A jubileumi ¨¦v mindenekel?tt Krisztus ¨¦ve. Lelki el?k¨¦sz¨¹let - 2. r¨¦sz
Vertse Márta ¨C Vatikán
Ehhez az id?szakhoz f?z?dik a szentévek ?jubileum¡± elnevezése, valamint a rendes szentévek közötti id?szak huszonöt évben való meghatározása. Ezekben az években b?vült ki azoknak a bazilikáknak a köre, amelyek meglátogatása a szentévi búcsú elnyerésének egyik feltétele volt, így a Szent Péter és Pál bazilikákon kívül a Lateráni Szent János, majd a Santa Maria Maggiore bazilika, vagyis Róma négy nagy patriarchális bazilikájának felkeresése lényeges részévé vált a b?nbocsánat és a b?nökért járó ideig tartó büntetés elengedésének.
Szentévek a pápák ?avignoni fogsága¡± (1305-1377) idején
Az els?, VIII. Bonifác pápa által meghirdetett és 1300-ban megtartott jubileumi év után öt évvel kés?bb kezd?dött a pápák avignoni fogsága, amely 1305-t?l 1377-ig tartott. A pápai széknek a Franciaország délkeleti részén fekv? Avignonba való áthelyezése után számos kérés érkezett, hogy a következ? jubileumot ne 1400-ban, hanem 1350-ben tartsák. A ?Pápák városának¡± is nevezett Avignonból uralkodó VI. Kelemen pápa (1342-52) beleegyezett a kérésbe és az 1350-es jubileumot a ?fekete halál¡±, az 1347-52 között pusztító pestisjárvány ellenére Rómában tartották meg a pápa jelenléte nélkül. VI. Kelemen, aki meghatározta, hogy 50 évenként tartsák meg a jubileumi éveket, azt is elrendelte, hogy a Szent Péter és a Falakon kívüli Szent Pál bazilikákon kívül a zarándokok látogassanak el a Lateráni Keresztel? Szent János-f?székesegyházba, a Legszentebb Üdvözít? bazilikájába, amely a mindenkori pápa székesegyháza. A homlokzatán olvasható felirat hirdeti, hogy ?A Város (azaz Róma) és a Földkerekség minden templomának anyja és feje¡±.
VI. Orbán pápa 33 évben állapította meg a szentévek közötti id?szakot
XI. Gergely volt az avignoni fogság utolsó pápája, aki 1377-ben, egy évvel halála el?tt, visszahelyezte a pápaság székhelyét Rómába. A történelmi források szerint döntéséhez jelent?sen hozzájárultak Sienai Szent Katalin buzdításai is. Kés?bb VI. Orbán, az avignoni fogság utáni els? pápa, (1378-89) ?Salvator noster Unigenitus¡± k. bullájában meghatározta, hogy 33 évnek kell eltelnie a jubileumi évek között, utalással Jézus földi életének id?szakára. A következ? szentévet VI. Orbán 1389-ben bekövetkezett halála után az új pápa, IX. Bonifác (1389-1404) indította el 1390. június 11-én. El?dje elrendelésének megfelel?en, szem el?tt tartva a rómaiak Havas Boldogasszony iránti tiszteletét, azt is el?írta, hogy a zarándokok keressék fel az V. században épült leg?sibb római Mária-templomot, a Santa Maria Maggiore bazilikát is. A századvég közeledte, valamint a lelki megújulási mozgalmak arra késztették IX. Bonifác pápát, hogy 1400-ban új jubileumot kezdeményezzen a szentévet meghirdet? bulla kibocsátása nélkül, hivatkozva az els?, VIII. Bonifác által 100 évvel azel?tt közzétett bullára. Ez a szentév zarándokok különösen nagy áradatát vonzotta Rómába, els?sorban Franciaországból. IX. Bonifác péteri szolgálata során visszaállította Róma felett a pápai fennhatóságot.
Az 1423-as szentév V. Márton pápa uralkodása alatt
A nyugati egyházszakadás végét követ?en (1378. szeptember 20-1417. november 11), V. Márton pápa, az 1390-es jubileum után 33 évvel, 1423-ban szentévet hirdetett meg és bevezetett két újdonságot: egy különleges emlékérmet veretett és megnyitotta a Lateráni Szent János Bazilika Szent Kapuját. V. Márton uralkodása alatt kezd?dtek el az els? tárgyalások a katolikus egyház és az ortodox egyház újraegyesítésér?l. A pápa számos kezdeményezéssel járult hozzá Róma újjászületéséhez, a város monumentális és m?vészeti megújulásához: építkezési területeket nyitott meg a Tiberisen -Teverén túli térségben, a Lateránban és a Vatikánban, ahová áthelyezték a pápai rezidenciát.
II. Pál pápa 1470-ben 25 évben határozta meg a szentévek közötti id?szakot
V. Miklós pápasága alatt (1447-55) 1450-ben tartottak szentévet, majd II. Pál (1464-71) 1470. április 19-én az ?Ineffabilis Providentia Summi Patris¡± k. bullájában meghatározta, hogy a jöv?ben a ?jubileumokat¡± ¨C (ebben a bullában olvasható els?ként ez a kifejezés) - 25 évenként kell megtartani, mivel a negyedszázad id?szaka közelíti meg a legjobban egy emberi élet id?tartamát. Azt is meghatározta, hogy a jubileumi ünnepi évet az el?z? év Karácsonyán kell megnyitni. IV. Szixtusz 1475-ös jubileumától kezdve valóban ezzel az id?közzel tartották meg a jubileumi éveket, kett? kivételével: 1800-ban a napóleoni megszállás következményeként, 1850-ben pedig azért nem kerülhetett sor szentévre, mert az 1848-49-es népfelkelések, a pápai rendszer összeomlása miatt az akkor uralkodó IX. Pius a délolaszországi Gaeta-ba menekült és csak 1850. áprilisában tért vissza Rómába.
1475-ös szentév: IV. Szixtusz pápa megépítteti a Sixtus-kápolnát
Az 1475-ös jubileumra IV. Szixtusz pápasága idején került sor. 1472. március 26-án közzétett ?Salvator Noster¡± k. bullájával meger?sítette az el?dje, II. Pál által meghirdetett szentévet. Francesco della Rovere, vagyis IV. Szixtusz, a ?Renovatio Urbis¡± pápája a quattrocento m?vészetének egyik legnagyobb mecénása volt, Rómát nagy reneszánsz várossá alakította át. A jubileumi év alkalmából kezdeményezte a városszerkezet átszervezését, új utakat, templomokat építtetett. Nevéhez f?z?dik többek között a Tevere két partját összeköt? ?Ponte Sisto¡±, az els? új k?híd megvalósítása egy ókori római híd helyén. Nagyszabású építkezéseket indított el a vatikáni pápai palota területén is. Ezekben az években a pápa meghívására a kor legnagyobb m?vészei dolgoztak Rómában, közöttük Verrocchio, Signorelli, Ghirlandaio, Botticelli, Perugino, Pinturicchio. IV. Szixtusz uralkodása sok szempontból meghatározta Róma történelmét, a m?vészetek terén ránk hagyott gazdag örökségéb?l kiemelkedik a vatikáni bazilika mellett létrehozott pápai magánkápolna, a világhír? ?Cappella Sistina¡± ¨C vagyis az olasz reneszánsz legszebb példájaként számon tartott Sixtus-kápolna, amelynek építését a pápa az 1475-ös szentév alkalmából rendelte el.
