A nagyheti liturgia jeruzs¨¢lemi szemmel: Ahol ¨¦s ahogy J¨¦zussal t?rt¨¦nt - V¨¦rtesaljai L¨¢szl¨® ¨ªr¨¢sa
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
Eszerint a jeruzsálemi liturgia történelmi jelleggel ünnepli az üdvösségtörténet eseményeit, mindig az évenként visszatér? id?nek és ha lehetséges, az esemény színhelyének megfelel?en. E konkrét tér-id? vonatkozás mellett a jeruzsálemi liturgia is dogmatikai jelleggel mindig az esemény hitbéli misztériumát ünnepli, s?t a konkrét temporális és lokális megfelelés éppen ezt szeretné még jobban kiemelni a helyi sajátosságokkal.
Szertartás az Olajfák hegyén
Az Üdvözít? Szent Városba bevonulásának napját akkor még nem hívták Pálmavasárnapnak, bár a Húsvét hetét már akkor is Nagyhétnek nevezték. Egeria zarándokn? útinaplója szerint a nagyheti szertartásokon ugyan nem volt kötelez? a részvétel, mégis egészen nagy számban vettek részt rajta hívek, férfiak és n?k, feln?ttek és gyerekek. A Húsvétot megel?z? vasárnap a kora reggeli és délel?tti szertartások után ?a nap hetedik órájában, vagyis délután háromkor gy?ltek össze az Eleonában, vagyis az Olajfák hegyén, ?ahol az a barlang van, ahol az Úr tanított¡±. Megérkezik a város püspöke és az ottani templomban himnuszokat és antifónákat énekelnek, majd felmennek az Imbononra, vagyis a hegy csúcsán emelt szentélybe.
Bevonulás a Szent Városba
Öt óra tájt az evangéliumból felolvassák azt a részt, ahol a gyermekek kezükben ágakkal és pálmákkal találkoznak az Úrral, ezt mondván: ?Áldott, ki az Úr nevében jön¡±. Ezután a püspök és az egész nép együtt levonul az Olajfák hegyének a csúcsáról, a nép el?l halad, a püspök utánuk lépdel, közben a himnuszok után mindig ezt válaszolják: ?Áldott, ki az Úr nevében jön¡±. Egeria zarándokn? itt egészen pontos leírást ad: ?És amennyi gyermek csak van azon a helyen ¨C még azok is, akik nem tudnak járni, mert olyan kicsinyek, de akiket a szüleik a nyakukban hordanak ¨C mindnyájan ágakat tartanak, ki pálmaágat, ki olajágat és így vezetik a püspököt olyan formában, ahogy az Urat vezették azon a napon. A Hegy csúcsáról a városig és ott az egész városon áthaladva az Anasztaszisz-ig, a Feltámadás templomáig mindnyájan gyalogosan mennek, férfiak és n?k és így vezetik a püspököt, lassan, hogy a nép el ne fáradjon és így érkeznek meg már este az Anasztaszisz-ba. Amikor oda megérkeznek, bár már kés? van, mégis elvégzik a lucernáriumot, ismét imádkoznak a keresztnél és elbocsátják a népet¡±. Jeruzsálem hív? keresztényei maguk közt tehát meg?rizték azt a szokást, ahogy egykor a szamárháton ül? Urat bevezették kantárszáron fogva a Szent Városba, úgy tettek kés?bb ?k is a Krisztust képvisel? püspökükkel.
Jeruzsálem Rómában
A kereszténység szabad vallásgyakorlatát biztosító 313-as milánói rendelet után ¨C jelent?s császári segítséggel ¨C pompás nyilvános templomok épülnek a keresztény liturgiák számára. Róma, mint a birodalom f?városa és a Szentföld, mint a Megváltás helye, kivételt képezett, mert viszonylag gyorsan és igazi méltósággal hatalmas bazilikák születtek az Úr Jézus által megszentelt helyeken és ott is, ahol az ? tanúságtev?i vértanúhalált haltak. Rómában az ötödik század közepén Virágvasárnapon az Úr passióját ünneplik és minthogy a jelent?s számú szentföldi zarándok meghozza f?ként jeruzsálemi tapasztalatait, így lassanként elterjed az ?eredet-vonatkozás¡±, vagyis a jeruzsálemi helyi liturgikus elemek bekerülnek a római liturgiába. Így a 7-8. század során a virágvasárnapi passió mellé, pontosabban eléje kerül az Úr pálmaágas jeruzsálemi bevonulásának a processziója.
?si magyar hitélet
A középkori magyar vallásgyakorlat virágvasárnapi szokásairól jegyzi fel Radó Polikárp bencés liturgiatudós: ?Mintha mindenkoron látnók az Úristent a feszület képében, Virágvasárnap reggel a kereszt el?tt állván, a kezüket összekulcsolva mondjanak el hívek 33 Miatyánkot, és ugyanannyi Üdvözlégyet annak emlékezetére, hogy Jézus a világban 33 esztendeig élt. Nagyhétf?n pedig mezítelen térden mondjanak 24 Miatyánkot és Üdvözlégyet, mert 24 tövisek voltanak Jézusnak fejében¡±.
