Szent II. J¨¢nos P¨¢l p¨¢pa hal¨¢l¨¢nak eleven eml¨¦k¨¦re: sz¨ªve egy¨¹tt dobog P¨¦ter¨¦vel¡
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Az a húsz év csak karnyújtás, csak a tegnapi nap, de még pontosabb jelen id?t mondani, hogy a Nagy Pápa szíve itt maradt köztünk. Ütemesen dobog együtt Péterével. Jól tudják ezt a zarándokok, mert a bazilikában két kötelez? helyet keresnek. Most a Szentév során, éppen csak átlépve a Szent Kapun nagyon sokan megállnak a Michelangelo Pietáját követ? második oldalkápolnánál, ahol az oltár maga a sír, benne Karol Woytila testével, rajta a latin felirattal a márványlapon: Sanctus Johannes Paulus Secundus Pontifex Maximus, Szent II. János Pál pápa. Az oltár el?tti padokban mindig imádkoznak, reggelt?l estig, lengyelek, és hozzá még emberek a föld minden országából. Így mennek tovább és jutnak a sor elejére, vagyis a római pápák Els?jéhez, a galileai Halász sírjához, mely nemcsak a bazilika szíve-közepe, hanem a római katolikus egyházé is: ?Erre a sziklára építem egyházamat¡¡±.
A palástjáról szeretnék még szólni. A Szent Pápa szerette a könny? pelerinjét, amit szívesen öltött fehér reverendájára, nem is csak liturgikus alkalmakkor. Az a palást valahogy szolgálatának ?térfogatát¡± jelezte, azt a szélességet és hosszúságot, amit Pál apostol efezusi híveinek fölemlít: ?A
hittel együtt Krisztus lakjék szívetekben, s verjetek gyökeret és vessetek alapot a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével¡± (Ef 3.13-19).
Széles és tágas az a palást. Befér alája az egész egyház. Az értéket ?rz? és a tegnapért aggódó papok és hívek éppúgy a palást oltalmát élvezték, mint az el?re-tekint? és utat-készít?, a holnapért aggódó papok és hívek, férfiak és n?k, mindenki, aki vallotta a Krisztust. De nyitott volt a palást elöl, a szíve fel?l mindazoknak, akik még nem ismerték a Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét. ?ket is a palást-lakók felé hívogatta jó szóval és szeretettel: Térjenek meg Krisztushoz és lépjenek be!
?Örökké emlékezetesek maradnak els? szavai:
?Ne féljetek! Nyissátok meg, s?t tárjátok ki Krisztus el?tt a kapukat! Nyissátok meg az ? üdvözít? hatalma el?tt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejl?dés és a civilizáció széles mez?inek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy ?mi lakik az emberben¡±. De egyedül csak ? tudja ezt! Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát ¨C kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek ¨C, hagyjátok, hogy Krisztus szóljon az emberekhez. Egyedül nála vannak az Élet, az Örök Élet Igéi!¡±
