杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán       

A kereszt bölcsessége      

Jézus szenvedését és halálát csak a ?kereszt bölcsességével” lehet értelmezni, amely nem számolgat, hanem szeret. Olyan ?intelligencia” ez, amely nem mesterséges, hanem mélyen kapcsolati, mert teljesen nyitott Isten és mások felé. Egy olyan világban, ahol úgy t?nik, hogy ?algoritmusok” sugallják nekünk, hogy mit kívánjunk, mit gondoljunk, s?t még azt is, hogy kik legyünk, a Kereszt visszaadja számunkra a hiteles választás szabadságát, amely nem a hatékonyságon, hanem az önmagát adó szereteten alapul. Ezért kezd?dik a liturgia nagy csend és átszenvedett ünnepélyesség légkörében, mikor a papság a földre borul és a hívek gyülekezete együtt imádkozik, hogy megértse az Urát, aki ?földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált” (Zsid 5,7-9). De hogyan? – kérdezte a szónok.

Teljes önátadás

Az Atya nem vette el a Fiától a kereszt kínjait, hanem megengedte neki, hogy éppen a kereszt oltárán váljon a világ Megváltójává. Isten nem akadályozta meg, hogy Krisztus szenvedjen, de képessé tette a szívét arra, hogy átadja magát a szeretet legnagyobb követelményeinek, még az ellenséggel szemben is. A ?teljes önátadás” az a képesség, mely bizalommal fogadja, ami történik. Krisztus ugyanis nem egyszer?en csak elszenvedte az eseményeket, hanem olyan szabadsággal fogadta el, hogy azokat az üdvösség útjává alakította át, amely nyitva áll mindenki el?tt. Pasolini atya ezután a passió három lényeges pillanatára tekintett, melyben az Úr Jézus a szavain keresztül megmutatja nekünk, hogyan lehet teljes bizalommal élni Istenben anélkül, hogy az ember megsz?nne saját történetének f?szerepl?je lenni.

?Én vagyok”

?Én vagyok” – mondja a keresésére jött ?röknek, aki földre zuhannak e szó erejére. Csak a második kérdésre vallja meg és adja oda magát, de éppen ezáltal teszi ezt szabadon, ahogyan mondja: ?Nem veszi el t?lem senki, magam adom oda” (Jn 10,18). Ez a hozzáállás aligha változtatja meg az események menetét, hiszen Jézust nem sokkal kés?bb letartóztatják, de ha Istenbe vetett hittel és bizalommal kérjük, lehet?vé teszi számunkra, hogy bels?leg szabadok és szilárdak maradjunk. Csak így válik könnyebbé az élet terhe és a szenvedés, miközben valóságos marad, de nem marad medd?, hanem életet teremt.

?厂锄辞尘箩补锄辞尘”

Második szava a ?厂锄辞尘箩补锄辞尘”. Jézus úgy hal meg, hogy el?tte kinyilvánítja minden lényegi szükségét. Azt kéri, amit egyedül mi magunk nem tudunk megadni. Krisztus teste, mindent?l, ruhától és tisztességt?l megfosztva, a legemberibb szükségletet nyilvánítja ki: azt, hogy szeressék, befogadják, meghallgassák. Ám éppen ebben a pillanatban találkozik végre az ember szomjúsága és Isten szeretete.  

?叠别迟别濒箩别蝉别诲别迟迟”

És végül a harmadik szavával – ?产别迟别濒箩别蝉别诲别迟迟” – megvallja az ? és a mi emberségünk beteljesedését is, amikor mindent?l megfosztva mégis úgy dönt, hogy teljes egészében nekünk adja életét és Lelkét. Ez nem passzív önátadás, hanem a legf?bb szabadság aktusa, annak a gyengeségnek az elfogadása, melyben a szeretet teljessé válik. Nem a függetlenség, nem a nagyszer? teljesítmények adnak értelmet az életnek, hanem az a képesség, mely a korlátokat az ajándékozás lehet?ségévé alakítja át. Ebben a gesztusban Jézus megmutatja nekünk, hogy nem az er? váltja meg a világot, hanem az a gyengeség, amely magának semmit nem tart meg – zárta nagypénteki homíliáját Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.