杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Gyorsan véget ért a konklávé, minthogy mi többnyire hosszabbra számítottunk. Önt hogyan érintette…?

Örültem neki, mert ez mindig az egyetértés jele. Másrészt azonban nem volt nagy meglepetés számomra, mert az el?z? két konklávé is rövid volt, így ez a harmadik is, amiken részt vehettem. Azt hiszem, hogy azok a szabályok, melyek ma a pápaválasztásra vonatkoznak, el?segítik azt, hogy viszonylag gyorsan eredményes legyen a választás. A régi szabályok esetében esetleg több mód nyílt arra, hogy hosszasabban lehessen alkudozni, vagy különböz? szempontoknak lehessen érvényt szerezni. A mostani rend ebb?l a szempontból kedvez?.

Végigolvastam és elmélkedtem a konkávé imádságait. Mennyiben segíthetett az imádságos légkör az új pápa megválasztásában?

Az imádságos légkör mindig segít. Volt nemrégen egy a konklávéról szóló film, de ez nem reális! Nem a politikai alkudozás meg a huzavona határozza meg a légkört. Lehet, hogy a háttérben egyeseknek ilyen gondolatai is vannak, de ott a helyszínen közös imádság, eskütétel van, és ott a Szentlelket hívjuk és érezzük azt, hogy ? rajtunk keresztül akart m?ködni.

Most lehetett érezni a Szentlélek jelenlétét?

Nem tudom, hogy mások mit éreztek, én úgy gondolom, hogy igen, mert meg vagyok gy?z?dve, hogy a jelenlév?knek a nagy többsége ?szintén kereste azt, hogy mi jó az Egyháznak. Hiszen az eskü is – amit leteszünk el?tte ott a Sixtus-kápolnában – err?l szól. Sokan közülünk most voltak el?ször konklávén és nagy csodálattal nézték, miel?tt az esküt letették volna, az Utolsó Ítéletr?l szóló freskót, Michelangelo m?vét az oltár felett.

Az új Szentatya elfogadta a szavazó bíborosok döntését és felvette a XIV. Leó nevet. Az új pápa legels? üzenete mindig a neve: Önnek mit jelent a Leó név választása? Gondolom a Leó pápák közül az els? és az utolsó a hangsúlyos…?     

A Leó névr?l persze nem mi szavaztunk, hanem az az ? szuverén döntése, ? ezt választotta. Miért választotta? ? err?l részben a beszélgetésekben már jelzést adott. XIII Leó pápa iránti tiszteletb?l, ez volt az egyik szempont. XIII. Leó (1887-1903) pápa a munka világának, az ipari forradalomnak a korában fölmerült nagy társadalmi problémákra híres enciklikákban válaszolt, de sok más kérdésr?l is adott ki enciklikát. Az adott kor problematikájára reflektált a katolikus hit fényében. És úgy t?nik, hogy ez példakép Leó pápa számára is. Egyébként Nagy Szent Leóra (440-461) is utalni akart, minthogy Nagy Szent Leó korfordulót jelent. A klasszikus ókori világnak egy betet?zése ez, utána már Nyugaton gyakorlatilag a középkor kezd?dik. Fontos dolog, hogy XIII. Leó is, de úgy látom, hogy XIV. Leó pápa is a munkának az értékét különösen hangsúlyozni akarja. Az Egyház társadalmi tanításában szerepel, hogy az emberi munka nem csupán a megélhetést szolgálja, hanem az ember méltóságához tartozik, mivel a Teremt? társául szeg?dik és így a munka nem pusztán a b?nbeesés következtében elszenvedett büntetés. Ez nyilván ellenkezik azzal, ha a munkát kizsákmányolják, ha méltánytalanul kihasználják. Sajnos a mai világban is van b?ségesen példa erre, mind egyéni, mind nemzetközi vonatkozásban. Másrész ma új kihívások vannak a munka tekintetében, mert a technikai fejl?dés, a robotizáció és most a mesterséges intelligencia fölveti annak a veszélyét, hogy az emberi munka nagymértékben fölöslegessé válik. Ez pedig borzasztó lenne, ha így volna, mert az ember nem lehet fölösleges, az emberrel a Teremt?nek célja van. Azt mondani, hogy egy ember felesleges, hogy ?ráká”, hogy üres, ez a Teremt? gyalázása. Ezért is ítélte meg az Úr Jézus ezt a kifejezést oly súlyosan. A Teremt? minket nem fölöslegesen és hiába alkotott meg, hanem értelme és értéke van a tevékenységüknek. Épp emiatt a munkánknak ez a problematikája ma nagyon hangsúlyos.

A névválasztás után az új pápának els? üzenete a Szent Péter bazilika erkélyén pár szóval elmondott köszöntése. Mit lehet kiolvasni ebb?l a pár szóból?

A Szent Péter bazilika erkélyén elmondott pár gondolatot hála Istennek én most már a negyedik új pápától hallom. II. János Pál megválasztásakor ott voltam a téren és jobban lehetett hallani, mint most az erkélyr?l, és az akkor egy nagy beszéd volt. De Benedek pápa és Ferenc pápa beköszöntését is hallottam. Ezekhez képest nagyon érdekes volt most  mindjárt a köszöntésnek a Krisztus-központú jellege, mert azt mondta, hogy ?Békesség nektek!”, de a föltámadt Krisztus békéjér?l beszélt. Tehát nem egyszer?en, ahogy a világ adja, nem valamiféle er?egyensúly értelmében. Egyénként a béke témájával a bíborosi testület is foglalkozott. A konzisztórium alatt, a testület szavazása alapján, az egész testület nevében kiadtunk egy sajtóközleményt, amelyben többek között éppen a békére való felhívás szerepel nagy hangsúllyal. Ebb?l is látszik, hogy a béke valóban a világegyháznak egy központi gondolata és törekvése, de ez nem pusztán emberi megfontolás, hanem ez a mi hitünkb?l és Jézus Krisztus személyéb?l fakad, aki békét teremtett Isten és ember között, valamint ember és ember közt is békét akar teremteni, nekünk pedig ezt kell közvetíteni. Leó pápa szólt Ferenc pápa érdemeir?l, megköszönte neki a tevékenységét, de éppúgy megköszönte a bíborosi testületnek is, és kedvesen szólt err?l. Aztán még a zárás is figyelemre méltó, ahogy imádságra szólította fel a jelenlév?ket és az Üdvözlégy Máriát mondtuk el. Mindez így együtt nagyon jó és bíztató jele lehet az induló pápaságnak.     

Másnap aztán a választó bíborosok a Sixtus-kápolnában együtt miséztek Leó pápával, aki megtartotta els? homíliáját. Mit üzent vele?

Ezt a beszédet nagy érdekl?déssel hallgattam, ami egy nagyon szép teológiai egészet alkot. Igazi homília, az evangéliumról szólt. Ez az egyház jogszabályaiban is szerepel, hogy szentmisében a szent szövegekr?l homíliát kell tartani, ünnep- és vasárnapon. Leó pápa egyházjogászként teljes mértékben tudatában van ennek. Úgy hiszem, a szívéb?l is jött a beszéd, hiszen Szent Péter vallomásáról szólt az evangélium, ezt a szakaszt magyarázta. Ebben pedig az a meggy?z?dés fejez?dött ki, hogy nem csupán egy próféta volt a názáreti Jézus, nem csupán egy kiváló ember, akinek az emlékét, tanítását értékeljük és követjük, mert ha így volna, akkor fölléphetnének újabb kiváló emberek, mondhatnának valami mást, amir?l azt állítanák, hogy ez felülmúlja, amit Jézusról a hagyomány közvetít. Nem, ? valóságos Isten és valóságos ember. Péter vallomásában benne volt, hogy ?Te vagy a Krisztus, az él? Isten Fia”. Ezt igazolja vissza Jézus válasza, hogy ?Te pedig k?szikla vagy és én erre építem egyházamat”. Érdekes, hogy a péteri küldetésr?l azt mondja Leó pápa: igaz, hogy ? Róma püspöke – egyébként ezt mondta Ferenc pápa is a beköszönt? szavaival tizenhárom évvel ezel?tt – de Leó pápa hozzáteszi, hogy a világegyház keretében ?a római egyház elnököl a szeretetben”. Tehát még Antióchiai Szent Ignácra is utal, és a római egyház különleges küldetését, a primátust is ezzel a nyitott és tapintatos formulával fogalmazza meg. Tudatában van annak a küldetésnek és felel?sségnek, ami a Szent Péter-utódi mivoltából fakad.

Leó pápa, jóllehet Chicagóban született, de felmen?i közt közvetlenül van francia, olasz és spanyol eredet. Hármas európai vonulat…, Amerikában! Hogyan gazdagíthatja a személyiségét egy ilyen sokszín?ség?       

Az amerikai kontinens már csak ilyen. Ott a lakosság nagy része európai bevándorló, de ma már persze nemcsak európai, hanem Afrikától a Közel-Keleten át ázsiai országokból is sokan érkeztek, ahogy az Egyesült Államokban szeretik mondani ?olvasztótégely lettek”. Tehát a globális szemlélet itt van köztünk. Most már ez visszavonhatatlan. Észak- és Dél-Amerika a Szentatya személyében jelen van, de jelen van a római tapasztalat is, hiszen a teológiai és egyházjogi tanulmányait Rómában végezte. Jelen van egy olyan fajta nemzetközi áttekintés is, amit az tett lehet?vé a számára, hogy ? volt az ágostonos rend generális elöljárója. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ? valamiképpen egy jó értelemben vett globális személyiség. Erre ma szükség van, és ezt mutatja nemcsak a megújult bíborosi testületnek az összetétele, hanem a hívek összetétele is. Elég csak kinézni a Szent Péter bazilika balkonjáról a térre és látjuk, hogy ott van az egész világ.

Igen, itt éppen szóba került, hogy az új pápa ágoston-rendi szerzetes. Óhatatlanul a névadó Szent Ágostonra kell gondolni. Mit üzenhet a mai pápa szentágostoni teológiával?

Szent Ágoston teológiája egy hatalmas érték és alapja az egész nyugati kultúrának. Másfel?l Szent Ágoston az els? évezrednek a nagy teológusa. A kés?bbi skolasztikus megújulás és a további teológiai fejl?dés szintén legitim, ha a katolikus egyház keretében történt. De ne felejtsük el, hogy a különböz? kulturális szerkezetekben kifejezett hit az közös volt az els? évezred végéig. Aki ma is, lényegében az els? évezred teológiai kategóriáival fejezi ki magát – és gondolok itt a keleti egyházakra, s?t az ortodox egyházra – de ha ebben legitim, akkor miért ne szólhatna az egyetemes egyház többféle nyelven, többféle gondolati, vagy fogalmi kategória rendszerrel is? Ha egyszer azon az alapon megvolt a közösség, azt gondolom, hogy ennek a pápaságnak esélye van arra, hogy további nagy ökumenikus lépéséket tegyen. Ez egyébként nagyon sok bíborosnak, nagyon sok helyi egyháznak is kívánsága.

Leó pápa ráadásul kánonjogász is, aki 1987-ben doktorátust szerzett kánonjogból a Római Aquinói Szent Tamás, más néven Angelicum Pápai Egyetemen, ott, ahol Szent II. János Pál pápa 1948-ban szerzett doktorátust teológiából. Ez a kérdés különösen is Önnek szól: Mit jelenthet a kormányzásban, ha egy római pápa egyházjogot tanult, hiszen a pápák történetében ez nagyon is jellemz??      

1948 és 1987, ennyi id? telt el közte! Az is megrendít? élmény, hogy II. János Pál pápa id?sebb volt még a szüleinknél is egy kicsivel. A mostani Szentatya fiatalabb, mint én vagyok. Érdekes belegondolni ebbe. Azt hiszem, hogy ez öröm, mert reménység van arra, hogy hosszú id?n keresztül tudja kormányozni az egyházat. Doktori értekezése tekintetében a témavezet?je az a José Castagno professzor volt, aki engem is tanított szentségi jogra és más tantárgyakból is a Lateráni egyetemen és kés?bb ? lett az Angelicum rektora. Azt hiszem, hogy a képzésünkben is hasonló utat jártunk be.

Ismerik egymást?

Mi ismerjük egymást, de nem a tanulmányi id?kb?l, hanem kés?bbr?l.

Mit jelenthet számára a kánonjogi végzettség és a kánonjogi tapasztalat az ? péteri szolgálatában?

Biztosan nagyon sokat, mert az egyháznak a tanúságtétele nemcsak a tanításon, a szóbeli hirdetésen múlik, és nem is csak azon múlik, hogy egyes tagjai vagy szervezetei – bár ez nagyon fontos – milyen karitatív tevékenységet végeznek, hanem azon is múlik, hogy mint közösség, hogyan lép  fel a világ el?tt. Jézus azért imádkozik, hogy mindnyájan ?egyek legyenek”. Ez van az új pápa  jelmondatában is. Ez az egység nemcsak láthatatlan egység, hanem már látható egység, vagyis mint intézmény, mint szervezet is, egységet kell alkosson. Nem monolitikus, nem a különbségek tisztelete nélküli, de mégis látható egység. Nos, éppen ezt biztosítja az, amit jognak nevezünk.

A ma bonyolult világot szem el?tt tartva, melyek  az Egyház el?tt és így Leó pápa el?tt álló legnagyobb kihívások?

Európában vagy másutt…, borzasztó dolgok vannak a világban. Az, hogy például Szudánban, vagy Dél-Szudánban hány halálos áldozata van a háborúnak, hogy hány millióan menekülnek el, azt mi néha halljuk, de elképzelni sem tudjuk. Hatalmas menekült-dimenziókról van itt szó, és persze Európában itt van a szörny? ukrajnai háború, aminek minél hamarabb vége kell, hogy legyen. De Például India és Pakisztán között is nagyon érzékeny feszültség van, de még számos más helyén is a világnak, ha csak Kongóról, vagy Mianmarról beszélünk és ugyanígy sok helyen van a keresztényeket érint? elnyomás, üldözés, vagy akár a kiirtásukra tett törekvés. Vértanúk százai és ezrei minden évben! Ez nagyon érdekes dolog, mert egyrészt szomorú és ijeszt?, másrészt pedig ez az egyház tanúságtételének a része. Ez is az evangelizáció része, mert ?a magvetés a vértanúk vére”, ahogy már Tertulliánus mondta.                

Leó pápa Amerikából jön, ahol a relativizmus született az utóbbi pár évtizedben. Relativizmus, mely állítja, hogy nincs igazság, ám vannak, akik azt mégis megmondják. Mit tud egy pápa tenni ennek láttán, hogy a katolikus hit igazsága egy átlag hív? számára megfogható és stabil legyen?

El?ször is az objektív igazságnak a léte, a lehet?sége egy nagy filozófiai kérdés. De mi ezt valljuk, azt valljuk, hogy Isten megajándékozta az embert a világ megismerésének egy olyan képességével, amely számunkra elégséges. Természetesen nem mi vagyunk a Teremt?, mi nem ismerhetjük meg soha tökéletesen a világot, mert azt tökéletesen csak a Teremt? ismeri. De a számunkra elégséges mértékben megismerhetjük, s?t képességünk van arra, hogy egyre jobban megismerjük, hogy fejl?djünk a tudományban és a technikában, és így saját megélhetésünket is megteremtsük ezen a földön. Ehhez természetesen nagyfokú szolidaritásra van szükség. Az, hogy az igazságot megismerhetetlennek mutatjuk, vagy relatív alapra helyezzük, ez nem helyes megoldás, ett?l még nem oldjuk meg a közös problémáinkat. Ez azt jelentené, hogy minden vélekedés egyenérték?. Márpedig van olyan vélekedés, ami embertelen, ami életellenes, ami más ember méltóságát sérti és ezt nem tekinthetem ugyanolyan érték?nek. Magyarán szólva, az objektív valósághoz való viszony nemcsak a kereszténységnek, hanem az egész kultúránknak is alapvet? értéke. Hozzáteszem, manapság egyre kevésbé vitatkozunk és érvelünk mi filozófiai síkon. Már csak azért sem, mert ha a partnerünk nem hisz abban, hogy van igazság, akkor én az igazságot hogyan bizonyítom neki? Ellenben tanúságot tenni Jézus Krisztusról az egy különleges erej? beszéd és nem is csak beszéd, hanem itt a tettek is beszélnek. Amikor Teréz anya temetése volt – én néztem a TV-ben – ott milliók mentek Indiában az utcán és kísérték a halottat. Nagyobb részük egyáltalán nem volt keresztény. Teréz anya egy olyan nyelven hirdette az evangélium igazságát, amit mindenki megértett. Azt hiszem, hogy nekünk ? is példakép lehet.

Az új pápánk kánonjogász, teológus, misszionárius és ahogyan láttuk a bemutatkozásakor, egy nagyszív? ember. Mindenkit megragadott, s err?l nagyon sok kommentet kaptam a rádió fb-oldalán keresztül, hogy ?ránéztem, megszerettem, mert láttam a szívét”. Lehetett látni az érzelmeit, amikor mélyen megillet?dött. Bíboros úr, hogyan látta ?t közelr?l?                        

Amikor hivatalosan közlik, hogy rá esett a választás – de hát ? is látta a teremben, hogyan is fejl?dnek a dolgok – nyilvánvalóan megrendíti az embert, de azért ? férfiasan állta a sarat. Az adott bíboros többféleképpen fogadhatja a rá esett választást. ? elfogadta, miként mások is elfogadták és ? is elfogadta a maga módján.

Amikor aztán az erkélyen bejelentették ?t és látta-hallotta a téren lév? tömeg örömét, ez nagyon megérintette, és bizony belülr?l meg kellett küzdenie, hogy er?s maradjon…

Azt ? is világosan érzi és tudja, hogy a pápában nemcsak  egy kiváló, egy tudós, egy  jószív? embert tisztelnek, hanem benne az emberek helyesen Jézus Krisztust érzik. Az a fehér ruhás ember nekik Jézus Krisztust juttatja az eszükbe. Persze ez borzasztó felel?sség is, mert úgy kell beszélni  és úgy kell cselekedni, hogy ehhez legyen méltó. Az biztos, hogy a szeretet az jelzi – és nem is csak a katolikusok részér?l – hogy a világnak Krisztusra van szüksége és ránk is szüksége van a  világnak, ha és mert, Krisztushoz tartozunk. Ezt a pápa személyesen és fokozottan érzi, hatalmas teherként és nagy lehet?ségként is.

Köszönöm a beszélgetést!