杏MAP导航

Vertse Márta - Vatikán

?Ma a Szentatyának szóló üdvözletünk szinte eljuthat hozzá, mert itt van, közel van hozzánk, még ha fizikailag nem is lehet velünk. De mindannyian nagyon örülünk a hazatérésének” – ezekkel a szavakkal kezdte Roberto Pasolini kapucinus atya pénteken délel?tt a VI. Pál teremben a négy, mindenki számára nyitott nagyböjti elmélkedése közül a másodikat. A Húsvét ünnepéhez elvezet?, a nagyhetet megel?z? péntekig tartó elmélkedéssorozat témája: ”Krisztusban lehorgonyozva. Az új élet reményében gyökerezve és megalapozódva”.

Krisztus mentes a mindenhatóság kísértését?l

A március 21-i els? elmélkedés után, amelynek középpontjában a Pápai Ház szónoka az ?elfogadás megtanulására” buzdított és amelyet ?Jézus keresztsége” eseményén keresztül világított meg, ez alkalommal a ?Máshová menni - Szabadság a Lélekben” cím? témára tért ki, felvázolva Jézus nyilvános m?ködésének néhány epizódját, amelyekben megnyilvánul korlátlan szabadsága és annak a módja, ahogyan elhozza az üdvösséget a világ számára. Küldetéséhez h?en Krisztus mentes a mindenhatóság kísértését?l, és az ima által felfedi annak a kockázatnak a lehet?ségét, hogy a hiteles szolgálat összevegyül a személyes elismerés keresésével.

Ne bízzunk azonnal

Pasolini atya Isten Fiának a következ? három tanítására mutatott rá: ne bízz azonnal, tudj csalódni, és ne követelj. Az els? tanítás magyarázatához a Pápai Ház szónoka János evangéliumának arra a szakaszára hivatkozott (2,23-25), amely azt beszéli el, hogy Jézus, bár Jeruzsálemben sokan hittek benne, nem bízott bennük, mert ?tudta ?, mi lakik az emberben”. Az ilyen távolságtartó reakció zavarba ejt? korunkban is, amelyet áthat az individualizmus és a féktelen versengés uralma, amikor a folyamatos elismerés igénye a kedvelések, ?lájkok” szüntelen keresésére ösztönöz.

A törékeny emberi szív

Krisztus azonban távol marad ezekt?l a gyors és felületes elismerésekt?l, mert tudja, hogy az ember szíve, bár a lélek és Isten hangjának lakhelye, mégis rendkívül törékeny, manipulálható, imbolygó, aggódó. Jézus, a Mester tudatosabb és érettebb választ, olyan növekedést vár az embert?l, amely nem egy mechanikus fejl?dési folyamat, hanem a körülmények felmérésének képessége. A fontos dolgok id?t, türelmet, elkötelezettséget és odaadást igényelnek – mutatott rá Pasolini atya, hangsúlyozva, hogy ami Jézusban hideg távolságtartásnak t?nik, az valójában bölcsesség és mélységes tisztelet önmagunk és mások iránt.

Csalódást okozni az elvárásokban

Krisztus második tanítása arra a képességre utal, hogy tudjuk, hogyan kell csalódást okozni az elvárásokban. E téma elemzéséhez Pasolini atya Máté evangelista egy szakaszából (15,23b-24) indult ki, amelyben egy kánaáni pogány asszony az Úrhoz kiált, hogy gyógyítsa meg a lányát. ? azonban ?szóra sem méltatta”, még egy szeretetteljes pillantást sem vetett rá. Jézus látszólagos érzéketlensége a szenvedéssel szemben abból fakad, hogy Krisztus nem fél attól, hogy mások szemében jelentéktelenné válik.

Jézus pedagógiai közönye

Amikor azután a pogány asszony kitartóan, makacsul és bátran közeledik az Úrhoz, anélkül, hogy bezárkózna önérzetébe és áldozatnak érezné magát, akkor Krisztus elismeri nagy hitét, amely képes remélni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Jézus látszólagos közönye tehát nem más, mint pedagógia, amely felszínre hozza az ember szívében lév? bizalmat, a jobb életbe vetett bizalmat.

A remény, amely békét hoz

Krisztus harmadik és egyben utolsó tanítása az, hogy képes elhatárolódni a tömegek egyetértését?l – fejtette ki Pasolini kapucinus atya, példaként hozva fel a János evangéliumában elbeszélt kenyér- és halszaporítás epizódját (6,14). Ez az esemény nagy lelkesedést vált ki a jelenlév?kb?l, Jézus mégis elhatárolódik t?le, egyedül félrevonul. Ugyanis ismeri az embereknek azt a bels? törékenységét, hogy jelentéktelennek tartják magukat és hagyják, hogy mindenféle befolyások és befolyásolók, influenserek manipulálják ?ket. Ehelyett azzal az er?feszítéssel kellene szembenézniük, hogy higgyenek önmagukban.  Jézus csak kés?bb tér vissza a tanítványokhoz, amikor a Galileai tengeren való átkelés közben elsodorja ?ket a vihar. Egy vihar rávilágít az ember minden félelmére és arra a képtelenségére, hogy felismerje a törékenységben rejl? er?t. Mégis, még a legsötétebb éjszakákban is Jézus a remény, amely soha nem csal meg, amely lecsendesíti a vihart és elhozza a békét – fejtette ki a remény szentévének nagyböjti elmélkedésében Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.

A bels? szabadság hordereje

Amikor Krisztus elmagyarázza a kenyér- és halszaporítás mély értelmét, vagyis egy olyan étel jelentését, amely az önátadás révén elvezet az örök élethez, tanítványai közül sokan elhagyják ?t. ?Jézus akkor megkérdezte a tizenkett?t”, a legközelebbi követ?it: ?Csak nem akartok ti is elmenni?” - idézte János evangéliumának szavait a Pápai Ház szónoka. Rámutatott, hogy Jézus kérdése nem gúnyolódó, vagy zsaroló, mert ?neki nincs szüksége meger?sítésre ahhoz, hogy folytassa küldetését. Ellenkez?leg, kérdése egy olyan mély bels? szabadság tükre, amely senki mástól, csak saját magától kéri vágyának árát.

Ne zárkózzunk be a fölösleges önelégültségbe

Pasolini kapucinus atya elmélkedésében utalt az evangéliumokban szerepl? igemódokra, amelyeken belül fokozatos elmozdulás tapasztalható a felszólító módból a feltételes mód felé, hogy így a választás, a szabad és tudatos szeretet igénye kerüljön a középpontba. Az Úr valójában nem állítja, hogy követ?i mindig készek és hajlandóak teljesíteni az ? akaratát. Éppen ellenkez?leg az aggasztja ?t, ha követ?i nem tudják szabadon kifejezni érzéseiket, és hasztalan önelégültségükbe zárkóznak, önmaguk és mások elvárásainak rabszolgáivá válnak. Ha viszont van bátorságunk ?szintén kifejezni vágyainkat, akkor megnyílunk egy nagyobb élet el?tt, és közelebb kerülünk Isten Országához. Mert az igazságnak és a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy rákényszerítsék magukat az emberekre, hanem tudnak várni, hogy a dolgok megérlel?djenek teljes odaadásban és szabadságban. És Krisztus így üdvözíti a világot – zárta második nagyböjti elmélkedését Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.