³Õ²¹³Ù¾±°ì¨¢²Ôi tilt¨® rendelkez¨¦s a pl¨¦b¨¢niai keresztel¨¦si anyak?nyvek adatainak a t?rl¨¦s¨¦r?l
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
A keresztelési anyakönyv szentségi cselekmények objektív nyilvántartása
Az Egyházi Törvénykönyv (CIC) 535. kánonja kötelez?en el?írja, hogy minden plébániának rendelkeznie kell saját keresztelési nyilvántartással. Ez a nyilvántartás, amelyet a plébánia köteles vezetni (535. kán. CIC 1. §), azoknak a szentségeknek a nyilvántartására szolgál, amelyeket ¨C a keresztséghez hasonlóan ¨C a katolikus egyház csak egyszer szolgáltat ki. Mivel a keresztség a többi szentség vételének feltétele, a többi szentség kiszolgáltatása, amely nem ismételhet? meg (bérmálás és szentelés), valamint más cselekmények, mint például a házasság szentségének ünneplése (amely nem újítható meg, kivéve, ha a köteléket semmisnek nyilvánítják), az örök fogadalom olyan szerzetesrendben, mely viszont tiltja maga részér?l a házassághoz való hozzáférést (535. kán. 2. §), a rítusváltás (535. kán. 2. §) és az örökbefogadás (877. kán. 3. §), amely házassági akadályt okozhat az egyházban (1094. kán.). A keresztelési anyakönyv tehát az egyház által ténylegesen végrehajtott szentségi vagy a szentségekkel kapcsolatos szentségi cselekmények objektív nyilvántartása. Ezek olyan egyházi megtörtént események, melyeket a jó adminisztratív lelkipásztori rend érdekében, teológiai okokból, jogbiztonságból, valamint az érintett személy és harmadik személyek jogainak esetleges védelme érdekében figyelembe kell venni.
A pap nem engedélyezheti más szentségek ünneplését, ha a keresztség vétele nem igazolt
Következésképpen a nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítása vagy törlése nem megengedett, kivéve az esetleges átírási hibák kijavítását. Bár az Egyházi Törvénykönyv 535. kánonja ezt nem mondja ki kifejezetten, ez az abszolút tilalom kétségtelenül kikövetkeztethet? az aktusok bejegyzését és hitelesítését el?író normák imperatív (parancsoló) megfogalmazásából. Ha az Egyház nem rendelkezne a keresztség kötelez? nyilvántartásba vételére vonatkozó ezen általános normákkal, akkor maga az Egyház nem tudna szentségi tevékenységet végezni, hiszen a szentségek ?érvényes¡± vétele megköveteli a bizonyosságot a keresztség vételér?l. A pap nem engedélyezheti más szentségek ünneplését, ha a keresztség vétele nem igazolt.
A keresztelési anyakönyvbe be kell jegyezni a további lényeges szentségi eseményeket
Másrészt a keresztelési anyakönyvbe törvényi rendelkezés alapján be kell írni az egyházjog által megjelölt új, releváns körülményeket, amelyeket általában a plébánia kinevezett vezet?jének (plébános), mint az anyakönyvért felel?s személynek kell tudomásul vennie. Ilyen, mint már említettük, a bérmálás tényleges vétele, a papszentelés, a házasságkötés, a szerzetesi fogadalom, a rítusváltás és az örökbefogadás. Ezeknek a cselekményeknek a nyilvántartásba vételének elmaradása megakadályozná a szentségek normális és egyszer? kiszolgáltatását az Egyházban, mivel nem ésszer? alternatíva, hogy eseti alapon és egyedi esetekben vizsgálni kelljen e szentségek tényleges el?zetes vételét, ami a többi szentség vételének érvényességi feltétele.
Az egyházból való kilépést is be lehet jegyezni az anyakönyvbe
A keresztelési nyilvántartás nem a tagok listája, hanem a megtörtént keresztelések nyilvántartása. Mivel egyetlen célja egy megtörtént egyházi ?esemény¡± igazolása, nem célja az egyének vallásos hitének vagy annak a ténynek az igazolása, hogy egy személy az Egyház tagja. Valójában a szentségek vétele és a regisztrált bejegyzésük semmilyen módon nem korlátozza azoknak a keresztény híveknek a szabad akaratát, akik annak alapján úgy döntenek, hogy elhagyják az Egyházat. Az ?actus formalis defectionis ab Ecclesia Catholica¡± (a katolikus egyházból való formális kilépés) feljegyzést szükség esetén a keresztelési anyakönyvbe kell beírni, ha valaki jelzi, hogy ha adott személy el akarja hagyni a katolikus egyházat. Még ha az egyházi nyilvántartásokban szerepl? adatokat nem is lehet törölni, a saját és az összes érintett érdekeire való tekintettel, az érintett személy egyszer? kérésére megengedhet?, hogy az erre vonatkozó szándéknyilatkozatát egy szembesít? tárgyalás keretében hozzáadják.
Lehet?vé teszi a keresztség felvételér?l szóló igazolások kiállítását
A keresztelési anyakönyv lehet?vé teszi a keresztség felvételér?l szóló igazolások kiállítását, ha az érintett személy más szentségekben is részesülni kíván. Ebben az esetben a nyilvántartás az érintett személy megkeresztelt státuszának rögzítésén túlmen?en garanciát jelent a katolikus egyházon belüli harmadik személyek felé, mind a házasságkötés esetében, mind pedig azok felé, akiknek feladata a kés?bbi szentségek érvényes kiszolgáltatásának biztosítása, vagy olyan különleges kötelezettségek (például örök fogadalom a szerzetes életben) vállalása, amelyeknek a keresztség a feltétele. Az egész kánoni rend összhangban van ezekkel az elvekkel. Az Egyházi Törvénykönyv (CIC) 869. kánonja például egyáltalán nem jelenti a keresztség újbóli kiszolgáltatását. Csak azt teszi lehet?vé, hogy a pap ?sub conditione¡± ¨C bizonyos feltételek mellett ¨C szolgáltassa ki a keresztséget olyan esetekben, amikor ?bizonytalan¡±, hogy egy alany ¨C általában egy gyermek ¨C megkapta-e a szentséget. Ilyen esetekben nincs szó újra-keresztelésr?l, mivel a pap a cselekménye érvényességének feltételéül szabja, hogy nem kívánja a keresztséget kiszolgáltatni, ha az alany már megkeresztelkedett.
A keresztség tanúi jogi bizonyosságot nyújtanak az esetr?l
A keresztség feltétele valójában ?objektív¡± elem, és nem lehet megkeresztelni valakit, akit már megkereszteltek, mivel egy ilyen cselekedet szentségi szempontból egyszer?en ?semmis¡± lenne. Ahhoz, hogy a cselekményeket rögzíteni lehessen, szükség van a megtörtént esemény biztos ismeretére. Ezért az Egyházi Törvénykönyv 875. kánonja megköveteli, hogy a keresztség szertartásánál ¨C akárcsak más, nem megismételhet? szentségek esetében ¨C tanúk is jelen legyenek, hogy tanúságtételükkel az anyakönyv vezet?jének kell? bizonyosságot nyújthassanak a megtörtént esetr?l, amelyet fel kell jegyeznie. Ez a tanú nem léphet az anyakönyvvezet? helyébe, mivel csak a bizonyosság egyik eleme annak a számára, akinek a bejegyzést el kell végeznie.
Kelt a Vatikánvárosban 2025. április 7-én. Aláírta Filippo Iannone érsek, prefektus és Juan Ignacio Arrieta püspök-titkár. A már korábban megjelent fontos és hosszú dokumentumot Ferenc pápa betegsége, halála, temetése, a konklávé és az új pápa beiktatása miatt csak most tudjuk teljes terjedelmében közreadni.
