Radcliffe atya: ¨¢larcok ¨¦s beskatuly¨¢z¨¢s n¨¦lk¨¹l k?zvet¨ªthetj¨¹k Isten szeretet¨¦t
Tiziana Campisi / Ged? Ágnes ¨C Vatikán
Jézus és a szamáriai asszony találkozása a kútnál ¨C ez az evangéliumi jelenet adta Timothy Radcliffe atya elmélkedésének témáját, melyet a szinódusi résztvev?k elé tárt a negyedik általános ülésen. A szinódusi munkadokumentum második modulja fölvet egy kérdést is: ?Közösség, mely kisugárzik. Hogyan legyünk jobban az Istennel való egység, valamint az emberi nem egységének jele és eszköze?¡±.
A domonkos szerzetes tartotta a lelkigyakorlatos elmélkedéseket is szeptember 30-a és október 3-a között, amikor a szinódus megnyitása el?tt a résztvev?k a Róma közelében található Sacrofánóban gy?ltek össze, hogy felkészüljenek az egy hónapos munkára. Ahhoz, hogy a szinodalitásra képezzük magunkat, el kell engednünk az álarcokat és belépni a fénybe, mert csak így tudjuk közvetíteni Isten nem kisajátító szeretetét, amelyet mindannyiunk iránt táplál.
Fedezzük föl magunkban az Isten iránti szomjúságot
Radcliffe atya Jézusnak a szamáriai asszonyhoz intézett szavaiból indult ki, melyek megmutatják, hogy Isten úgy jelenik meg közöttünk, mint aki mindannyiunkra szomjazik. Ezért emberré lesz és megszólítja. A Krisztussal folytatott beszélgetésben az asszony rádöbben, hogy a lelke mélyén arra az él? vízre szomjazik, amit Isten adhat neki és ami örökre oltja szomját, ezért kér bel?le. Eddig váltogatta a férfiakat, most pedig ráébred, hogy mindeddig ?rá vágyott. Sokszor b?neink, elbukásaink csupán téves kísérletek arra, hogy megtaláljuk azt, amire leginkább vágyunk ¨C magyarázta a domonkos atya. De az Úr türelemmel vár minket a kútnál, hogy a valódi szomjúságra ráleljünk. Akkor építjük a sugárzó közösséget, ha megtanuljuk, hogyan érezzünk mélyebben szomjúságot és éhséget, kezdve a mindennapos vágyainkkal. Azért szigetel?dünk el, mert fogva tartanak kis vágyaink, kis örömeink, holott az Úr nekünk akarja ajándékozni szeretete teljességét.
Szeretetünk ne legyen birtokló
Radcliffe atya szerint a szinodalitásra nevelés azt jelenti, hogy megtanulunk szenvedélyes emberek lenni, akiknek mély vágyaik vannak. Emlékeztetett P. Pedro Arrupe jezsuita szavaira, aki így írt: ?Mi sem praktikusabb annál, mint hogy megtaláljuk Istent, vagyis teljesen abszolút és végleges módon szerelmesek legyünk, mert amibe beleszeretünk, az tartja fogva képzeletünket, az befolyásol majd mindent, az dönti el, miért kelsz föl az ágyból reggel, mit csinálsz este, hogy töltöd a hétvégédet, mit olvasol, kiket ismersz meg, mi töri össze a szívedet, és mi tölt el örömmel és hálával¡±. De ahhoz, hogy az evangélium iránt lelkesed? személyek legyünk egy szinodális egyházért, el kell sajátítanunk a nem birtokló szeretetet ¨C magyarázta a domonkos atya. Azt a szeretetet, amelyik nem menekül el a másik ember el?l, de nem is birtokolja ?t, amely nem sért? és nem is hideg szeretet.
Címkék nélkül kell elfogadni az embereket
Visszatérve az evangéliumi jelenetre, valódi találkozásnak lehetünk tanúi: Jézus a maga valójában találkozik a szamáriai asszonnyal, egy olyan n?vel, akinek öt férje volt már, és most találkozik egy újabb férfival, akihez azonban nem f?zi házastársi kötelék. Ennek üzenete számunkra az, hogy mélyen személyes találkozásokra kell törekednünk, melyekben kerüljük a beskatulyázást. Sokan kizárva érzik magukat a katolikus egyházból, mert elvont címkéket ragasztottunk rájuk: elváltak és újraházasodottak, melegek, többnej?ek, menekültek, afrikaiak, jezsuiták.... Ehelyett emberi mivoltukban kellene tekintenünk ?ket, és így fölfedezni bennük Krisztus arcát is. Krisztus tudja, milyenek vagyunk a magunk gyengeségeivel, vágyaival, és segít, hogy felszabadító, ne pedig kontrolláló szeretettel közeledjünk egymáshoz ¨C mondta még a szinódusi résztvev?knek Timothy Radcliffe atya.
