杏MAP导航

L'Osservatore Romano / Somogyi Viktória – Vatikán

?Már gyerekként is megtanulhatunk hidakat építeni, és kereshetjük a lehet?ségeket mások segítésére.” Ez XIV. Leó pápa meggy?z?dése, aki csütörtökön találkozott a vatikáni nyári táborban résztvev? gyerekekkel és válaszolt kérdéseikre. Arra biztatta ?ket, hogy keressék a Jézussal való barátságot a szentmisén való részvétellel, mások befogadásával és elkötelezettségükkel, hogy a békét építik. A délben tartott találkozón a VI. Pál-teremben a Vatikán éves nyári táborának több mint 300 résztvev?je gy?lt össze, akikhez röviddel el?tte csatlakozott ugyanennyi ukrán gyermek az olasz Caritas segítségével.

A különböz? korosztályokat képvisel? három gyermek által feltett három kérdésre válaszolva a pápa kötetlen párbeszédet folytatott a jelenlév?kkel. Az esemény egyik vezet?je mutatta be a kezdeményezést, amely immár hatodik évében jár. Franco Fontana szalézi pap koordinálja, és a Bosco Szent János ifjúsági központokhoz hasonlóan szervezik. A nyári táborban folytatott beszélgetések témája az, hogyan lehet segíteni a gyerekeknek az el?ítéletek leküzdésében egy olyan id?szakban, amikor egyre nehezebb másokkal beszélgetni, kapcsolatot teremteni, szavakat, gondolatokat megosztani és akár játékid?t is együtt tölteni.

A vatikáni nyári tábor résztvev?i Leó pápát hallgatják   (@VATICAN MEDIA)

Gyerekként részt venni a szentmisén

Az els? kérdés Giuliától érkezett, aki megkérdezte, hogy járt-e misére a pápa gyerekkorában. ?Természetesen!” – válaszolta lelkesen. ?Mindig, minden vasárnap, anyával és apával.” Ezután megosztotta chicagói gyermekkori emlékeit: ?Hat éves korom körül én is ministráltam a plébániámon. Miel?tt iskolába mentünk – plébániai iskola volt –, reggel fél hétkor misére mentünk. Anya mindig azzal ébresztett minket, hogy »Menjünk misére!«.” A szentmisén való szolgálatot igazán élvezte. ?Már kiskoromtól kezdve azt tanították nekem, hogy Jézus mindig közel van, hogy ? a legjobb barátod, és a szentmise egy módja annak, hogy megtaláld ezt a barátot, hogy Jézussal legyél – már az els?áldozásom el?tt is.”

Leó pápa arra is emlékezett, hogy akkoriban latinul tartották a szentmisét: ?Latinul kellett tanulnunk a miséhez, ami aztán angol nyelv? lett, mivel az Egyesült Államokban születtem és n?ttem fel.” Ugyanakkor hangsúlyozta: ?Nem a szertartás nyelve számított, hanem az az élmény, hogy más gyerekekkel együtt szolgálhattunk a szentmisén, a barátság és a Jézushoz való közelség az egyházban. Ez mindig gyönyör? volt.”

Ukrán fiatalok csoportja a találkozón   (@Vatican Media)

Hidak építése

Ezután Edoardo kérdése következett, aki a nyári tábor témájára utalva azt kérdezte, hogyan tudják a gyerekek befogadni azokat, akik különböznek t?lük. A pápa angolul köszöntötte az ukrán csoportot: ?Az ilyen élmények nagyon fontosak, ahol különböz? országokból, vidékekr?l érkez?, más nyelv? emberekkel találkozunk, akik sokban különböznek t?lünk”. Arra biztatta a gyerekeket, hogy vállalják fel ?a találkozás, az egymással való találkozás, a kölcsönös tisztelet és a barátságkötés megtanulását egymással”.

Majd olaszra váltva a csoport többi tagjához szólva, emlékeztette ?ket arra, hogy Ukrajna ?egy olyan ország, amely nagyon sokat szenved a háború miatt”. A nyelvi különbségek miatti kommunikációs kihívásokról szólva elismerte: ?Igen, nehéz lehet megérteni egymást.” De hangsúlyozta, hogy amikor lehet?ség van arra, hogy valaki mással találkozzunk, létfontosságú a kölcsönös tisztelet megtanulása. ?Ne a különbségekre koncentráljunk” – mondta. ?Nézzük meg, hogyan lehet tisztelettel megélni egy találkozást – hidakat építeni, barátságot építeni, felismerni, hogy mindannyian lehetünk barátok, testvérek, n?vérek. Így együtt tudunk haladni és el?relépni.” A pápa elismerte, hogy ez nem mindig könny?: ?Néha különleges er?feszítést igényel, mert azt gondoljuk: »? nem olyan, mint én, ? más, nem úgy beszél, mint én… másképp néz ki…«” Mégis hangsúlyozta annak szükségességét, hogy ?megtanuljuk tisztelni egymást, tudjuk, hogy barátokként élhetünk együtt”.

A gyerekek öröme   (@Vatican Media)

Dolgozzunk a békéért

Ezt követ?en Damiano tette fel kérdését a pápának. Visszatért az ukrajnai konfliktus témájához, és azt kérdezte, mit tehetnek a fiatalok a béke építéséért. A pápa azt válaszolta, hogy ?már fiatal kortól kezdve mindannyian megtanulhatjuk, hogyan legyünk a béke és a barátság épít?i”. Gyakorlati tanácsokat adott: ?Ne menjetek háborúba, ne keveredjetek harcokba, soha ne szítsatok gy?löletet. Sok apróság van még számotokra is – például amikor ránéztek valakire, és azt gondoljátok: »Tetszenek azok a cip?k és nekem nincs ilyenem...«, és akkor irigységet vagy valami kellemetlent érzetek a szívetekben.” Ehelyett ?Jézus arra hív minket, hogy tanuljunk meg barátok, testvérek és n?vérek lenni mindenkivel. Ebben a tapasztalatban, legyünk akár olaszok, amerikaiak, ukránok – vagy bármilyen országból is származunk – mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk.” Arra buzdította ?ket, hogy gyermekkoruktól fogva tanulják meg ?a kölcsönös tiszteletet”, hogy ?a másikat olyannak tekintsék, mint magukat”, és értsék meg, hogy ?nem is annyira mások”. ?Egy másik nyelvet beszélnek; én nem tudok velük beszélni” – ez nem igaz! Vannak gesztusok is. Vannak módok arra, hogy közeledjünk a másikhoz. Megoszthatunk velük egy kis kenyeret, találhatunk módot a segítségnyújtásra.” Végül XIV. Leó pápa így zárta gondolatait: ?Még a legkisebbek is elkezdhetnek lehet?ségeket keresni arra, hogy a béke, a barátság és a szeretet el?mozdítói legyenek mindenki között.”