杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

Az els? olvasmányban hallottuk: ?Így szól Isten bölcsessége: ?Alkotó munkája elején teremtett engem az Úr, ?sid?t?l fogva, miel?tt bármit is alkotott. Ott voltam mellette, mint kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindenkor az ? színe el?tt játszadoztam. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között” (vö Péld 8,22-31) – idézett Leó pápa beszéde kezdetén a Példabeszédek könyvéb?l. Szent Ágoston számára ?a Szentháromság és a bölcsesség szorosan összekapcsolódik. Az isteni bölcsesség a Szentháromságban nyilatkozik meg, és a bölcsesség mindig az igazsághoz vezet bennünket” – kezdte homíliáját a pápa.

Az Isten Deus ludens, Isten aki játszik

A Szentháromság ünnepét tartjuk ma, miközben a sport jubileumát éljük. A Szentháromság-Sport kett?snév nem éppen közhasználatú, mégsem helytelen az egymás mellé helyezés. Valójában minden jó emberi tevékenység magában hordozza Isten szépségének visszatükröz?dését, és a sport minden bizonnyal ezek közé tartozik. Emellett Isten nem statikus, nem zárkózik be önmagába. ? közösség, él? kapcsolat az Atya, a Fiú és a Szentlélek között, amely nyitott az emberiség és a világ felé. A teológia ezt a valóságot perichoresisnek, azaz ?körtáncnak”, a kölcsönös szeretet táncának nevezi. Ebb?l az isteni dinamizmusból fakad az élet. Olyan Isten teremtett minket, aki örül és örvendezik, hogy teremtményeinek létet ad, aki ?játszik”, ahogy az els? olvasmány emlékeztet bennünket (vö. Pr 8,30-31). Egyes egyházatyák még bátran beszéltek Deus ludensr?l, játszó Istenr?l. Ezért segíthet a sport a Szentháromság Istennel való találkozásban, mert az énnek a másik felé való mozgását követeli meg, mely mozgás természetesen küls?, de egyben és mindenekel?tt bels? is. E nélkül sport az önzés medd? versenyére redukálódna!

Szentmise a Szent Péter bazilikában   (ANSA)

Dai! Gyerünk! Adjuk magunkat!

Gondoljunk csak egy kifejezésre, amelyet az olasz szurkolók gyakran használnak a sportolók versenyzés közbeni buzdítására: mondván: ?顿补颈!”, Gyerünk! Lehet, hogy nem gondolunk rá, de ez a ?dai” az ?adni” ige felszólító módja. Ez elgondolkodtathat bennünket: nem csupán arról van szó, hogy fizikai teljesítményt nyújtunk, netán rendkívüli teljesítményt, hanem arról, hogy önmagunkat adjuk, hogy ?箩&补补肠耻迟别;迟蝉锄耻苍办”. Arról van szó, hogy önmagunkat adjuk másokért – a saját fejl?désünkért, a szurkolókért, a szeretteinkért, az edz?kért, a munkatársakért, a közönségért, s?t az ellenfelekért is – és ha valaki valóban sportoló, akkor ez az eredményen túl is érvényes. II. Szent János Pál – aki, mint tudjuk, sportember volt – így beszélt err?l a sportolók 1984-es jubileumán: ?A sport az élet öröme, játék, ünneplés, és mint ilyet, értékelni kell [...] azáltal, hogy visszanyeri ingyenességét, azt a képességét, hogy baráti kötelékeket kovácsol, párbeszédre és egymás iránti nyitottságra ösztönöz, [...] a termelés és fogyasztás kemény törvényei és az élet minden más, tisztán haszonelv? és hedonista értelmezése fölött”.

A sport közösségi tevékenység

Leó pápa ennek figyelembevételével három olyan szempontot ajánlott megfontolásra, amelyek a sportot az emberi és keresztény nevelés értékes eszközévé teszik napjainkban. El?ször is, egy olyan társadalomban, amelyet a magány jellemez, amelyben az elkeseredett individualizmus a súlypontot a ?尘颈”-r?l az ?&别补肠耻迟别;苍”-re helyezte át, és végül figyelmen kívül hagyta a másikat, a sport – különösen is a csapatsport – megtanít az együttm?ködés, az együtt járás, a megosztás értékére, amely, mint mondtuk, Isten életének középpontjában áll (vö. Jn 16,14-15). Így válhat a sport az újrakezdés és a találkozás fontos eszközévé: a népek között, a közösségekben, az iskolai és munkahelyi környezetben, a családokban!

Közel visz a másikhoz

Másodszor, amíg egy mindinkább digitális társadalomban, ahol a technológiák, miközben a távollev? embereket összekapcsolják, ugyanakkor eltávolítják a közeli embereket, addig a sport értékeli az együttlét konkrétságát, a test, a tér, az er?feszítés, a valós id? érzését. Így a virtuális világokba való menekülés kísértésével szemben segít fenntartani az egészséges kapcsolatot a természettel és a konkrét élettel, ahol csak a szeretet gyakorolható (vö. 1Jn 3,18).

Megtanít a kudarcra

Harmadszor, egy olyan verseng? társadalomban, ahol úgy t?nik, csak az er?sek és a sikeresek érdemlik meg az életet, a sport a vereség m?vészetével megtanít minket veszíteni, miközben szembesít minket állapotunk egyik legmélyebb igazságával: törékenységünkkel, korlátozottságunkkal és a tökéletlenségünkkel. Ez azért fontos, mert ennek a törékenységnek a megtapasztalásából fakad a remény. Olyan sportoló, aki soha nem hibázik, aki soha nem veszít, nincs. A bajnokok nem tévedhetetlen gépek, hanem olyan férfiak és n?k, akik, még ha el is esnek, megtalálják a bátorságot, hogy felálljanak. Emlékezzünk ezzel kapcsolatban ismét II. Szent János Pál szavaira, aki azt mondta, hogy Jézus ?Isten igazi atlétája” volt, ?mert nem er?vel, hanem a szeretet h?ségével hódította meg a világot” (vö. homília az atléták jubileumi szentmiséjén, 2000. október 29-én).

A szeretet mindennapi edzése az, ami közelebb visz a végs? gy?zelemhez

Nem véletlen, hogy korunk számos szentjének életében a sport jelent?s szerepet játszott, mind személyes gyakorlatként, mind pedig az evangelizáció módjaként. Gondoljunk Boldog Pier Giorgio Frassatira, a sportolók véd?szentjére, akit szeptember 7-én szentté avatnak. Egyszer? és ragyogó élete arra emlékeztet bennünket, hogy miként senki sem születik bajnoknak, éppúgy senki sem születik szentnek. A szeretet mindennapi edzése az, ami közelebb visz a végs? gy?zelemhez (vö. Róm 5,3-5), és képessé tesz bennünket arra, hogy egy új világ építésén munkálkodjunk. Ezt VI. Szent Pál is meger?sítette húsz évvel a II. világháború befejezése után, amikor egy katolikus sportegyesület tagjait arra emlékeztette, hogy a sport mennyire hozzájárult a béke és a remény helyreállításához a háború következményei által megtépázott társadalomban: ?Egy új társadalom kialakítására irányulnak az Önök er?feszítései: [...] annak tudatában, hogy a sport, az általa támogatott egészséges formáló elemekben, nagyon hasznos eszköze lehet az emberi személy lelki felemelkedésének, amely egy rendezett, der?s, épít? társadalom els? és elengedhetetlen feltétele”.

Egészen a legnagyobb gy?zelemig: az örökkévalóságig!

Kedves sportolók, az Egyház nagyszer? küldetést bíz rátok: hogy tevékenységetekben a Szentháromság Isten szeretetének tükörképe legyetek, magatok és testvéreitek javára. Vegyetek részt ebben a küldetésben, lelkesedéssel, úgy, mint sportolók, edz?k, klubok, csoportok és mint családok! Ferenc pápa szívesen mutatott Máriára az evangéliumban, mint aki aktív, mozgásban van, s?t siet és ?fut” (vö. Lk 1,39), készen arra, miként az anyák teszik, hogy Isten jelére elinduljon, hogy gyermekei segítségére siessen. Kérjük ?t, hogy kísérje munkánkat és lendületünket és hogy azokat mindig a legjobbra irányítsa, egészen a legnagyobb gy?zelemig: az örökkévalóságig, a ?végtelen mez?ig”, ahol a játéknak már nem lesz vége, és az öröm teljes lesz (vö. 1Kor 9,24-25; 2Tm 4,7-8 – zárta homíliáját Leó pápa a Sportolók jubileumán bemutatott szentmisén.