杏MAP导航

Vertse Márta – Vatikán

A Szentatya gyalog érkezett a kegyhelyre, ahol a papok, a hívek és a Caritas munkatársai, valamint a helyi szegények, az egyházmegye befogadó központjainak lakói várták. A Szentatya néhány kilométert tett meg autóval Castel Gandolfo-tól a közeli városig, ahol Vincenzo Viva albanói püspök és a város polgármestere fogadták. A kegyhely bejáratánál a templom rektora, valamint az egyházmegyei Caritas igazgatója köszöntötték a pápát és megmutatták számára a ?Remény jelei” vándorkiállítás képeit. Leó pápa a szentmise megkezdése el?tt néhány percre imádásba merült a Legszentebb Oltáriszentség el?tt.

A vasárnap a Feltámadás napja

Kedves testvérek! Öröm, hogy együtt vagyunk, és még mélyebb örömet ajándékoz nekünk a vasárnapi szentmise celebrálása – kezdte homíliáját XIV. Leó pápa. Ha már az is ajándék, hogy ma együtt lehetünk, és mint valódi fivérek és n?vérek, legy?zve a távolságot egymás szemébe nézhetünk, akkor még nagyobb ajándék az, hogy az Úrban legy?zzük a halált. Jézus legy?zte a halált, a vasárnap az ? napja, a Feltámadás napja, és mi már most elkezdjük vele együtt legy?zni a halált – mutatott rá a Szentatya, majd megjegyezte, hogy mindannyian néha kisebb, néha nagyobb fáradtsággal és félelemmel érkezünk a templomba, ahol azonban máris kevésbé vagyunk magányosak. Együtt vagyunk, és velünk van Krisztus Igéje és Teste. Így szívünk egy olyan életben részesül, amely túlmutat a halálon. A Szentlélek, a Feltámadott Lelke az, aki ezt valósítja meg közöttünk és bennünk, csöndesen, vasárnapról vasárnapra, napról napra.

Az anyaegyház a szeretet erejével teremt újjá

?Egy ?si szentélyben vagyunk, amelynek falai átölelnek bennünket” – folytatta homíliáját Leó pápa. Az albanói Sz?z Mária kerektemplom, a ?Santa Maria della Rotonda” kör alakja, csakúgy, mint a Szent Péter tér és egyéb régi és új templomok, azt az érzést keltik bennünk, hogy Isten az ölébe fogadott bennünket. A templom, mint minden emberi valóság, kívülr?l szögletesnek t?nhet. Amikor azonban átlépjük küszöbét és befogadásra találunk, megnyilvánul el?ttünk isteni valósága. Akkor szegénységünk, sebezhet?ségünk és f?leg azok a kudarcaink, amelyek miatt lebecsülhetnek és elítélhetnek minket – és néha mi magunk is lebecsüljük és elítéljük magunkat – végre befogadást nyernek Isten gyengéd erejében, amely egy éles szögletek nélküli, feltétel nélküli szeretet. Mária, Jézus anyja, számunkra Isten anyaságának jele és el?vételezése. Máriában anyaegyházzá válunk, amely nem egy világi hatalom, hanem a szeretet erényével hoz létre és teremt újjá.

Jézus bátran magára vette emberségünket

Utalással az évközi 20. vasárnap evangéliumi szakaszára Leó pápa megállapította, hogy talán meglep?en hatott ránk Jézus szava, hiszen mi a békét keressük, és ezt hallottuk: ?Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést (Lk 12,51)”. Mi szinte válaszolhatnánk neki: ?Hogyan, Uram? Te is? Már így is túl sok a megosztottság. Nem éppen te mondtad az utolsó vacsorán, hogy ?Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek”? ?Igen – válaszolhatná nekünk az Úr – én vagyok az. De emlékezzetek arra, hogy azon az estén, az én utolsó estémen, a békére utalva azonnal hozzátettem: ?Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon!” (Jn 14,27) – idézett János evangéliumából Leó pápa, majd így fordult a hívekhez: ?Kedves barátaim, a világ hozzászoktat minket ahhoz, hogy a békét kényelemmel, a jót a nyugalommal cseréljük fel. Ezért, hogy eljöjjön közénk az ? békéje, Isten shalomja, Jézusnak így kell szólnia: ?Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!” (Lk 12,49). Az evangélium el?re jelzi, hogy saját családtagjaink, és még a barátaink is megosztottak lehetnek ebben a kérdésben – mondta a Szentatya. Lehet, hogy valaki majd azt tanácsolja nekünk, hogy ne kockáztassunk, kíméljük meg magunkat, mert az a fontos, hogy nyugodtak legyünk, és mások nem érdemlik meg, hogy szeressük ?ket. Jézus azonban bátran belemerült a mi emberségünkbe.

A szeretet, a jóság tüze ingyenesen megújítja a világot

A ?keresztség”, amir?l Jézus beszél, a Kereszt keresztsége, egy teljes alámerülés a kockázatokba, amellyel a szeretet jár – tanította szentbeszédében Leó pápa. Áldozáskor ezzel az ? merész ajándékával tápláljuk magunkat. A szentmise táplálja azt a döntésünket, hogy többé már nem önmagunkért élünk, a döntést, hogy tüzet hozzunk a világba. Ez nem a fegyverek tüze, és nem a másokat megsemmisít? szavak tüze, hanem a szeretet tüze, amely leereszkedik és szolgál, amely a közömbösséggel a gondoskodást, az er?szakkal pedig a szelídséget állítja szembe. A jóság tüze, amely nem kerül annyiba, mint a fegyverkezés, hanem ingyenesen megújítja a világot. Költséggel járhat a félreértés, gúnyolódás, s?t, üldözés, de nincs nagyobb béke, mint amikor magunkban hordozzuk a szeretet tüzének a lángját.

Mindenki ajándék a másik számára

Leó pápa homíliájában ezután köszönetét fejezte ki Vincenzo Viva püspöknek és mindenkinek, akik az albanói egyházmegyében elkötelezték magukat, hogy elvigyék a szeretet tüzét. Arra bátorította ?ket, hogy ne tegyenek különbséget aközött, aki segít és akinek segítenek, aközött, aki úgy t?nik, hogy ad, és aki úgy t?nik, hogy kap, aközött, aki szegénynek látszik, és aki úgy érzi, hogy felkínálhatja másoknak idejét, tudását, segítségét. Mi az Úr egyháza vagyunk, a szegények egyháza, mindannyian értékesek, mindegyikünk Isten egyedüli Igéjének hordozója. Mindenki ajándék a másik számára. Döntsük le a falakat! – hangzott a pápa felhívása. Hálájáról biztosította mindazokat, akik a keresztény közösségekben arra törekednek, hogy megkönnyítsék a különböz? származású, gazdasági, pszichológiai és érzelmi helyzet? emberek közötti találkozást. Csak akkor vagyunk Krisztus Teste, Isten Egyháza, ha egyetlen Testté válunk, amelyben a leggyengébb is teljes méltósággal vesz részt. Ez akkor következik be, amikor a t?z, amelyet Jézus hozott el nekünk, elégeti az el?ítéleteket, az el?vigyázatosságokat és a félelmeket, amelyek még mindig a társadalom peremére szorítják mindazokat, akik Krisztus szegénységét viselik saját történetükben. Ne zárjuk ki az Urat templomainkból, otthonainkból és életünkb?l. Ehelyett engedjük, hogy belépjen a szegények közé és akkor mi is megbékélünk majd a saját szegénységünkkel, amelyt?l félünk és amelyet tagadunk, amikor mindenáron a nyugalmat és a biztonságot keressük.

Mária közbenjárásával a Szentlélek alakítsa hús-vér szív?vé a k?szíveket

Járjon közben értünk Sz?z Mária, aki hallotta, hogy fiára, Jézusra, az istenfél? agg Simeon, mint az ?ellentmondás jelére” (Lk 2,34) mutatott. Táruljanak fel szívünk gondolatai és a Szentlélek tüze tegyen minket már nem k?szív?vé, hanem hús-vér szív?vé – fohászkodott XIV. Leó pápa, kérve az albanói Kerektemplom Sz?z Máriáját, hogy imádkozzon értünk!