杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Nem lehet rögtönözni, hogy békében él? egy nép legyünk!          

A konferencia témája – A polarizáció leküzdése és a globális kormányzás újjáépítése: etikai alapok – az egyház társadalmi tanításának értelmét és szerepét érinti – kezdte beszédét a Szentatya. A feltámadott Úr el?ttünk jár még ott is, ahol látszólag az igazságtalanság és a halál gy?zött. Segítsünk egymásnak – kérte, miként megválasztása estéjén – hogy ?hidakat építsünk párbeszéddel, találkozással, egymáshoz társulva, hogy mindig békében él? egy nép legyünk!”. Ezt nem lehet rögtönözni: ez a kegyelem és a szabadság dinamikus és folyamatos összefonódása, amelyet éppen a találkozás révén er?sítünk meg.

A válaszoknál fontosabb az, ahogyan a problémákat kezeljük

Már XIII. Leó pápa – aki a korszakos és bomlasztó átalakulások történelmi id?szakában élt – a társadalmi párbeszéd ösztönzésével kívánta el?segíteni a békét a t?ke és a munka, a technológiák és az emberi intelligencia, a különböz? politikai kultúrák és a nemzetek közötti párbeszéddel. Ferenc pápa a ?polikrízis” kifejezéssel jellemezte korunk drámai jellegét, amelyben háborúk, éghajlatváltozás, növekv? egyenl?tlenségek, kényszer és gátolt migrációk, megbélyegzett szegénység, bomlasztó technológiai innovációk, a munka és a jogok bizonytalansága találkoznak. Ilyen fontos kérdésekben az egyház társadalmi tanítása arra hivatott, hogy olyan értelmezési kulcsokat adjon, amelyek párbeszédbe hozzák a tudományt és a lelkiismeretet, és így alapvet?en hozzájárulnak a megismeréshez, a reményhez és a békéhez. Az egyház szociális tanítása valójában arra nevel bennünket, hogy felismerjük: a problémáknál vagy a rájuk adott válaszoknál fontosabb az, ahogyan kezeljük ?ket, értékel? kritériumokkal és etikai elvekkel, valamint Isten kegyelme iránti nyitottsággal.

Tanuljuk meg a problémákat kezelni!

Az Egyház szociális tanítása továbbá a maga antropológiai szemléletével a társadalmi kérdésekhez való igazi hozzáférést kívánja el?segíteni: nem akarja kit?zni az igazság birtoklásának zászlaját sem a problémák elemzésében, sem azok megoldásában. Az ilyen kérdésekben sokkal fontosabb, hogy tudjuk, hogyan közelítsünk hozzájuk, mint hogy elhamarkodott választ adjunk arra, hogy miért történt valami, vagy hogyan lehet azt leküzdeni. A cél az, hogy megtanuljuk, hogyan kezeljük a problémákat, amelyek mindig mások, mert minden nemzedék új, a maga új kihívásaival, új álmaival és új kérdéseivel. Itt van a ?találkozás kultúrájának” alapvet? szempontja, melyet a párbeszéd és a társadalmi barátság révén lehet kiépíteni. Sokak számára a ?párbeszéd” és a ?tanítás” szó ellentétesnek és összeférhetetlennek t?nik. Hiszen a ?tan” szó leginkább az egy valláshoz tartozó eszmék összességét idézi fel. Ezzel pedig kevés szabadságot érzünk arra, hogy elgondolkodjunk, hogy kérdéseket tegyünk fel, vagy hogy új lehet?ségek után nézzünk.

A tanítás nem egy vélemény, hanem közös, kórusszer?en m?velt út az igazság felé

Leó pápa sürget? feladatnak tartja, hogy az Egyház társadalmi tanításán keresztül megmutassuk a ?tan” kifejezésének egy másik, ígéretesebb jelentését, ami nélkül a párbeszéd is kiüresedik. Mert a tan szinonimája lehet a ?tudomány”, a ?tanítás” vagy a ?tudás”. Így értelmezve a tan a kutatás, a feltételezések, el?relépések és kudarcok eredménye, amelyeken keresztül megbízható, rendezett és szisztematikus ismereteket igyekszik közvetíteni egy adott kérdésr?l. Ily módon a tanítás nem azonos egy véleménnyel, hanem egy közös, kórusszer?en m?velt, s?t multidiszciplináris út az igazság felé.

A komolyságot, a szigort és a der?t kell megtanulnunk minden tanításból

Az indoktrináció erkölcstelen, megakadályozza a kritikus ítél?képességet, támadja a saját lelkiismeret tiszteletben tartásának szent szabadságát – még akkor is, ha az téves –, és elzárja az elmét az új gondolatok el?l, mert elutasítja a mozgást, a változást vagy a gondolatok fejl?dését az új problémákkal szemben. Ellenkez?leg, a tanítás mint komoly, higgadt és szigorú elmélkedés arra hivatott, hogy megtanítson bennünket, mindenekel?tt arra, hogyan kell megközelíteni a helyzeteket, és el?tte még az embereket. Ezenkívül segít bennünket a bölcs ítéletalkotásban. A komolyságot, a szigort és a der?t kell megtanulnunk minden tanításból, így az egyház szociális tanításából is.

Ápolni kell a kritikai érzékre nevelést!

A mostani digitális forradalom összefüggésében újra fel kell fedezni, egyértelm?vé kell tenni és ápolni kell a kritikai érzékre való nevelést, ellensúlyozva az ellentétes kísértéseket, amelyek az egyház testét is áthatják. Kevés a párbeszéd körülöttünk, harsogó szavak, nem ritkán álhírek és néhány zsarnok irracionális tézisei uralkodnak – szögezte le Leó pápa. Alapvet?en szükséges tehát az elmélyülés, a tanulmányozás, és ugyanígy a szegényekkel való találkozás és a meghallgatásuk, mert ?k az egyház és az emberiség kincsei, elvetett néz?pontok hordozói, ám akik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Isten szemével lássuk a világot. Azokat, akik a hatalmi központoktól távol születnek és n?nek fel, nem egyszer?en az Egyház szociális tanítására kell oktatni, hanem hogy annak folytatói és megvalósítói legyenek, vagyis a szociális elkötelezettség tanúi, a népi mozgalmak és a különböz? katolikus munkásszervezetek az egzisztenciális perifériák kifejez?i azok, ahol a remény megmarad és mindig kicsírázik. Leó pápa arra buzdította az Alapítvány tagjait, hogy adjanak szót a szegényeknek.

Aktívan és kreatívan vegyünk részt a megkülönböztetés gyakorlatában!

Az egyház feladata a II. Vatikáni Zsinat szerint, ?hogy az evangélium fényénél értelmezze az id?k jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelel? módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövend? élet értelmér?l és e kett? összefüggéseir?l. Így tehát ismernie és értenie kell a világot, melyben élünk, várakozásait, vágyait és gyakran drámai vonásait” (GS 4).

Ezért a pápa arra hívja ?ket, hogy aktívan és kreatívan vegyenek részt ebben a megkülönböztet? gyakorlatban, hozzájárulva az Egyház társadalmi tanításának fejl?déséhez Isten népével együtt, a nagy társadalmi felfordulások történelmi id?szakában, mindenkit meghallgatva és mindenkivel párbeszédet folytatva. Ma széleskör? igény van az igazságosságra, az apaságra és az anyaságra, a spiritualitásra, f?ként a fiatalok és a peremre szorultak részér?l, akik nem mindig találnak hatékony utakat, hogy kifejezzék magukat. Egyre nagyobb az igény az egyház szociális tanítása iránt, amelyre válaszolnunk kell. Köszönöm elkötelezettségüket és a szolgálatomért mondott imáikat, és szívb?l megáldom mindnyájukat, családjukat és munkájukat – zárta összefoglaló és értékel? beszédét Leó pápa.