杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mi vagyunk Mária, amikor nem menekülünk el, amikor ?igen”-nel felelünk az ? ?igen”-jére

Ma nem vasárnap van, mégis más módon ünnepeljük Jézus húsvétját, amely megváltoztatja a történelmet – kezdte beszédét Leó pápa. A Názáreti Mária története a mi történetünk, az egyház története, amely a közös emberiségbe ágyazódik. Megtestesülve abban, az élet és a szabadság Istene legy?zte a halált. Igen, ma azt szemléljük, hogy Isten legy?zi a halált, de soha nem nélkülünk. Övé az Ország, de a miénk az ?igen” az ? szeretetére, mely mindent meg tud változtatni. A kereszten Jézus szabadon kimondta azt az ?igent”, amelynek meg kellett fosztania a halált a hatalmától, azt a halált, amely még mindig elárad, amikor kezünkkel megfeszítünk és amikor szívünk a félelem és a bizalmatlanság foglya marad. A kereszten gy?zött a bizalom, gy?zött a szeretet, amely látja azt is, ami még nincs, gy?zött a megbocsátás – emelte ki a Szentatya. Mária pedig ott volt: ott volt, Fiával egyesülve. Ma megsejthetjük, hogy mi vagyunk Mária, amikor nem menekülünk el, mi vagyunk Mária, amikor ?igen”-nel felelünk az ? ?igen”-jére. Korunk mártírjaiban, a hit és az igazságosság, a szelídség és a béke tanúságtev?iben még mindig él az az ?igen”, és még mindig dacol a halállal. Így ez az örömteli nap arra kötelez minket, hogy döntést hozzunk arról, hogyan és kinek éljünk.

Mária ?igen”-je az Egyház és az egész emberiség termékenységében folytatódik

Nagyboldogasszony ünnepén a liturgia Mária látogatásának evangéliumát ajánlja nekünk, melyben Szent Lukács Mária hivatásának dönt? fontosságú emlékét közvetíti. Szép dolog most visszatérni a kezdethez, amikor életének végcélját ünnepeljük. Minden történet, még az Isten Anyjáé is, itt a földön rövid és egyszer véget ér. De semmi sem vész kárba! – bíztatott a Szentatya. Így, amikor egy élet véget ér, annak egyedi jellege még inkább felragyog. A Magnificat ének, amelyet az evangélium a fiatal Mária ajkára ad, most élete minden napjának fényét árasztja. Egyedülálló nap, az unokatestvér Erzsébet meglátogatásának a napja, mely magában hordozza minden más nap, minden más évszak titkát. Ám most a szavak már nem elegend?ek: szükség van egy énekre, amelyet az Egyház továbbra is zeng ?nemzedékr?l nemzedékre” (Lk 1,50), minden nap alkonyán – ajánlotta a Szentatya. A magtalan Erzsébet meglep? termékenysége meger?sítette Máriát a bizalmában, aki el?vételezte az ? ?igenje” termékenységét, amely az Egyház és az egész emberiség termékenységében folytatódik, amikor befogadják Isten megújító Igéjét. Azon a napon két asszony találkozott a hitben, majd három hónapig együtt maradtak, hogy segítsenek egymásnak, nemcsak a gyakorlati dolgokban, hanem életük története új értelmezésében is.

A feltámadás, miel?tt még végs? sorsunk lenne, megváltoztatja a földi életünket

Így, testvéreim, a feltámadás ma is belép a mi világunkba – folytatta Leó pápa. A halál szavai és döntései látszólag eluralkodnak, de Isten élete megszakítja a reménytelenséget a testvériség konkrét tapasztalata és a szolidaritás új gesztusai révén. A feltámadás ugyanis, miel?tt még végs? sorsunk lenne, testünk és lelkünk számára is megváltoztatja a földi életünket. Mária Magnificat éneke meger?síti a reményben az alázatosakat, az éhez?ket, Isten dolgos szolgáit. ?k a boldogságok emberei, akik még a szenvedésben is meglátják már a láthatatlant, a trónjukról letaszított hatalmasokat és az üres kézzel elbocsátott gazdagokat, mert Isten ígéretei beteljesülnek. Ezek olyan tapasztalatok, amelyekr?l minden keresztény közösségben mindnyájan elmondhatjuk, hogy átéltük ?ket. Ugyan lehetetlennek t?nik, de Isten Igéje mégis napvilágra kerül. Amikor megszületnek azok a kötelékek, amelyekkel a jót a rosszal, az életet a halállal szembeállítjuk, akkor meglátjuk, hogy ?Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

Az Egyház törékeny tagjaiban él és megújul Magnificat énekük révén

Néha sajnos néha ez a hit megöregedhet, ahol felülkerekedik az emberi biztonság, egy bizonyos anyagi jólét és a lelkiismeretet altató nyugalma. Ekkor belép a halál, a beletör?dés és a panaszkodás, a nosztalgia és a bizonytalanság formájában. Ahelyett, hogy meglátnánk a régi világ elmúlását, inkább támogatást keresünk, a gazdagok, a hatalmasok segítségét, ami általában a szegények és az alázatosak megvetésével jár együtt – hangsúlyozta a Szentatya. Az Egyház azonban törékeny tagjaiban él, és megújul az ? Magnificat énekük révén. A konfliktusok helyszínein ma is a szegény és üldözött keresztény közösségek, a gyengédség és a megbocsátás tanúi, a béketeremt?k és egy széttört világban a hidak épít?i azok, akik az Egyház öröme, állandó termékenysége, az eljövend? Ország els? gyümölcsei. Sokan közülük asszonyok, mint az id?s Erzsébet és a fiatal Mária: húsvéti asszonyok, a feltámadás n?i apostolai. Engedjük, hogy tanúságtételük megtérítsen minket!

Bárcsak mindnyájan meg tudnánk tapasztalni a Magnificat csodás örömét!

Testvéreim, amikor ebben az életben ?az életet választjuk” (vö. 5Móz 30,19), akkor okunk van arra, hogy a mennybe felvett Máriában meglássuk a mi sorsunkat. ?t kaptuk ajándékba annak jeleként, hogy Jézus feltámadása nem egyedüli eset, nem kivétel. Krisztusban mindannyian le tudjuk gy?zni a halált (vö. 1Kor 15,54). Biztos, ez Isten m?ve és nem a miénk! Mária azonban az a kegyelem és szabadság szövedéke, amely mindnyájunkat bizalomra, bátorságra, a nép életében való részvételre ösztönöz. ?Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” (Lk 1,49), bárcsak mindnyájan meg tudnánk tapasztalni ezt az örömöt, új énekkel tanúskodva róla! Ne féljünk az életet választani! Hiszen az általában veszélyesnek, meggondolatlannak t?nhet. Hány hang súgja nekünk: ?Miért csinálod? Hagyd abba! Gondolj a saját érdekeidre!” Ám ezek a halál hangjai. Mi ugyanis Krisztus tanítványai vagyunk. Az ? szeretete sürget minket, testünket és lelkünket, a mi korunkban. Egyénként is mint Egyház már nem magunkért élünk. Pontosan ez – és csakis ez – áraszt életet és teszi az életet gy?ztessé. Gy?zelmünk a halál felett már most megkezd?dik! – zárta Nagyboldogasszony-napi homíliáját Leó pápa a Castel Gandolfo-i Szent Tamás pápa plébánia templomban tartott szentmisén.