杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán              

Szerdán délel?tt háromnegyed tízkor a Szentatya fehér pápamobilján végigjárt a Szent Péter teret jórészt megtölt? hívek sorai között, akik az ?els? szeretet” lelkesedésével és forróságával köszöntötték ?t. Ezután olasz, francia, angol, spanyol, portugál, német, kínai, arab és lengyel nyelven olvasták fel a Máté evangéliumából a magvet?r?l szóló jól ismert példázatot, melyben arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy ?az a tékozló magvet? valójában annak az Istennek a képe, aki szeret minket”.

A magvet?r?l szóló példázat bevezetés az összes többi példabeszédhez

?Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Az Úr legyen veletek! Örömmel köszöntelek benneteket az els? általános kihallgatásomon” – kezdte beszédét a pápa, mire az els? kihallgatás résztvev?i nagy tapssal fogadták a Szentatya szavait, aki bejelentette, hogy folytatja a Ferenc pápa által megkezdett jubileumi katekézisek sorozatát, melynek címe: ?Jézus Krisztus, a mi reménységünk”. Ma tovább elmélkedünk Jézus példázatain, amelyek segítenek újra rálelni a reményre, mert megmutatják, hogyan m?ködik Isten a történelemben. Az Úr most egy olyan példázattal áll el?, amely egy kicsit különleges, hiszen egyfajta bevezetés az összes többi példabeszédhez és ez pedig a magvet?r?l szóló példázat ( Mt 13,1-17). Bizonyos értelemben ebben a történetben felismerhetjük Jézus kommunikáció módját, amely nagyon sokat taníthat nekünk az evangélium mai hirdetésér?l.

A magvetés példázata Isten szavának dinamikájáról és hatásairól beszél

Minden példabeszéd elmesél egy történetet a mindennapi életb?l, de mégis ennél valami többet akar mondani nekünk és egy mélyebb értelemre akar utalni. A példázat kérdéseket vet fel bennünk, arra hív, hogy ne álljunk meg a látszatnál. Az elmesélt történet vagy abban rejl? kép el?tt megkérdezhetem magamtól – ajánlotta Leó pápa – hol vagyok én ebben a történetben? Mit mond ez a kép az én életemnek? A példázat kifejezés valójában a görög paraballein igéb?l származik, ami azt jelenti, hogy eléje vetni. A példabeszéd olyan szó elé állít, amely provokál és arra késztet, hogy kérd?re vonjam magam. A magvetés példázata pontosan Isten szavának dinamikájáról és az általa kiváltott hatásokról beszél. Az evangélium minden szava ugyanis olyan, mint egy mag, amelyet életünk talajába vetünk. Jézus sokszor használja a mag képét, különböz? jelentésekkel.

Isten igéje minden valóságot megtermékenyít és kihívás elé állít

Máté evangéliumának 13. fejezetében a magvet?r?l szóló példabeszéd egy sor egyéb kis példázatot vezet be, amelyek közül néhány pontosan arról szól, ami a földben történik: a búza és a konkoly, a mustármag, a földbe rejtett kincs. Mi is tehát ez a talaj? – kérdezte Leó pápa.  A mi szívünk, továbbá a világ, a közösség, az egyház is. Isten igéje ugyanis minden valóságot megtermékenyít és kihívás elé állít. A történet elején látjuk, hogy Jézus elmegy otthonról, és nagy tömeg gy?lik köréje (vö. Mt 13,1). Szava leny?göz és kíváncsivá tesz. Az emberek között nyilvánvalóan sokféle helyzet van. Jézus szava mégis mindenkihez szól, de mindenkiben másképp hat. Ez az összefüggés lehet?vé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a példabeszéd értelmét.  

A ?tékozló magvet?” annak a képe, ahogyan Isten szeret minket

Egy meglehet?sen eredeti magvet? indul el magvetésre, de nem tör?dik azzal, hogy hova esik a mag. Oda is elszórja a magokat, ahol nem valószín?, hogy azok termést hoznak,  útfélre, kövek közé és tövisek közé. A magvet? ilyen viselkedése meglepi a hallgatót, és arra készteti az embert, hogy megkérdezze: hogyan lehetséges ez? Mi megszoktuk, hogy kiszámítjuk a dolgokat – és néha szükség is van rá –, de a szeretetben ez nem érvényesül! Az a mód, ahogyan ez a ?tékozló magvet?” elveti a magot, annak a képe, ahogyan Isten szeret minket.

Isten bizakodó és reméli, hogy el?bb-utóbb kisarjad a mag

Való igaz, hogy a mag sorsa attól is függ, hogy a talaj hogyan fogadja be, és milyen helyzetbe kerül, de mindenekel?tt Jézusnak ez a példabeszéde azt mondja nekünk, hogy Isten mindenféle talajra, vagyis bármelyik helyzetünkben elveti Igéjének magját: mert mi néha felületesebbek és szórakozottabbak vagyunk, néha hagyjuk, hogy elragadjon a lelkesedés, néha az élet gondjai terhelnek bennünket, de van olyan is, amikor készségesek és befogadóak vagyunk. Isten bizakodó, és reméli, hogy el?bb-utóbb kisarjad a mag. ? így szeret minket: nem várja, hogy mi legyünk a legjobb talaj, mindig nagylelk?en adja nekünk az Igéjét. Azt látva, hogy ? bízik bennünk, talán megszületik bennünk a vágy, hogy jobb talajjá legyünk. Ez az a remény, amely Isten nagylelk?ségének és irgalmának szikláján nyugszik.

Van Gogh megvet?r?l szóló képe a remény jele, hiszen a mag meghozza a termését

Jézus e példabeszéddel, hogy miként terem gyümölcsöt a mag, egyúttal az ? életér?l is szól. Jézus az Ige, ? a mag. A magnak pedig, hogy gyümölcsöt teremjen, meg kell halnia. Ez a példázat tehát azt mondja nekünk, hogy Isten hajlandó ?tékozolni” értünk, és hogy Jézus hajlandó meghalni, hogy átalakítsa az életünket. Ennek kapcsán Leó pápának Van Gogh egy gyönyör? festménye jutott eszébe, melynek címe: ?Magvetés napnyugtakor”. A kép a t?z? napon álló megvet?r?l, a földm?ves fáradságáról szól neki. Felt?n? a pápa számára, hogy a vetés mögött Van Gogh már az érett gabonát ábrázolja. Számára ez a kép a remény jele, hiszen így vagy úgy, de a mag meghozta gyümölcsét. Nem tudjuk biztosan hogyan történt, de így van, beérett.

Az Úr dolgozzon rajtunk, hogy mind jobb term?földdé legyünk!

A jelenet középpontjában azonban nem a magvet? áll, aki oldalt van, hanem az egész festményt a nap képe uralja, talán azért, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Isten az, aki mozgatja a történelmet, még ha néha hiányzik, vagy távolinak is t?nik. A nap az, amely felmelegíti a föld rögeit és megérleli a magot. Kedves testvéreim, ma milyen élethelyzetben ér el minket Isten igéje? Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy mindig befogadjuk ezt a magot, amely az ? szava. És ha rájövünk, hogy nem vagyunk termékeny talaj, ne csüggedjünk, hanem kérjük ?t, hogy dolgozzon rajtunk, hogy mind jobb term?földdé tegyen bennünket! – zárta katekézisét Leó pápa. A Szentatya a világnyelveken elmondott rövid összefoglalók után végül az olasz nyelv? zarándokokat köszöntötte, majd így szólt: ?Nem fejezhetjük be találkozónkat anélkül, hogy ne emlékeznénk meg nagy hálával szeretett Ferenc pápánkról, aki éppen egy hónapja tért vissza az Atya házába”.