Ferenc p¨¢pa vir¨¢gvas¨¢rnapi hom¨ªli¨¢ja: Legy¨¹nk egym¨¢s Cirenei Simonjai!
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Ferenc pápa: Áldott Virágvasárnapot! Áldott Nagyhetet!
A virágvasárnapi szentmise záró-könyörgése és az elbocsátó áldás után a hívek nagy örömére megjelent a bazilika kapujánál Ferenc pápa, aki tolókocsiban ülve az oltárnál fogadta a f?celebráns honfitársa, az ugyancsak olasz származású argentin Leonardo Sandri bíboros köszöntését. A Szentatya ?Áldott Virágvasárnapot!¡± és ?Áldott Nagyhetet!¡± kívánsággal fordult a Szent Péter teret megtölt? sokasághoz, mely hálásan fogadta Ferenc pápa gesztusát és jókívánságait.
Jézus Hozsannával vonul be a Szent Város kapuján, majd kereszttel a vállán hagyja el azt¡
A szertartás kezdetén, az obeliszknél tartott köszöntés után felolvasták az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szóló evangéliumot, majd Sandri bíboros megáldotta a pálma- és olajfaágakat, melyeket a résztvev?k a kezükben tartottak. Az asszisztencia és a szenvedés piros ruhájába öltözött koncelebrálók a bazilika el?terébe vonultak, ahol tovább folytatódott a szertartás. Idén a Lukács evangélium szerinti passió hangzott el, majd Leonardo Sandri bíboros felolvasta Ferenc pápa homíliáját.
?Áldott a király, aki az Úr nevében jön¡± (Lk 19,38). Így köszönti a sokaság Jézust, amikor bevonul Jeruzsálembe. A Messiás áthalad a Szent Város kapuján, amely szélesre tárva várja azt, aki néhány nap múlva elátkozva, elítélve, és keresztet hordozva megy ki rajta ¨C kezd?dik Ferenc pápa homíliája. Ma mi is követtük Jézust, el?ször ünnepi körmenetben, aztán azon a fájdalmas úton, mely megnyitja a Nagyhetet és felkészít bennünket az Úr szenvedésének, halálának és feltámadásának ünneplésére.
A Cirenei kényszer?ségb?l viszi a keresztet és nem meggy?z?désb?l
Miközben a tömegben a katonák arcára és az asszonyok könnyeire tekintünk, figyelmünk egy idegenre irányul, akinek a neve ¨C Cirenei Simon ¨C váratlanul bekerül az evangéliumba. Ezt az embert elfogják a katonák, akik ?vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után¡± (Lk 23,26). Akkor érkezett meg vidékr?l, éppen arra járt, és olyan eseménybe botlott bele, amely nyomasztóan hatott rá, mint a vállán a súlyos fa. Miközben mi a Golgotára tartunk, gondolkodjunk el egy kicsit Simon gesztusán, keressük a szívét és kövessük lépteit Jézus mellett. El?ször is töprengjünk el a gesztusán, amely olyannyira kétértelm?. Egyfel?l az a cirenei ember kényszer?ségb?l viszi a keresztet és nem meggy?z?désb?l segít Jézusnak. Másfel?l pedig abban a helyzetben van, hogy személyesen vesz részt az Úr szenvedésében. Jézus keresztje Simon keresztjévé válik.
A galileai Simon mondja, de nem teszi. Cirenei Simon teszi, de nem mondja
De nem annak a Simonnak a keresztjér?l van itt szó, akit Péternek hívnak, aki pedig megígérte, hogy mindig követni fogja a Mestert. Az a Simon elt?nt az árulás éjszakáján, miután kijelentette: ?Uram készen vagyok rá, hogy a börtönbe, s?t még a halálba is kövesselek¡± (Lk 22,33). Jézus mögött most nem a tanítvány, hanem ez a cirenei jár. Pedig a Mester világosan tanította: ?Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem¡± (Lk 9,23). A galileai Simon mondja, de nem teszi. Cirenei Simon teszi, de nem mondja: közte és Jézus között nincs párbeszéd, egy szó sem hangzik el. Közte és Jézus között csak a kereszt fája van.
Az üdvösségtörténetben a Cirenei példájára senki sem idegen, senki sem kívülálló
Hogy megtudjuk, vajon a Cirenei megsegítette-e vagy épp ki nem állhatta a kimerült Jézust, akinek fájdalmában részt kellett vennie, ahhoz a szívébe kell néznünk, hogy megtudjuk, vajon tényleg hordozta-e a keresztet, vagy csak elviselte. Miközben Isten szíve éppen megnyílik, mert átdöfi a fájdalom, mely feltárja irgalmasságát, addig az ember szíve zárva marad. Nem tudjuk, hogy mi lakozik a Cirenei szívében. Képzeljük magunkat az ? helyébe: haragot vagy szánalmat, szomorúságot vagy bosszúságot érzünk? Ha emlékezünk arra, hogy mit tett Simon Jézusért, emlékezzünk arra is, hogy mit tett Jézus Simonért, miként értünk mindnyájunkért, nos hát ? megváltotta a világot. Az a fakereszt, amelyet a Cirenei hordoz, Krisztus keresztje, aki minden ember b?nét hordozza. ? viseli azt irántunk való szeretetb?l, az Atyja iránti engedelmességb?l (vö. Lk 22,42), velünk együtt és értünk is szenvedve. Éppen ez az a váratlan és megdöbbent? mód, ahogyan a Cirenei bekapcsolódik az üdvösségtörténetbe, ahol senki sem idegen, senki sem kívülálló ¨C emeli ki a pápa homíliája.
Hordozzuk a keresztet, de ne a nyakunkban, hanem a szívünkben!
Kövessük most tehát Simon útját, mert ez azt tanítja nekünk, hogy Jézus eljön, hogy mindenkivel találkozzon, bármilyen helyzetben. Amikor férfiak és n?k sokaságát látjuk, akiket gy?lölet és er?szak vet a Golgotára vezet? útra, emlékezzünk arra, hogy Isten ezt az utat a megváltás helyévé változtatja, mert ? végigjárta azt azáltal, hogy életét adta értünk. Hány Cirenei hordozza Krisztus keresztjét! Felismerjük ?ket? Látjuk-e az Urat a háború és a nyomorúság által megtépázott arcukon? A gonoszság szégyenletes igazságtalanságával szemben Krisztus keresztjének hordozása soha nem hiábavaló, s?t, ez a legkonkrétabb módja annak, hogy megosszuk megváltó szeretetét.
Jézus szenvedése akkor válik könyörületessé, amikor kinyújtjuk kezünket azok felé, akik már nem bírják, amikor felemeljük az elesetteket, amikor átöleljük a csüggedteket. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az irgalmasságnak ezt a nagy csodáját, hozzunk döntést a Nagyhét során arról, hogyan hordozzuk a keresztet: ne a nyakunkban, hanem a szívünkben. Nem is csak a sajátunkat, hanem azokét is, akik mellettünk szenvednek; talán annak az ismeretlen embernek a keresztjét, akivel a véletlen ¨C de vajon tényleg a véletlen? ¨C hozott össze minket. Készüljünk az Úr Húsvétjára úgy, hogy egymás Cireneusai leszünk! ¨C zárul Ferenc pápa homíliája, melyet Leonardo Sandri bíboros olvasott fel a Virágvasárnapi szentmise során.
