erkölcsi bátorságot ébresszünk az amerikai állampolgárok visszatéréséért való kiálláshoz, amikor külföldön fogságba ejtik vagy jogtalanul letartóztatják ?ket, valamint az általános biztonság el?mozdításához. Jimet és a többi amerikait és brit [túszt] azért ölték meg, mert a kormányunk úgy döntött, hogy még csak meg sem próbálja [Barack Obama kormány]. A kormányunk még csak nem is tárgyalt a fogvatartókkal. Úgy éreztem, ez erkölcstelen. Dühös voltam a kormányunkra. Úgy éreztem, fel kell szólítanunk a kormányunkat, hogy tegye meg a kötelességét, és védje meg saját állampolgárait, az ártatlan állampolgárokat, amikor külföldön fogságba ejtik ?ket, pusztán azért, mert amerikaiak, nem pedig azért, mert b?ncselekményt követtek el. Hála Istennek és oly sok jó ember segítségével több mint 170 állampolgárunk tért haza a külföldi fogságból a szabadságba. Most az újságírók jobban tudatában vannak annak, hogy biztonságban kell lenniük, és meg kell védeniük magukat, mert ma az újságírók célpontok. Sok napot azzal töltök, hogy másokat arra inspiráljak, hogy jóra használják fel adottságaikat, törekedjenek erkölcsi bátorságra, és jó értelemben osszák meg ezeket az adottságokat a világgal. Sok minden történt a tizenegy évben [Jim halála óta], de a legtöbb Istent?l származik. Amikor rossz dolgok történnek, gyakran akkor lépnek el? a jó emberek, és viszik véghez a jó dolgokat. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek.
Hogyan hatott Önre Ferenc pápa közelségének kifejezése a fia halálát követ?en?
A hívása nagy ajándék volt. Jim meggyilkolása után néhány nappal felhívott, miel?tt bárki a kormányunktól hívott volna. Nagyon megrendít? volt, mert Ferenc pápa unokaöccse nemsokkal korábban autóbalesetet szenvedett. ? maga is átélte a saját gyászát, de úgy döntött, hogy felveszi velünk a kapcsolatot. Nagy alázattal és megtiszteltetéssel töltött el minket ez. A sógorom, aki Madridból származik, jelen volt, így spanyolul tudott beszélni a pápával. Mindannyian értünk spanyolul, de én nem beszélek túl folyékonyan. De ajándék volt, és Ferenc pápa ajándék volt számomra. Olyan sok hangoskönyvét hallgattam meg. Nagyon szent pápa volt.
A könyve rávilágít arra, hogyan vezethet érdemi változáshoz a ?másik¡± megismerése, a párbeszédbe bocsátkozás és az interakció el?segítése. Úgy gondolja, hogy ez a megközelítés szélesebb körben is alkalmazható a mai összetett történelmi pillanatban?
Abszolút. A Rimini Meeting miatt vagyok itt, amely nagyon leny?gözött, mivel megpróbálják összehozni a világ minden tájáról érkez? embereket, hogy folytassanak párbeszédet, imádkozzanak, ihlesse ?ket a Szentlélek, valamint, hogy tanuljanak és beszélgessenek együtt. Többet kell ezt tennünk, mert ami most Gázában történik, az embertelen. Annyira tragikus, ami Ukrajnában, Szudánban és a világ oly sok részén történik. Részben ezért vagyok annyira hálás XIV. Leó pápa vezetéséért és a békére való felhívásáért.
Sok gyönyör? kiállítás volt Riminiben. Az egyik az algériai 19 vértanúról szólt, ami nagyon megható volt. Jean Paul Vesco bíboros jelen volt, és err?l beszélt. Volt egy gyönyör? kiállítás a békepróféciákról is, ami azért volt nagyon szép, mert nagy részét kisgyermekek és serdül?k írták, akiket arra buzdítottak, hogy keressenek béketeremt?ket konfliktusos helyeken, mint például Gáza, Dél-Afrika, Ukrajna. A béke iránti cselekedeteket kellett megtalálniuk a konfliktusok közepette. Nagyon-nagyon er?teljes volt, mert ?k a h?sök. ?k azok az emberek, akik elültetik a béke magvait. Megtiszteltetés volt ott lenni.
Salman Rushdie (egy Indiában született brit és amerikai regényíró) a könyvét úgy jellemezte, mint ?az er?szak és a megbocsátás látványos története¡±. Egyetért ezzel a meghatározással? Mit jelent az Ön számára a megbocsátás?
A megbocsátásnak irgalmasságot kell magában foglalnia. Jézus irgalmát. Isten irgalmát. Irgalom nélkül nincs megbocsátás. Igazsághozatalra szükség van. De a legfontosabb dolog az irgalom. Irgalmasnak kell lennünk egymás iránt. Az egymásnak való megbocsátás része annak megértése, hogy mindannyiunknak vannak hibái. Mindannyian b?nösök vagyunk, és mindannyiunknak szükségünk van Isten irgalmára. Szóval számomra ez az irgalmasság története.
