杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

A mai kor nem vállalja a szembenézést a halállal  

Korunk a halhatatlanság illúzióját keltette, amelyet a haladás és a jólét táplál, és amely arra késztet bennünket, hogy figyelmen kívül hagyjuk az emberi lét határait. Id?nként még az egyház is küzd, hogy újra értelmezze önmagát azért, hogy hiteles tanúságot tegyen Isten országáról – értelmezte a jelenkor halál-felfogását a kapucinus szónok. A halálnak ez az eltávolítása abban nyilvánul meg, hogy képtelenek vagyunk nyugodt várakozásban élni, ugyanakkor a hiperaktivitás és az állandó jelenlét megszállottjaivá válunk azon a sok fronton, ahol a valóság ezt kéri t?lünk sürget?leg. A haláltól való félelem megnehezíti a végleges döntésekkel való szembenézést, és arra ösztönöz, hogy eltekintsünk attól, azt az illúziót keltve, hogy a meghozott döntéseket mindig visszafordíthatjuk – hangsúlyozta Pasolini atya.

A haldoklás csupán média látványosság és orvos-technikai probléma lett

A mai társadalom eltörölte azokat a rituálékat és szavakat, amelyek egykor segítettek bátran és értelmesen szembesülni a halállal. Manapság a haldoklás gyakran a média látványosságává vagy az orvostudomány technikai problémájává silányul. Így eltávolodunk a halál fogalmától, ez pedig megakadályozza, hogy megértsük az élet és a keresztény remény mélyebb értelmét. Assisi Szent Ferenc, aki a halált ?n?vérének” nevezte, radikális alternatívát kínál: fogadjuk el az ember véges mivoltát egy olyan út részeként, amely az örökkévalóságba vezet – hivatkozott a kapucinus szónok Szent Ferenc ?Laudato si, mi’ Signore” énekére, melyben a Poverello a teremtmények közé helyezve ?domesztikálja” még a halált is.  

Krisztus nem szüntette meg a halált, hanem keresztül haladt rajta     

A b?n, a szabadság téves használata értelmében gyakran abból a kísérletb?l fakad, hogy elmeneküljünk az élet bizonytalansága el?l. Az egyetlen igazi ellenszer azonban a konkrétan és mélyen megélt szeretet, amint arról Szent János szavai tanúskodnak: ?Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket” (1Jn 3,14). A végs?kig men? szeretet azt jelenti, hogy elfogadjuk a korlátainkat, hogy azokat alkalmas lehet?séggé változtassuk, hogy aztán fenntartás nélkül adhassuk oda magunkat – buzdított elmélkedésében a kapucinus atya.  

Krisztus nem szüntette meg a halált, hanem keresztül haladt rajta, hogy megmutassa nekünk: azt be lehet lakni és át lehet alakítani. A megtestesülés nem csupán a b?nre adott válasz, hanem a szeretet radikális gesztusa, amellyel Isten a mi létezésünk része lett. Márk evangéliuma kiemeli a kereszt által megváltó Isten ellentmondásosságát, mely megmutatja nekünk, hogy bár örökkévalók vagyunk, de mégsem halhatatlanok.

A végs?kig tartó szeretetr?l életünk dalával mi is tanúságot tehetünk 

Pál arra a veszélyre figyelmezteti a galatákat, hogy az Isten ingyenes ajándékába vetett bizalom helyett a félelemre és a törvényre alapozott hithez térnek vissza. János evangélista arra buzdítja ?ket, hogy megkülönböztessék a lelkeket, és a megtestesülést ne tekintsék egy eszmének, hanem a valóság megtapasztalása konkrét módjaként ismerjék fel. A megtestesülés azt várja el t?lünk, hogy maradjunk szilárdan abban a bizalmunkban, hogy a valóság - nehézségei ellenére - Isten országának helye. Isten gyermekeiként és egymás testvéreiként élni olyan választás, amelyet minden nap meg kell újítani, abban a bizonyosságban, hogy a végs?kig tartó szeretet nemcsak lehetséges, hanem arról oly sok nemzedék tanúskodott. A szeretetnek ezt a dalát mi is elénekelhetjük az életünkkel - zárta szerda esti elmélkedését Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.