Le¨® p¨¢pa a keleti katolikusoknak: Mindent megtesz¨¹nk a b¨¦k¨¦¨¦rt, a kereszt¨¦ny kelet¨¦rt
Isabella H. de Carvalho /Ged? Ágnes - Vatikán
Szentévi találkozójuk végén fogadta Leó pápa a keleti egyházak elöljáróit, képvisel?it és híveit a VI. Pál-teremben, pápasága egyik els? audienciájaként, melyen jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita érsek, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök. Miként a múlt vasárnapi Regina Coeli elimádkozásakor, a pápa most is szívb?l arra kérte a népek felel?seit, hogy találkozzanak, folytassanak párbeszédet, tárgyalásokat. Hallgassanak el a fegyverek mindenütt, ahonnan a keleti egyházak híveit konfliktusok és szörny? cselekedetek sebzik meg: a Szentföldt?l Ukrajnáig, Libanontól Szíriáig, a Közel-Kelett?l Tigréig és a Kaukázusig mennyi er?szak!
Ki tud nálatok jobban a reményr?l énekelni az er?szak szakadékában? Nálatok, akik közelr?l ismeritek a háború borzalmait, olyannyira, hogy Ferenc pápa vértanú egyháznak hívott benneteket? ¨C tette föl a kérdéseket XIV. Leó, aki ezután emlékeztetett arra a szenvedésre, amelyet a keleti egyházak hívei élnek meg nap mint nap; a sok fiatalra, akik a katonai hódítás nevében halnak meg.
A békehozók maradnak meg a történelemben
Ebben a helyzetben hangzik a felhívás, melyet nem is a pápa, hanem maga Krisztus mond: Békesség nektek! ¨C utalt a megválasztását követ?en mondott köszöntésére Leó pápa. Imádkozzunk ezért a békéért, mely kiengesztel?dés, megbocsátás, az újrakezdés bátorsága! Krisztus békéje nem a konfliktus utáni síri csend, nem az elnyomás eredménye, hanem olyan ajándék, ami az embereket nézi és újra aktiválja bennük az életet. A népek békét akarnak, és én, szívemre tett kézzel mondom a népek felel?seinek: találkozzunk, folytassunk párbeszédet, tárgyaljunk! A háború sosem elkerülhetetlen, a fegyverek el tudnak hallgatni és el kell, hogy hallgassanak, mert nem oldják meg a problémákat, hanem növelik azokat. Mert az vonul be a történelembe, aki békét hint és nem az, aki áldozatokat szed. Mert a többiek nem els?sorban ellenségek, hanem emberi lények, nem gy?lölni való gonoszak, hanem olyan emberek, akikkel beszélhetünk ¨C sorolta Leó pápa.
A Közel-keleti keresztények megmaradása
Az egyház sosem fog belefáradni, hogy elismételje: hallgassanak a fegyverek ¨C hangsúlyozta a pápa, majd azt kérte, hogy kerüljük az er?szakos narratívákat, melyek a világot jókra és rosszakra osztják. Megemlékezett a keleti és a latin keresztényekr?l, f?leg a Közel-Keleten, akik kitartanak szül?földjükön, és nem engednek a kísértésnek, hogy elvándoroljanak. A keresztényeknek meg kell adni a lehet?séget ¨C nemcsak a szavak szintjén -, hogy földjükön maradjanak a biztos létezéshez szükséges jogokkal. Ezért mindent meg kell tenni!
XIII. Leó is fölemelte szavát a keleti egyházakért
Beszédében a pápa utalt el?djére, XIII. Leó pápára, aki els?ként szentelt egy külön dokumentumot a keleti egyházak méltóságának, Orientalium dignitas ¨C k. apostoli levelét 1894. november 30-án adta ki. A pápa már abban az id?ben is szívb?l jöv? felhívást intézett azért, hogy aláhúzza, mennyire fontos meg?rizni a keleti egyházak liturgiáit és hagyományait, melyek gyakran fenyegetésnek vannak kitéve. Ez az aggodalom ma is nagyon aktuális.
Napjainkban sok keleti testvérünk, közületek is sokan arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek származási helyükr?l a háború és az üldöztetés, a bizonytalanság és a szegénység miatt. Nyugatra érkezve pedig fél?, hogy elveszítik nemcsak a hazájukat, hanem saját vallási identitásukat is. És így a nemzedékek váltásával elt?nik a keleti egyházak felbecsülhetetlen öröksége ¨C mondta XIV. Leó pápa az audiencián.
Irányvonalak a keleti hívek segítésére a diaszpórában
Ma az egyház hallgat XIII. Leó megérzésére, er?sítette meg a Szentatya. Csatlakozunk a felhívásához, hogy meg?rizzük és támogassuk a keresztény keletet, f?ként a diaszpórában. Itt, amellett, hogy ahol lehet és célszer? keleti kerületeket kell felállítani, a latin egyházat is érzékenyíteni kell. A Keleti Egyházak Dikasztériumához fordulva XIV. Leó pápa segítséget kért abban, hogy meghatározzák az alapelveket, normákat és irányvonalakat, melyek mentén a latin lelkipásztorok konkrétan segíteni tudják a diaszpórában a keleti katolikusokat, hogy meg tudják ?rizni él? hagyományaikat és sajátosságaikkal gazdagítsák a környezetet, ahol élnek. Fontos, hogy a keleti hagyományokat ne hígítsák föl gyakorlati vagy kényelmi okokból, ne rontsa meg ?ket a fogyasztói vagy haszonelv? szemlélet.
A keleti egyház lelkisége gazdagít minket is
Az egyháznak szüksége van rátok. Milyen nagy hozzájárulást adhat ma nekünk a keleti kereszténység! Milyen nagy szükségünk van arra, hogy újra rátaláljunk a misztérium értelmére, mely olyan él? a keleti liturgiában, mely magával ragadja az emberi személyt a maga teljességében, mely az üdvösség szépségér?l énekel, és csodálatra indít az isteni nagyság iránt, mely átöleli az emberi kicsinységet ¨C mondta Leó pápa.
Világi hatalom helyett evangéliumi tanúságtétel
A keleti egyházakat arra buzdította, hogy továbbra is adjanak példát, a lelkipásztorok segítsék a szeretetközösséget, f?ként a püspöki szinódusban, hogy ott megnyilvánuljon a kollegialitás és a hiteles társfelel?sség. Áttekinthet?en kezeljék a javakat, alázatosan és egészen szenteljék magukat Isten népének, ne ragaszkodjanak a címekhez, a világi hatalomhoz és saját arculatukhoz. A keleti kereszténység ragyogása ma jobban, mint valaha azt kéri, hogy szabaduljunk meg minden világi függést?l, minden olyan törekvést?l, mely a szeretetközösség ellen mutat, hogy hívek legyünk az engedelmességben és az evangéliumi tanúságtételben ¨C zárta beszédét XIV. Leó pápa a keleti egyházak jubileumi audienciáján.
