ÐÓMAPµ¼º½

°­±ð°ù±ð²õ¨¦²õ

Roberto Pasolini kapucinus atya nagyb?jti elm¨¦lked¨¦se a R¨®mai K¨²ria tagjainak Roberto Pasolini kapucinus atya nagyb?jti elm¨¦lked¨¦se a R¨®mai K¨²ria tagjainak  (ANSA)

Lez¨¢rult a R¨®mai K¨²ria nagyb?jti lelkigyakorlata: az ?r?kl¨¦t ¨¢llampolg¨¢rai vagyunk

P¨¦nteken d¨¦lel?tt, a VI. P¨¢l-teremben tartott utols¨®, tizedik elm¨¦lked¨¦s¨¦ben Roberto Pasolini kapucinus atya, a ±Ê¨¢±è²¹i H¨¢z sz¨®noka arr¨®l az ¨¢talakul¨¢sr¨®l besz¨¦lt, mely az ?r?k ¨¦let rem¨¦ny¨¦ben minden f¨¢jdalmat, ?r?m?t ¨¢tl¨¦nyeg¨ªt, ¨¦s m¨¢r a jelenben meg¨ªzlelteti vel¨¹nk az ?r?kl¨¦t csod¨¢latos aj¨¢nd¨¦k¨¢t.

Ged? Ágnes - Vatikán

Március 9-14-e között zajlott a Vatikánban a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata, amelyen Pasolini atya az örök élet reménységér?l tanított. Ferenc pápa a Gemelli-klinikáról online összeköttetésben csatlakozott az elmélkedésekhez. Záró el?adásában a Pápai Ház szónoka a bens? megújulásról, a bizalomteljes ráhagyatkozásról beszélt, melyet megédesít az a valós tény, hogy sorsunk az örökkévelóság.

Az élet a maga szépségével és nehézségeivel egy kulcskérdés elé állít minket: mi értelme van földi zarándokutunknak, ha mindez egyszer véget ér? Az örök élet reménysége nélkül a valóság súlya összenyomhat vagy cinikussá tehet, a beletör?dés felé lökhet minket. Szent Pál azt javasolja, hogy tekintetünket függesszük a láthatatlan dolgokra, melyek örökösek.

Életünk nincs a véletlenre bízva

Az emberiséget utoléri a testi hanyatlás, de van egy bens? megújulás, ami nap nap után végbemegy. Mindaz, ami elt?nni látszik, valójában egy nagyobb sorsra érdemes: Isten a feltámadásra teremtett minket. Ez pedig nem utópikus álom, hanem a teljességre hívott lét természetes logikája. Krisztus keresztjének és feltámadásának misztériumában Isten beteljesítette szeretettervét. A Megfeszített látszólagos kudarca valójában az Atya kinyilatkoztatása, aki nem mond le gyermekeir?l. Ez azt jelenti, hogy életünk nincs a véletlenre bízva, hanem egy örökbefogadási és megváltási terv része, mely szeretett gyermekekké tesz minket, akiknek a sorsa az öröklét. Mindaz, amit megélünk ¨C örömök, fájdalmak, sikerek és kudarcok ¨C egy folytonos átalakulás részét alkotja, mely a maghoz hasonlóan elhalva új életet hoz létre. Így a mi sorsunk is ¨C jóllehet át kell haladnunk a halál korlátján - egy új és dics?séges élet.

Életünkért Krisztust kapjuk cserébe

Ez az átalakulás nemcsak jöv?beli, hanem már most elkezd?dik. Az eucharisztiában ugyanis egy titokzatos csere megy végbe: mi felajánljuk életünket Istennek, és cserébe magát Krisztust kapjuk, aki átalakít minket az ? szeretetében. Minden egyes szentmisében egész létünket magába fogadja Krisztus élete, és elviszi magával az Atya elé. Ez nem egy jelképes rítus, hanem személyünk valódi átalakulási folyamata, melynek révén már a jelenben részesülhetünk az örök életben.

Reményteli jöv? a sorsunk

Nem tudjuk pontosan, hogyan végz?dnek majd a dolgok, de tudjuk, hogy amik leszünk, csírájában már bennünk van. Nem a semmi lesz az osztályrészünk, hanem egy reményteli jöv? vár ránk. Ez a bizonyosság mindent megváltoztat: az életünk nem egy értelmetlen film, hanem egy olyan m?, amit egy rendkívüli rendez? írt és rendezett, aki arra szólít, hogy tekintsünk az örökkévalóságra és haladjunk felé bizalommal. Ez valós tény: Isten gyermekeket alkotott, és ezek között vagyunk mi is. A szeretettervr?l szóló jöv? továbbra is csak részlegesen tárul fel el?ttünk. Mindazonáltal már az is csodálatos, amit ma látunk: szeretett gyermekek vagyunk, az ég állampolgárai, él?k Isten által és örökké ¨C zárta utolsó nagyböjti elmélkedését a Pápai Ház szónoka.

14 m¨¢rcius 2025, 10:26