ÐÓMAPµ¼º½

°­±ð°ù±ð²õ¨¦²õ

Le¨® p¨¢pa a Centesimus Annus Pro Pontifice alap¨ªtv¨¢ny tagjaival Le¨® p¨¢pa a Centesimus Annus Pro Pontifice alap¨ªtv¨¢ny tagjaival   (ANSA)

Le¨® p¨¢pa a Centesimus Annus Pro Pontifice Alap¨ªtv¨¢nyhoz: Adjunk ¨¦rtelmez¨¦si kulcsokat

1994-ben adta ki Szent II. J¨¢nos P¨¢l p¨¢pa a Centesimus Annus enciklik¨¢j¨¢t ¨¦ppen sz¨¢z ¨¦vvel XIII. Le¨® p¨¢pa Rerum Novarum kezdet? szoci¨¢lis enciklik¨¢ja megjelen¨¦se ut¨¢n. Katolikus v¨¢llalkoz¨®k m¨¦g abban az ¨¦vben megalap¨ªtott¨¢k a Centesimus Annus Pro Pontifice Alap¨ªtv¨¢nyt, hogy a kereszt¨¦ny t¨¢rsadalmi tan¨ªt¨¢s ismeret¨¦t ¨¦s ¨¦rv¨¦nyes¨¹l¨¦s¨¦t el?mozd¨ªts¨¢k. Az alap¨ªtv¨¢ny e napokban tartotta ¨¦vi k?zgy?l¨¦s¨¦t ¨¦s azt a nemzetk?zi konferenci¨¢t, melynek tagjaihoz Le¨® p¨¢pa szombaton d¨¦lel?tt besz¨¦det int¨¦zett.

P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán   

Nem lehet rögtönözni, hogy békében él? egy nép legyünk!          

A konferencia témája ¨C A polarizáció leküzdése és a globális kormányzás újjáépítése: etikai alapok ¨C az egyház társadalmi tanításának értelmét és szerepét érinti ¨C kezdte beszédét a Szentatya. A feltámadott Úr el?ttünk jár még ott is, ahol látszólag az igazságtalanság és a halál gy?zött. Segítsünk egymásnak ¨C kérte, miként megválasztása estéjén ¨C hogy ?hidakat építsünk párbeszéddel, találkozással, egymáshoz társulva, hogy mindig békében él? egy nép legyünk!¡±. Ezt nem lehet rögtönözni: ez a kegyelem és a szabadság dinamikus és folyamatos összefonódása, amelyet éppen a találkozás révén er?sítünk meg.

A válaszoknál fontosabb az, ahogyan a problémákat kezeljük

Már XIII. Leó pápa ¨C aki a korszakos és bomlasztó átalakulások történelmi id?szakában élt ¨C a társadalmi párbeszéd ösztönzésével kívánta el?segíteni a békét a t?ke és a munka, a technológiák és az emberi intelligencia, a különböz? politikai kultúrák és a nemzetek közötti párbeszéddel. Ferenc pápa a ?polikrízis¡± kifejezéssel jellemezte korunk drámai jellegét, amelyben háborúk, éghajlatváltozás, növekv? egyenl?tlenségek, kényszer és gátolt migrációk, megbélyegzett szegénység, bomlasztó technológiai innovációk, a munka és a jogok bizonytalansága találkoznak. Ilyen fontos kérdésekben az egyház társadalmi tanítása arra hivatott, hogy olyan értelmezési kulcsokat adjon, amelyek párbeszédbe hozzák a tudományt és a lelkiismeretet, és így alapvet?en hozzájárulnak a megismeréshez, a reményhez és a békéhez. Az egyház szociális tanítása valójában arra nevel bennünket, hogy felismerjük: a problémáknál vagy a rájuk adott válaszoknál fontosabb az, ahogyan kezeljük ?ket, értékel? kritériumokkal és etikai elvekkel, valamint Isten kegyelme iránti nyitottsággal.

Tanuljuk meg a problémákat kezelni!

Az Egyház szociális tanítása továbbá a maga antropológiai szemléletével a társadalmi kérdésekhez való igazi hozzáférést kívánja el?segíteni: nem akarja kit?zni az igazság birtoklásának zászlaját sem a problémák elemzésében, sem azok megoldásában. Az ilyen kérdésekben sokkal fontosabb, hogy tudjuk, hogyan közelítsünk hozzájuk, mint hogy elhamarkodott választ adjunk arra, hogy miért történt valami, vagy hogyan lehet azt leküzdeni. A cél az, hogy megtanuljuk, hogyan kezeljük a problémákat, amelyek mindig mások, mert minden nemzedék új, a maga új kihívásaival, új álmaival és új kérdéseivel. Itt van a ?találkozás kultúrájának¡± alapvet? szempontja, melyet a párbeszéd és a társadalmi barátság révén lehet kiépíteni. Sokak számára a ?párbeszéd¡± és a ?tanítás¡± szó ellentétesnek és összeférhetetlennek t?nik. Hiszen a ?tan¡± szó leginkább az egy valláshoz tartozó eszmék összességét idézi fel. Ezzel pedig kevés szabadságot érzünk arra, hogy elgondolkodjunk, hogy kérdéseket tegyünk fel, vagy hogy új lehet?ségek után nézzünk.

A tanítás nem egy vélemény, hanem közös, kórusszer?en m?velt út az igazság felé

Leó pápa sürget? feladatnak tartja, hogy az Egyház társadalmi tanításán keresztül megmutassuk a ?tan¡± kifejezésének egy másik, ígéretesebb jelentését, ami nélkül a párbeszéd is kiüresedik. Mert a tan szinonimája lehet a ?tudomány¡±, a ?tanítás¡± vagy a ?tudás¡±. Így értelmezve a tan a kutatás, a feltételezések, el?relépések és kudarcok eredménye, amelyeken keresztül megbízható, rendezett és szisztematikus ismereteket igyekszik közvetíteni egy adott kérdésr?l. Ily módon a tanítás nem azonos egy véleménnyel, hanem egy közös, kórusszer?en m?velt, s?t multidiszciplináris út az igazság felé.

A komolyságot, a szigort és a der?t kell megtanulnunk minden tanításból

Az indoktrináció erkölcstelen, megakadályozza a kritikus ítél?képességet, támadja a saját lelkiismeret tiszteletben tartásának szent szabadságát ¨C még akkor is, ha az téves ¨C, és elzárja az elmét az új gondolatok el?l, mert elutasítja a mozgást, a változást vagy a gondolatok fejl?dését az új problémákkal szemben. Ellenkez?leg, a tanítás mint komoly, higgadt és szigorú elmélkedés arra hivatott, hogy megtanítson bennünket, mindenekel?tt arra, hogyan kell megközelíteni a helyzeteket, és el?tte még az embereket. Ezenkívül segít bennünket a bölcs ítéletalkotásban. A komolyságot, a szigort és a der?t kell megtanulnunk minden tanításból, így az egyház szociális tanításából is.

Ápolni kell a kritikai érzékre nevelést!

A mostani digitális forradalom összefüggésében újra fel kell fedezni, egyértelm?vé kell tenni és ápolni kell a kritikai érzékre való nevelést, ellensúlyozva az ellentétes kísértéseket, amelyek az egyház testét is áthatják. Kevés a párbeszéd körülöttünk, harsogó szavak, nem ritkán álhírek és néhány zsarnok irracionális tézisei uralkodnak ¨C szögezte le Leó pápa. Alapvet?en szükséges tehát az elmélyülés, a tanulmányozás, és ugyanígy a szegényekkel való találkozás és a meghallgatásuk, mert ?k az egyház és az emberiség kincsei, elvetett néz?pontok hordozói, ám akik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Isten szemével lássuk a világot. Azokat, akik a hatalmi központoktól távol születnek és n?nek fel, nem egyszer?en az Egyház szociális tanítására kell oktatni, hanem hogy annak folytatói és megvalósítói legyenek, vagyis a szociális elkötelezettség tanúi, a népi mozgalmak és a különböz? katolikus munkásszervezetek az egzisztenciális perifériák kifejez?i azok, ahol a remény megmarad és mindig kicsírázik. Leó pápa arra buzdította az Alapítvány tagjait, hogy adjanak szót a szegényeknek.

Aktívan és kreatívan vegyünk részt a megkülönböztetés gyakorlatában!

Az egyház feladata a II. Vatikáni Zsinat szerint, ?hogy az evangélium fényénél értelmezze az id?k jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelel? módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövend? élet értelmér?l és e kett? összefüggéseir?l. Így tehát ismernie és értenie kell a világot, melyben élünk, várakozásait, vágyait és gyakran drámai vonásait¡± (GS 4).

Ezért a pápa arra hívja ?ket, hogy aktívan és kreatívan vegyenek részt ebben a megkülönböztet? gyakorlatban, hozzájárulva az Egyház társadalmi tanításának fejl?déséhez Isten népével együtt, a nagy társadalmi felfordulások történelmi id?szakában, mindenkit meghallgatva és mindenkivel párbeszédet folytatva. Ma széleskör? igény van az igazságosságra, az apaságra és az anyaságra, a spiritualitásra, f?ként a fiatalok és a peremre szorultak részér?l, akik nem mindig találnak hatékony utakat, hogy kifejezzék magukat. Egyre nagyobb az igény az egyház szociális tanítása iránt, amelyre válaszolnunk kell. Köszönöm elkötelezettségüket és a szolgálatomért mondott imáikat, és szívb?l megáldom mindnyájukat, családjukat és munkájukat ¨C zárta összefoglaló és értékel? beszédét Leó pápa.

 

 

 

 

17 m¨¢jus 2025, 15:17