Szin¨®dus: Nem a p¨¦nz, hanem a karizm¨¢k b?s¨¦ge adja az egyh¨¢z gazdags¨¢g¨¢t
Paolo Ondarza / Ged? Ágnes ¨C Vatikán
A szeretetközösség a szinodális út els? és utolsó szava, a közös úton levés eredete és értelme ¨C err?l beszélt hétf?n délel?tt Anna Rowlands, aki a Nagy-britanniai Durham Egyetemen az egyház szociális tanítását oktatja. Felszólalásában teológiai támpontokat nyújtott a szinódusi munkadokumentum második moduljával kapcsolatban: ?Közösség, mely kisugárzik. Hogyan legyünk jobban az Istennel való egység, valamint az emberi nem egységének jele és eszköze?¡±.
Az egyházat a karizmák sokasága gazdagítja
A közösség megéléséhez bátorság kell. Bátran szembe kell nézni a valósággal. Az egyház gazdagságát nem a pénz adja, hanem az adományok, a karizmák és a kegyelmek b?sége, amelyeket Isten ad és oszt szét a hívek közösségének, és amelyet nekünk fel kell ismernünk. Minden megkereszteltnek hozzá kell férnie ehhez a ?közös kasszához¡± ¨C fogalmazott a professzor. A szeretetközösség számára tehát nem más, mint cselekedeteink és létünk, az a mód, ahogy értelmezzük Isten tervét az emberiség számára, hogy megújítsuk a föld arcát.
Alázat és szolgálat jellemezze az egyházat
A különböz?ségek harmonikus egységének szépsége nyilvánul meg a szeretetközösségben, ami a homogenizáló és egyben szétforgácsolódó világunkban fontos üzenet. Alázat és szolgálat jellemzi továbbá a közösséget, szemben a versengéssel és a birtoklási vággyal, ami a világban uralkodó kapcsolatokat jellemzi. Az egyháznak ezt a nem világias szépséget kell sugároznia, amit az alázat és a szolgálat határoz meg. A szinódusi résztvev?k feladata, hogy együtt gondolkozzanak a kiszolgáltatott, szenved?, gyenge emberekkel, valamint az egyház gyengeségeir?l. Más szóval arról, hogyan álljunk a szegényebbek mellé, hogyan karoljunk föl minden megkereszteltet az emberi helyzetek sokféleségében. Az emberi körülmények drámaiságában született és él az egyház ¨C emlékeztetett a durhami egyetemi oktató. Mint egy lakomán, amelyre meghív Isten, hogy kóstoljunk, együnk és vegyünk bel?le, az érzékeinkhez szólva. És valóban, az eucharisztiában találkoznak a közösség különböz? dimenziói. Ezen a lakomán azok lesznek az els?k, akiknek nincs hatalmuk, akiket lebecsülnek, akik szenvednek.
Gyógyulás az eucharisztiában, befogadás
Rowlands professzor két konkrét esetet idézett: kapott egy levelet a szinódus el?tt egy olyan személyt?l, aki korábban abúzust szenvedett el egy pap részér?l. Azt írta neki, hogy ne féljen kiállni a gyógyulás szükségessége mellett, mert az eucharisztia ment meg minket. A másik eset egy londoni katolikus befogadóközponthoz kapcsolódik, ahol a menekültek megvallották: befogadva érezték magukat, mert nevükön szólították ?ket. Ne rekesszünk ki tehát senkit: az igazság befogadása azt jelenti, hogy mindig van még megismerni való igazság ¨C tette hozzá.