杏MAP导航

Vertse Márta - Vatikán

A Villanovai Szent Tamás templom, a pápai plébánia néhány lépésre található a Castel Gandolfo-i Apostoli Palotától, a pápák nyári rezidenciájától. Ez volt Leó pápa els? nyilvános találkozója nyári pihenési id?szakának megkezdése óta. A Szentatya nyitott elektromos autóval érkezett a plébániához, ahol a helyi lakosok, hívek, zarándokok lelkes tömege fogadta és akikhez rövid üdvözletet intézett. A Bernini által tervezett plébánián, amely a spanyol ágostonrendi Villanovai Szent Tamás nevét viseli, XIV. Leó pápa a szentmise el?tt térden állva imádkozott a Legszentebb Oltáriszentség el?tt, miközben a kórus a ?Tu es Petrus” – ?Te vagy Péter” himnuszt énekelte. A Szentatyával koncelebrált Michael Czerny bíboros, az Átfogó Emberi Fejl?dést El?segít? Dikasztérium prefektusa.

Az irgalmas szamaritánus története az egyik legszebb példabeszéd

?Osztozom veletek az Eucharisztia ünneplésének örömében” – kezdte homíliáját XIV. Leó pápa, majd üdvözölte a jelenlév?ket, a plébániai közösséget, Vincenzo Viva albanói püspököt, a papokat, a szerzeteseket és szerzetesn?ket, valamint a polgári és katonai hatóságokat. A vasárnapi evangéliumi szakaszt elemezve a Szentatya megállapította, hogy Jézus egyik legszebb és legszuggesztívebb példabeszédér?l van szó, amelyik az irgalmas szamaritánusról szól. (Lk 10,25-37).

Az irgalmas szamaritánus története ma is kihívást jelent

Ez a történet ma is kihívást jelent számunkra, megkérd?jelezi életünket, felrázza alvó vagy figyelmetlen lelkiismeretünk nyugalmát, és provokál bennünket az alkalmazkodó, a törvény küls? megtartásában gyökerez? hit kockázatával szemben, amely azonban képtelen az Isten irgalmas szeretetével együtt érezni és cselekedni. A példabeszéd középpontjában az együttérzés áll, amelyet az evangéliumi elbeszélés a szamaritánus cselekedetei által mutat be – fejtette ki Leó pápa. Az els? dolog, amit a szöveg hangsúlyoz, az a tekintet. Az út szélén fekv?, rablókba ütközött sebesült el?tt elhaladó papról és a levitáról azt mondja a szöveg, hogy ?észrevette, de továbbment”, ?meglátta ?t, és elment mellette”, míg a szamaritánusról szólva a példabeszéd megállapítja, hogy ?megpillantotta és megesett rajta a szíve”.

Lássunk szívünkkel és érezzünk együtt

A tekintet jelenti a különbséget, mert kifejezi azt, amit a szívünkben hordozunk: láthatunk és tovább haladhatunk, vagy láthatunk és együtt érezhetünk – szögezte le Leó pápa. Van egy küls?, szórakozott és siet?s látás, egy olyan nézés, amely úgy tesz, mintha nem látna, tehát nem engedi, hogy megérintsen bennünket, amit látunk és nem kérdezhetünk rá a helyzetre. Van azonban egy olyan nézés, amely a szívünk szemével történik, egy mélyebb tekintettel, empátiával, amely lehet?vé teszi számunkra, hogy belépjünk a másik helyzetébe, bels?leg részt vegyünk, megérint, felráz bennünket, arra késztet, hogy kérdéseket tegyünk fel az életünkr?l és a felel?sségünkr?l.

Isten els?ként tekintett ránk szeretetével és együttérzésével

A példabeszéd azt mondja el, hogy az els? pillantás az, amelyet Isten vetett ránk, hogy mi is megtanuljunk ugyanilyen szeretettel és könyörülettel teli szemmel nézni felebarátainkra. Valójában az irgalmas szamaritánus mindenekel?tt Jézus képmása, az örökkévaló Fiúé, akit az Atya éppen azért küldött a történelembe, mert tovább haladás nélkül, érzelemmel és együttérzéssel teli szemmel, szívvel és bens?vel tekintett az emberiségre. Mint az evangéliumi példabeszédben szerepl? ember, aki Jeruzsálemb?l Jerikóba ment le, az emberiség a halál szakadékaiba ereszkedett le, és még ma is gyakran számolnia kell a gonoszság sötétségével, a szenvedéssel, a szegénységgel, a halál abszurditásával. Isten azonban együttérzéssel, könyörületesen tekintett ránk, ? maga akart a mi utunkon járni, leereszkedett közénk, és Jézusban, az irgalmas szamaritánusban eljött, hogy begyógyítsa sebeinket, ránk öntve szeretetének és irgalmasságának olaját.

Jézus maga az Irgalmas Szamaritánus

Ferenc pápa sokszor emlékeztetett minket arra, hogy Isten maga az irgalmasság és az együttérzés, és kijelentette, hogy Jézus ?az Atya irántunk való könyörületessége” (Úrangyala, 2019. július 14.). ? az irgalmas szamaritánus, aki eljött hozzánk – emlékeztetett rá XIV. Leó pápa, majd idézte Szent Ágoston tanítását: ?felebarátunknak akarta magát nevezni. Valójában az Úr Jézus Krisztus világossá teszi, hogy ? maga volt az, aki segített azon a félholt emberen, aki a rablók által bántalmazva és magára hagyatva feküdt az út szélén” (A keresztény tanításról, I, 30.33).

Krisztus az együttérz? Isten megnyilvánulása

Megértjük tehát, hogy a példabeszéd miért jelent kihívást mindannyiunk számára: mivel Krisztus az együttérz? Isten megnyilvánulása, hinni ?benne és tanítványaként követni ?t azt jelenti, hogy hagyjuk magunkat átalakítani, hogy mi is ?hozzá hasonlóan érezzünk. Szívünk hatódjon meg, tekintetünk lásson és ne haladjunk tovább, két kezünk segítsen és enyhítse a sebeket, er?s vállakkal viseljük a rászorulók terhét.

Legyünk Krisztus szeretetének jelei a világban

A pápa utalt az els? olvasmányra, amelyben Mózes arra tanít, hogy az Úr parancsainak engedelmeskedni és ?hozzá megtérni nem azt jelenti, hogy küls? cselekedeteket halmozunk fel, hanem éppen ellenkez?leg, a szívünkhöz kell visszatérni, hogy felfedezzük, hogy Isten éppen a szívbe írta a szeretet törvényét. Ha lelkünk mélyén felfedezzük, hogy Krisztus, mint az irgalmas szamaritánus, szeret minket és gondoskodik rólunk, minket is arra ösztönöz, hogy ugyanúgy szeressünk, és olyan együttérz?vé váljunk, mint ?. Krisztus által meggyógyulva és szeretetét érezve, mi is jelei leszünk az szeretetének és együttérzésének a világban.

Valósítsuk meg a szeretet forradalmát

Ma szükség van a szeretetnek erre a forradalmára – hangsúlyozta Leó pápa. Ma az az út, amely Jeruzsálemb?l Jerikóba, a tengerszint alatt fekv? városba vezet, az az út, amelyen mindazok járnak, akik a gonoszságba, a szenvedésbe és a szegénységbe süllyednek, akiket nehézségek nyomasztanak, vagy akiket az élet körülményei megsebeztek. Ez az út mindazok útja, akik ?a mélybe süllyednek”, amíg el nem vesznek, és el nem érik a mélypontot. Ez sok megfosztott, kirabolt és kifosztott nép útja, akik az elnyomó politikai rendszerek, az ?ket szegénységbe kényszerít? gazdasági élet, az álmaikat és életüket megöl? háborúk áldozatai.

Mi mennyire hasonlítunk az irgalmas szamaritánusra?

A Szentatya ezután feltette a kérdést: mi mit teszünk? Látjuk a valóságot és tovább lépünk, vagy hagyjuk, hogy a szívünket átjárja a fájdalom a szamaritánuséhoz hasonlóan? Néha megelégszünk azzal, hogy csak a kötelességünket végezzük, vagy csak azokat tekintjük felebarátunknak, akik a mi környezetünkben vannak, akik úgy gondolkodnak, mint mi, akiknek ugyanaz a nemzetiségük vagy vallásuk. Jézus azonban pontosan az ellenkez?jére fordítja ezt a felfogást, amikor bemutatja nekünk a szamaritánust, aki egy idegen és egy eretnek, és aki a sebesült ember felebarátjává válik. És Jézus arra kér minket, hogy mi is ugyanezt tegyük – mutatott rá Leó pápa.

Szívünk legyen nyitott mások szükségletei számára

Ezután XVI. Benedek pápa szavait idézte ?A Názáreti Jézus” c. könyvéb?l: ?A szamaritánus nem kérdezi, hogy meddig terjednek a szolidaritási kötelezettségei, s?t azt sem, hogy milyen érdemek szükségesek az örök élethez. Valami egészen más történik: megszakad a szíve [...]. Ha a kérdés az lett volna, hogy ?A szamaritánus is az én felebarátom?”, akkor az adott helyzetben a válasz egy meglehet?sen éles ?nem” lett volna. Itt azonban Jézus a feje tetejére állítja a kérdést: a szamaritánus, az idegen, ? maga a felebaráttá teszi magát, és megmutatja nekem, hogy önmagamból kiindulva, meg kell tanulnom felebarátnak lenni, és hogy a választ már magamban hordozom. Olyan emberré kell válnom, aki szeret, olyan emberré, akinek a szíve nyitott arra, hogy nyugtalanná váljon a másik szükségleteit látva” (A Názáreti Jézus).

Mindannyiunknak szól Krisztus felhívása: ?Menjetek és tegyetek hasonlóképpen”

XIV. Leó pápa a következ? buzdítással zárta homíliáját: lássunk, anélkül, hogy tovább haladnánk, állítsuk meg rohanó száguldásainkat, hagyjuk, hogy a másik élete, bárki legyen is az, a szükségleteivel és szenvedéseivel, összetörje a szívünket. Ez közel hoz bennünket egymáshoz, igazi testvériséget szül, ledönti a falakat és a kerítéseket. És a szeretet végre helyet teremt, er?sebbé válik a gonosznál és a halálnál. Tekintsünk Krisztusra, az irgalmas szamaritánusra, és hallgassuk meg ma újra az ? hangját, amely mindannyiunkhoz szól: ?Menjetek és tegyetek hasonlóképpen” (v. 37).

A szentmise végén Leó pápa az ünnepség emlékére ?egy kis ajándékot” adott át a Szent Tamás templom plébánosának, Tadeusz Rozmus lengyel szalézi atyának: egy patenát és egy kelyhet. ?Ezek a közösség eszközei, és mindannyiunk számára meghívást jelenthetnek arra, hogy közösségben éljünk, hogy el?mozdítsuk ezt a testvériséget, amelyet Jézus Krisztusban élünk meg” – mondta XIV. Leó pápa, miközben átnyújtotta az ajándékot.