Le¨® p¨¢pa: P¨¦ter ¨¦s P¨¢l apostolok nyom¨¢n val¨®s¨ªtsuk meg az egyh¨¢z egys¨¦g¨¦t
Vertse Márta ¨C Vatikán
A Szentatya homíliájában arra buzdított, hogy a római egyház váljon az egység és közösség jelévé, az él? hit buzgó egyházává, olyan tanítványok közösségévé, akik minden emberi helyzetben tanúsítják az Evangélium örömét és vigasztalását.
Az egyházi közösség és a hit életereje
Péter és Pál, az egyház oszlopai, Róma városa, valamint a római egyházmegye véd?szentjei ünnepén XIV. Leó pápa tanúságtételükre utalva szentbeszédében két szempontot kívánt hangsúlyozni: az egyházi közösséget és a hit életerejét.
Az egyházi közösségr?l szólva a Szentatya a f?ünnep liturgiájához kapcsolódva kifejtette, hogy Péter és Pál ugyanarra a sorsa, a vértanúságra kapott meghívást, ami véglegesen Krisztushoz kapcsolta ?ket. Az els? olvasmányban Péter a börtönben várja az ítélet végrehajtását (vö. ApCsel 12,1-11); a másodikban pedig Pál apostol, aki szintén bilincsben van, egyfajta végrendeletben kijelenti, hogy vérét nemsokára kiontják áldozatul és felajánlja Istennek (vö. 2Tim 4,6-8.17-18). Így tehát Péter és Pál is életüket adják az Evangélium ügyéért.
A két apostol egymástól eltér? módon élte meg küldetését
Mindazonáltal az egyetlen hitvallásban megvalósuló közösség nem egy békés vívmány eredménye ¨C hangsúlyozta a pápa, rámutatva, hogy a két apostol hosszú úton jutott el a célhoz. Mind a ketten más és más módon ölelték magukhoz a hitet és élték meg apostoli küldetésüket. A Lélekben való testvériségük nem törli el az eltéréseket, amelyekb?l kiindultak: Simon galileai halász volt, míg Saul egy szigorú értelmiségi, aki a farizeusok pártjához tartozott. Simon azonnal mindent otthagy, hogy kövesse az Urat; Saul pedig üldözi a keresztényeket, mindaddig, amíg a Feltámadt Krisztus át nem alakítja. Péter f?leg a zsidóknak prédikál, Pál pedig arra törekszik, hogy elvigye az Örömhírt a népekhez. A pápa ezután emlékeztetett a két apostol közötti konfliktusra a pogányokkal való kapcsolatot illet?en. Pál azt állítja a galatákhoz írt levelében, hogy ?Amikor Kéfás Antióchiába érkezett, nyíltan szembe szálltam vele, mert rászolgált¡± (Gal 2,11). Ezzel a kérdéssel a jeruzsálemi zsinaton foglalkoznak majd (49-ben), ahol a két apostol újból szembesül egymással.
A közösség, amelyre az Úr meghív minket, nem törli el az egyéni szabadságot
Péter és Pál története azt tanítja nekünk, hogy az a közösség, amelyre az Úr hív minket, hangok és arcok összhangja, ami nem törli el az egyének szabadságát. Róma véd?szentjei különböz? utakat jártak be, eltér? elképzeléseik voltak, néha nyíltan küzdöttek és szembe szálltak egymással evangéliumi ?szinteséggel. Ez azonban nem akadályozta meg ?ket abban, hogy megéljék az apostolok egyetértését (concordia apostolorum), vagyis egy él? közösséget a Lélekben, termékeny harmóniát a sokféleségben. XIV. Leó pápa idézte erre vonatkozóan Szent Ágoston szavait, miszerint ?egyetlen napot szentelnek a két apostol ünnepének. De ?k maguk is egyek voltak. Bár különböz? napokon haltak vértanúhalált, egyek voltak¡±.
A közösség egység a sokféleségben
A Szentatya feltette a kérdést: milyen az egyházi közösség útja? A közösség a Lélek ösztönzéséb?l születik, összekapcsolja a sokféleséget és hidakat épít az egység felé a karizmák, az ajándékok és a szolgálatok változatosságában. Fontos, hogy a közösséget úgy éljük meg, mint egységet a sokféleségben, hogy az ajándékok változatossága, amely az egyetlen hitvallásban kapcsolódik össze, járuljon hozzá az Evangélium hirdetéséhez. Arra kaptunk meghívást, hogy ezen az úton járjunk, éppen Péterre és Pálra tekintve, mert mindannyiunknak szüksége van ilyen testvériségre. Szüksége van rá az egyháznak, szüksége van rá a világi hívek és a papok, a papok és püspökök, a püspökök és a Pápa közötti kapcsolatoknak; ahogyan szüksége van rá a pasztorális életnek, az ökumenikus párbeszédnek és a baráti kapcsolatoknak, amelyeket az Egyház a világgal kíván fenntartani. Kötelezzük el magunkat, hogy sokféleségünkb?l hozzuk létre az egység és a közösség, a testvériség és a kiengesztel?dés laboratóriumát, hogy mindenki az egyházban, a saját személyes történetével megtanuljon együtt járni a többiekkel.
Legyünk nyitottak a változásokra, keressük az evangelizálás új útjait
A pápa ezután a második szempontot elemezte, megállapítva, hogy Szent Péter és Pál apostolok felteszik számunkra a kérdést hitünk életerejér?l is. A tanítványi élet tapasztalatában mindig ott rejlik a veszély, hogy belemerülünk a megszokásba, olyan lelkipásztori sablonokba, amelyek megújulás nélkül ismétl?dnek, és nem képesek megragadni a jelen kihívásait. A két apostol történetében ösztönz? számunkra, hogy nyitottak voltak a változásokra, hagyták, hogy az események, a találkozások és a közösségek konkrét helyzetei kérdéseket tegyenek fel számukra, új utakat kerestek az evangelizációhoz, kiindulva a hittestvérek problémáiból és kérdéseib?l.
Ki ma számunkra Jézus?
Az evangéliumi szakasz középpontjában pontosan az a kérdés áll, amelyet Jézus a tanítványaihoz intéz, és amelyet ma nekünk is feltesz, hogy meg tudjuk különböztetni, vajon a mi hitünk útja meg?rzi-e az életer?t, vajon még mindig ég-e az Úrral való kapcsolatunk lángja: ?Hát ti, kinek tartotok engem?¡± (Mt 16,15). Minden nap, a történelem minden órájában, mindig figyelembe kell vennünk ezt a kérdést. Ha nem akarjuk, hogy kereszténységünk a múlt örökségévé váljon, ahogyan arra sokszor figyelmeztetett Ferenc pápa, fontos, hogy kilépjünk a fáradt és statikus hit kockázatából, és feltegyük magunknak a kérdést: ki ma számunkra Jézus Krisztus? Milyen helyet foglal el az életünkben és az egyház cselekedeteiben? Hogyan tanúsíthatjuk ezt a reményt a mindennapi életünkben, és hogyan hirdethetjük azt azoknak, akikkel találkozunk?
Róma egyháza legyen az egység és közösség jele
A Szentatya kifejtette, hogy az ezekb?l a kérdésekb?l fakadó megkülönböztetés gyakorlása lehet?vé teszi számunkra, hogy folyamatosan megújuljon hitünk és az egyház, valamint új utakat, új gyakorlatokat tapasztaljunk meg az Evangélium hirdetésében. Ez legyen a legf?bb vágyunk a közösséggel együtt. A pápa ezen a napon mindenekel?tt a római egyházhoz intézte szavait, mert mindenekfelett ? kapott meghívást arra, hogy az egység és közösség jelévé váljon, az él? hit buzgó egyházává, tanítványok közösségévé, akik minden emberi helyzetben tanúsítják az Evangélium örömét és vigasztalását.
Ennek a közösségnek az örömében, amelyre Szent Péter és Szent Pál útja hív bennünket, Leó pápa üdvözölte azokat az érsekeket, akik a szertartáson átveszik t?le a palliumot. ?Kedves testvérek, ez a jel, miközben a rátok bízott pásztori feladatra emlékeztet, kifejezi a Róma püspökével való közösséget, hogy a katolikus hit egységében mindannyian táplálhassátok azt a rátok bízott helyi egyházakban¡±.
Péter és Pál tanúságtétele er?sítse meg hitünket és közösségünket
A Szentatya üdvözölte az Ukrán Görögkatolikus Egyház Szinódusának tagjait, megköszönve jelenlétüket és pásztori buzgóságukat. Az Úr adjon békét népeteknek! ¨C hangzott a pápa kívánsága, majd hálás szívvel köszöntötte az Ökumenikus Pátriárkátus delegációját, amelyet ?szentsége, konstantinápolyi Bartholomaiosz pátriárka küldött Rómába Péter és Pál apostolok ünnepére.
A szent apostolok, Péter és Pál tanúságtétele által meger?sítve, járjunk együtt a hitben és a közösségben, és kérjük közbenjárásukat mindannyiunkért, Róma városáért, az Egyházért és az egész világért ¨C hangzott Leó pápa fohásza az Apostolfejedelmek ünnepén mondott homíliája végén.
A palliumok megáldása és átadása
Az ünnepi szentmisén, amelyen Stephen Brislin bíboros, Johannesburg érseke, és Robert Walter McElroy bíboros, Washington érseke koncelebrált, sor került a palliumok megáldására és átadására. A diakónusok a fehér gyapjúszalagokat, amelyeken a Krisztus öt sebét jelz? öt kereszt látható, és amelyeket a Szent Péter sírja feletti Confessio-oltárnál ?riztek, átadták a pápának. Dominique Mamberti bíoboros, a bíborosi testület protodiakónusa bemutatta a Szentatyának az új metropolita érsekeket, akik letették h?ségesküjüket a pápának és a római egyháznak.
Érsekek a világ minden tájáról
Az 54 új metropolita érsek a világ minden részér?l érkezett: az Egyesült Államokból, ahol Prevost pápa született, Peruból, ahol missziót teljesített. Képviselve vannak Olaszországtól kezdve a Föld legtávolabbi helyei, mint Új-Guinea, Guam, Új-Kaledónia. XIV. Leó pápa mindegyikük vállára ráhelyezte a palliumot, átölelte ?ket és néhány szót váltott velük.
