杏MAP导航

Andrea Tornielli / Ged? Ágnes - Vatikán

?Isten irgalmassága a mi szabadulásunk és boldogságunk. Mi az irgalmasságból éltünk, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy irgalmasság nélkül legyünk: ezt lélegezzük be. Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy feltételeket szabjunk, szükségünk van arra, hogy megbocsássunk, mert nekünk is megbocsátást kell nyernünk”. Ha van olyan üzenet, ami a leginkább jellemezte Ferenc pápaságát és ami meg fog maradni az utókornak, akkor az az irgalmasság üzenete – kezdi vezércikkét Andrea Tornielli, a Kommunikációs Dikasztérium f?szerkeszt?je.

Az utolsó áldás

A pápa váratlanul itt hagyott minket ma reggel, miután Húsvét napján utoljára adott Urbi et Orbi – áldást a Szent Péter-bazilika központi erkélyér?l, miután utoljára körbejárt az emberek között, hogy megáldja és köszöntse ?ket.

Az els? argentin pápa volt az egyház történetében; nagyon sok témát érintett, különösen nagy figyelmet fordított a szegényekre, a testvériségre, a közös otthonunk gondozására, határozottan és feltétel nélkül nemet mondott a háborúra. De üzenetének magva, ami a leginkább áttörést hozott, az az irgalmasságra szóló evangéliumi felhívása volt. Isten közelségére és gyöngédségére a segítségre szorulók iránt. Az irgalmasság olyan, mint a leveg?, amit belélegzünk, vagyis amire a leginkább szükségünk van, ami nélkül nem lehetne élni.

Az Úr mindent megbocsát

Jorge Mario Bergoglio egész pápaságát ez az üzenet határozta meg, amely a kereszténység magva.  2013. március 17-e óta, amikor elimádkozta az Úrangyalát a pápai lakosztály ablakából, ahová sosem költözött be, Ferenc pápa az irgalmasság központi szerepér?l beszélt, emlékezve egy id?s asszony szavaira, amelyeket neki mondott, amikor Buenos Aires-i segédpüspökként gyóntatta: ?Az Úr mindent megbocsát... Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne”.

Az egyház anyai arca

A ?világ végér?l” érkezett pápa nem változtatta meg a keresztény hagyomány kétezer éves tanítását, de azzal, hogy új módon visszahozta az irgalmasságot magisztériuma középpontjába, megváltoztatta sok ember egyházképét. Egy olyan egyház anyai arcáról tanúskodott, amelyik lehajol a sebesültekhez, különösen azokhoz, akiket a b?n sebzett meg. Egy olyan egyházéról, amelyik megteszi az els? lépést a b?nös ember felé, éppen úgy, ahogy Jézus tette Jerikóban, amikor a vállalhatatlan és utált Zakeus házába hívatta meg magát, anélkül, hogy bármit kért, vagy feltételeket szabott volna. És mivel életében el?ször érezte, hogy így tekintenek rá és így szeretik, Zakeus felismerte, hogy b?nös, a Názáreti tekintetében megtalálva az indíttatást arra, hogy megtérjen.

B?nösök vagyunk mindannyian

Kétezer évvel ezel?tt sokan megbotránkoztak azon, hogy a Mester éppen a jerikói vámszed? házába ment be. Sokan megbotránkoztak ezekben az években az argentin pápa befogadó gesztusai miatt is, aki minden kategóriájú ember iránt közelséget mutatott, f?ként a vállalhatatlanok, a b?nösök iránt. Els? homíliájában, amit a népnek mondott a vatikáni Szent Anna-templomban, Ferenc pápa kijelentette: ?Hányan közülünk megérdemelnénk, hogy elítéljenek! És jogos is lenne. De ? megbocsát! Hogyan? Az irgalmassággal, ami nem törli el a b?nt: csak Isten bocsánata törli el a b?nt, míg az irgalmasság túlmegy ezen. Olyan, mint az ég: az eget nézzük, a sok csillagot, de amikor reggel fölkel a nap, a nagy fényben nem látszanak a csillagok. Ilyen Isten irgalmassága is: a szeretet, a gyöngédség nagy fénye, mert Isten nem rendelettel bocsát meg, hanem simogatással”.

Kilép? egyház

Pápasága valamennyi évében Péter 266. utóda egy közeli egyház arcát mutatta meg, mely képes tanúskodni a gyengédségr?l és az együttérzésr?l, befogadva és átölelve mindenkit, még úgy is, hogy kockáztat és nem tör?dik az uralkodó közvéleményt követ?k reakcióival. ?Szívesebben látok egy olyan Egyházat, amelyet baleset ért, amely megsebesült és bepiszkolódott, miközben kiment az utcákra, mint egy olyan Egyházat, amely belebetegedett a zártságba és a kényelembe, mert a saját biztonságához ragaszkodott” – írta Ferenc pápa Evangelii gaudium – kezdet? apostoli buzdításában. (EG 49) Egy olyan egyházat, amelyik nem emberi képességeiben bízik, az influenszerek szereplési vágyában, akik csak magukra és a vallásos marketing stratégiákra támaszkodnak, hanem olyan egyházat, amelyik átláthatóvá teszi magát, hogy fölismerhet?vé váljon annak az irgalmas arca, aki alapította és élteti kétezer éve minden ellenére.

Az irgalmas Isten arca

Az az arc és ölelés, amit sokan felismertek az Argentínából érkezett, id?s római püspökben, aki pápaságát azzal kezdte, hogy elment imádkozni a Lampedusa partjainál tengerbe fulladt migránsokért, és aki végül kerekesszékben ülve az utolsó pillanatig azért élt, hogy tanúsítsa a világnak az irgalmas Isten ölelését, aki közel van és h?ségesen szereti minden teremtményét – zárja vezércikkét Andrea Tornielli, a Kommunikációs Dikasztérium f?szerkeszt?je.