?sszhangban a p¨¢p¨¢val: Az ¨¹res t¨¦rt?l a szent¨¦vig
Andrea Tornielli / Ged? Ágnes - Vatikán
2020. március 27-e: Statio Orbis. Öt év telt el azóta, hogy Ferenc pápa lassú léptekkel, egyedül fölment a Szent Péter-bazilika emelvényére. Esett az es? aznap este. A tér drámaian üres volt, még ha emberek milliói szerte a világon együtt is voltak vele, a képerny?kre tapadva, a pandémia hosszú karanténjába zárva, egy olyan láthatatlan vírustól félve, mely annyi áldozatot szedett, elragadva ?ket a kórházak intenzív osztályára anélkül, hogy a hozzátartozók láthatták volna, hogy elköszönhettek volna t?lük, vagy hogy legalább eltemessék ?ket.
Soha nem voltam egyedül
Azzal a gesztussal, azzal az imával, a napi szentmisékkel a Szent Márta-ház kápolnájából Péter utóda mindenkihez közel jött. Mindenkit belefoglalt az üres tér ölelésébe, a legszentebb oltáriszentség áldásába, abba az egyszer? gesztusba, ahogy megcsókolta a feszület lábát, mely úgy t?nt, hogy könnyezik, mert ki volt téve a zord koratavaszi este viszontagságainak. ?Kapcsolatban voltam az emberekkel. Nem voltam egyedül egyetlen pillanatban sem...¡± ¨C mondta el valamivel kés?bb a pápa. Egyedül, mégsem egyedül. Imában egy kissé irányt vesztett világért. Er?s, felejthetetlen kép, mely nyomott hagyott a pápaságon.
Hogy lássuk a lényeget
Akkor Ferenc pápa így fohászkodott Istenhez: ?Arra hívsz minket, hogy ezt a próbatételt vegyük a döntés id?szakának. Nem a te ítéleted idejének, hanem a mi ítéletünkének: hogy válasszunk a között, ami számít és a között, ami elmúlik, hogy elválasszuk a szükségeset attól, ami nem az. Itt az id?, hogy újratervezzük életünk irányát feléd, Urunk és mások fel顱. Az utána következ? hónapokban elismételte, hogy ?egy válságból sosem jövünk ki változatlanul. Vagy jobbak leszünk, vagy rosszabbak¡±. Öt évvel kés?bb, körbenézve lehetetlen kijelentenünk, hogy jobbá váltunk a válság után, egy olyan világot látva, amelyet a háború urai cibálnak szét, egy olyan világot látva, mely az újrafegyverkezésre gondol ahelyett, hogy leküzdené az éhezést.
Már nem vagyunk karanténban, s most a helyzet megfordult: a tér megtelik a szentévet ünnepl? emberekkel, és most Róma püspöke nincs ott; aki a Szent Márta-házban lév? szobájából imádkozik értünk és a békéért, egy súlyos tüd?gyulladás után lábadozva. De az az összehang nem tört meg. És akkori szavai ma még aktuálisabbak, mint valaha: ma is, és f?leg ma ?itt az ideje, hogy különválasszuk, ami számít és ami elmúlik¡±.
