杏MAP导航

Vertse Márta – Vatikán  

A pápa szívb?l jöv? köszönete a hívek imáiért

A teret megtölt? húszezer hív?, betegek és hozzátartozóik, az egészségügyben dolgozók, orvosok, ápolók, önkéntesek, kórházi lelkészek, kisegít? munkatársak nagy meghatottsággal fogadták a Szentatya jelenlétét és szavait. A felolvasók továbbították Ferenc pápa köszönetét: A pápa szeretettel köszöntötte a szertartás minden résztvev?jét és szívb?l köszönetet mondott imáikért, amelyekkel Istenhez fordultak egészségéért, annak a reményének adva hangot, hogy a jubileum gazdag gyümölcsöket terem. Végül Ferenc pápa apostoli áldását adta a betegeknek, a szenved?knek, a téren összegy?lt minden hív?nek, szeretteiknek. A Szentszék Sajtótermének közleménye szerint a Szentatya el?z?leg a Szent Péter bazilikában részesült a kiengesztel?dés szentségében, imába merült, majd áthaladt a Bazilika Szent Kapuján.

A Szentatya sok beteghez hasonlóan a televízión keresztül vett részt a szentmisén

Az április 5-én és 6-án zajló jubileumi program során a betegek, hozzátartozóik és az egészségügyben dolgozók vasárnap délel?tt szentmisén vettek részt, amit a Szent Péter téren Rino Fisichella érsek, az Evangelizáció Dikasztériumának pro-prefektusa mutatott be. Fisichella érsek a pápa szentbeszédének felolvasása el?tt bejelentette, hogy a néhány méterre lév? Szent Márta Házban lábadozó Ferenc pápa különösen közel van most a jubileumukat ünnepl? hív?khöz, és sok beteg emberhez hasonlóan ? is televízión keresztül vesz részt az ünnepélyes szertartáson.

Isten reményt csíráztat ki a reménytelennek t?n? id?szakokban is

?Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készül?ben van; nem látjátok?” (Iz 43,19). Nagyböjt ötödik vasárnapján a pápa az Izajás próféta könyvéb?l vett olvasmány szavait idézte, amelyeket Isten a próféta által a babiloni szám?zetésben él? Izrael népéhez intézett abban a nehéz id?szakban, amikor számukra látszólag minden elveszett. Jeruzsálemet elfoglalták és feldúlták II. Nabukodonozor király katonái, az elhurcolt nép földönfutóvá lett. Ez a minden reményt?l megfosztott, sötét jöv? arra késztethetné a szám?zötteket, hogy keser?en lemondjanak mindenr?l, hogy úgy érezzék, már nem részesülnek Isten áldásában. És pontosan ilyen körülmények között az Úr arra hívja meg népét, hogy megragadja az értelmét annak az újnak, ami már szület?ben, sarjadóban van. Vajon mi lehet az, ami már kicsírázhatott egy ilyen kietlen és kétségbeesett tájon? – tette fel a kérdést homíliájában Ferenc pápa.

Járjunk együtt az Úr világosságában

Egy új nép van szület?ben, egy olyan nép, amely a múlt hamis bizonyosságainak összeomlása után rájött arra, hogy mi a lényeges, vagyis az, hogy maradjanak egységben maradjanak és járjanak együtt az Úr világosságában (vö. Iz 2,5) – utalt ismét Izajás próféta szavaira a Szentatya. (?Gyertek, járjunk az Úr világosságában!”). Egy olyan nép van szület?ben, amely képes lesz arra, hogy újjáépítse Jeruzsálemet. Ugyanis távol a Szent Várostól, amelynek már lerombolták szent templomát, tehát már nem volt rá lehet?ségük, hogy ünnepeljék a szent liturgiákat, Izrael megtanult más módon találkozni az Úrral, mégpedig a szív megtérésében (vö. Jer 4,4), a törvény és az igazságosság gyakorlásában, a szegényekkel és a rászorulókkal való tör?désben (vö. Jer 22,3), az irgalmasság cselekedeteiben – idézte fel Jeremiás próféta jövendöléseit a pápa.

Isten nem hagy magunkra minket a reménytelen helyzetekben sem     

Ugyanezt az üzenetet tartalmazza más körülmények között a vasárnapi evangéliumi szakasz. (vö. Jn 8,1-11). Itt egy n?r?l van szó, akinek az élete tönkrement, nem egy szám?zetés, hanem egy erkölcsi ítélet miatt. Egy b?nös asszony, aki kiközösítésre és halálra van ítélve. Úgy t?nik, hogy számára sincs remény, de Isten nem hagyja ?t magára. S?t, éppen akkor, amikor hóhérjai már készen állnak, hogy megkövezzék, Jézus belép a b?nös asszony életébe. Megvédi hóhéraitól és megmenti ?t az er?szakos haláltól, lehet?séget adva számára, hogy új életet kezdjen. Nem ítéli el, hanem szabadon engedi: ?Menj, de többé ne vétkezzél!” (vö. 11. v.).

Isten kegyelme és szeretete még er?sebb a megpróbáltatások idején

A vasárnapi liturgia drámai és megindító történetei arra hívnak minket, hogy Nagyböjti utunkon újítsuk meg bizalmunkat Istenben, aki mindig közel van, hogy üdvözítsen bennünket – mutatott rá szentbeszédében Ferenc pápa. Nincs semmiféle szám?zetés, er?szak, b?n, nincs az életnek olyan valósága, amely megakadályozhatná Istent abban, hogy az ajtónk el?tt álljon és kopogtasson, készen arra, hogy belépjen, amint mi megengedjük neki (vö. Jel 3,20). (?Nézd, az ajtóban állok és zörgetek”). Ellenkez?leg, különösen akkor, amikor a megpróbáltatások egyre nehezebbé válnak, Isten kegyelme és szeretete még er?sebben magához szorít, hogy felemeljen bennünket – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Váljunk Isten jelenlétének hírnökeivé

Utalással a betegek és az egészségügy világának jubileumára, megállapította, hogy a betegség minden bizonnyal az élet egyik legnehezebb és legkeményebb próbatétele, amelyben közvetlenül megtapasztaljuk, hogy mennyire törékenyek vagyunk. Úgy érezhetjük magunkat, mint a szám?zetésben él? nép, vagy mint az evangéliumi szakasz asszonya, akik számára reménytelen a jöv?. Azonban Isten még ezekben a pillanatokban sem hagy bennünket magunkra, és ha ?rá bízzuk magunkat, éppen azokban a helyzetekben, amelyekben er?nk elfogy, megtapasztalhatjuk jelenlétének vigaszát. ? maga emberré lett, mert mindenben osztozni akart gyengeségünkben (vö. Fil 2,6-8), és jól tudja, mi a szenvedés (vö. Iz 53,3). Ezért elmondhatjuk Neki bánatunkat és biztosak lehetünk, hogy együttérzésre, közelségre és gyengédségre találunk. Bizalommal teli szeretetében Isten valójában beavat minket m?vébe, hogy mi magunk is egymás számára ?angyalokká”, Jelenlétének hírnökeivé váljunk, olyannyira, hogy gyakran a szenved?k és gondvisel?ik számára is a beteg ágya az üdvösség és a megváltás ?szent helyévé” válhat.

A betegek jelenléte legyen ajándék gondozóik számára

Ferenc pápa ezután a következ? szavakkal fordult az orvosokhoz, betegápolókhoz, az egészségügyi dolgozókhoz: ?miközben betegeitekr?l, különösen a leggyengébbekr?l gondoskodtok, az Úr felkínálja nektek a lehet?séget, hogy folyamatosan megújítsátok, hálával és reménnyel tápláljátok életeteket (vö. Spes non confundit, 11) – utalt a Szentatya ?A Remény nem csal meg” k., a 2025-ös szentévet meghirdet? Bullájára. ?Isten arra hív benneteket, hogy életeteket megvilágosítsátok azzal az alázatos tudattal, hogy semmi sem magától értet?d?, és hogy minden Isten ajándéka. Tápláljátok életeteket azzal az emberieséggel, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor a látszatot elhagyva megmarad az, ami számít: a szeretet kis és nagy gesztusai. Engedjétek, hogy a betegek jelenléte ajándékként lépjen be a létezésetekbe, hogy meggyógyítsa szíveteket, megtisztítva azt mindattól, ami nem jótékony szeretet, melegítve azt az együttérzés ég? és édes tüzével”.

Ferenc pápa osztozik a betegek törékenységében

A pápa ezután szeretetteljes szavakkal fordult beteg testvéreihez, arról téve vallomást, hogy életének ebben az id?szakában sok mindenben osztozik velük, mint az er?tlenség, a gyengeség érzésének megtapasztalása, a másoktól való függés.  A betegség egy iskola, amelyben nap mint nap megtanuljuk, hogy szeressünk és hagyjuk, hogy szeressenek minket.  A sajnálkozás és a kétségbeesés helyett legyünk hálásak Istennek és testvéreinknek a kapott jóért – hangsúlyozta a pápa. A kórházi szoba és a beteg ágya is lehet olyan hely, ahol meghallhatjuk az Úr hangját, aki nekünk is mondja: ?Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készül?ben van; nem látjátok?” (Iz 43,19). Felidézte el?dje, XVI. Benedek pápa példáját, aki betegsége idején gyönyör? tanúságot tett az életörömr?l. A reményr?l szóló enciklikájában pedig azt írta, hogy ?az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenved? emberhez való viszonnyal mérjük. Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenved?ket” (Spe Salvi enciklika, 38). Ferenc pápa hozzáf?zte, hogy a szenvedéssel való közös szembenézés emberibbé tesz bennünket, és a fájdalom megosztása fontos állomása az életszentség minden útjának.

Ápoljuk a reményt Isten szeretetének köszönhet?en, amely nem sz?nik meg soha

Ferenc pápa homíliájában végül arra buzdított, hogy ne zárjuk ki életünkb?l a törékenyeket, ahogyan sajnos egy bizonyos fajta gondolkodásmód manapság néha ezt teszi, ne rekesszük ki a fájdalmat a környezetünkb?l. A fájdalom váljon inkább annak a lehet?ségévé, hogy együtt növekedjünk, hogy ápoljuk a reményt annak a szeretetnek köszönhet?en, amelyet els?ként Isten öntött a szívünkbe, amelyet ? ?árasztott ránk a Szentlélek által” (vö. Róm 5,5), és amely ?nem sz?nik meg soha”, ami mindenen túl örökre megmarad (vö. 1Kor 13,8-10.13).