杏MAP导航

Ged? Ágnes - Vatikán

Közzétették a Szentatya szerdai katekézisét, amelyben a Jézus és Nikodémus közötti találkozás reménykelt? és bátorító példáját tárja elénk, hogy megmutassa, Krisztus milyen módon ad nekünk reménységet. Vannak olyan találkozások, amelyek megvilágítják az életet és reményt hoznak. Megeshet például, hogy valaki segít más szemszögb?l tekinteni egy nehézségre vagy problémára, amit átélünk; vagy egyszer?en csak mond egy szót, amit?l nem érezzük egyedül magunkat a fájdalmunkban. Olykor csöndes találkozások is lehetnek, ahol nem hangzik el egy szó sem, mégis ezek a pillanatok segítenek folytatni az utunkat. Ferenc pápa katekézisében els?ként Jézus és Nikodémus találkozásáról olvashatunk, melyet János evangéliumának harmadik fejezete ír le. Ez a találkozás ugyanis megmutatja, hogy ki lehet jönni a sötétb?l és megtalálni a bátorságot Krisztus követéséhez.

?Újjá kell születnetek” (Jn 3,7b)

“Volt a farizeusok között egy Nikodémus nev? ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: ?Rabbi, tudjuk, hogy Istent?l jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: ?Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,1-3)

Nikodémus éjszaka megy Jézushoz: szokatlan id?pont ez egy találkozáshoz. János nyelvezetében az id?meghatározások gyakran jelképes erej?ek. Itt az éjszaka valószín?leg a Nikodémus szívében lév? éjszakára utal. Egy olyan emberre, aki a kétségek sötétségében botorkál, abban a homályban, amelyet akkor élünk meg, ha már nem értjük, mi történik velünk és nem látjuk magunk el?tt a követend? utat. Aki sötétben van, nyilvánvalóan a fényt keresi. János pedig így ír evangéliuma elején:

?Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ? jött el a világba”. (Jn 1,9) Nikodémus tehát Jézust keresi, mert ráérzett, hogy ? világíthatja meg a szívében lév? sötétséget.

Változtatni kellene, de hogyan?

Mindazonáltal az evangélium azt is elbeszéli, hogy Nikodémus nem fogja föl rögtön, amit Jézus mond neki. A párbeszédükben ezért sok félreértést, és sok iróniát is találunk – ami szintén jellemz? János evangelistára. Nikodémus azért nem érti, amit Jézus mond neki, mert továbbra is a saját logikája és kategóriái mentén gondolkodik. Határozott személyiség, közszerepl?, egy zsidó vezet?. Valószín?leg azonban érzi, hogy valami már nem m?ködik az életében. Rájön, hogy változtatnia kellene, de nem tudja, hol kezdje.

Ne zárkózzunk be, hanem szülessünk újjá

Életünk bizonyos szakaszaiban ez valamennyiünkkel megtörténik. Ha nem fogadjuk el a változást, ha saját merevségünkbe, szokásainkba és gondolkodásmódunkba zárkózunk, akkor fél?, hogy meghalunk. Az élet abban a változtatási képességünkben áll, hogy új módon tudjunk szeretni. Jézus egy új születésr?l beszél Nikodémusnak, ami nemcsak lehetséges, de egyenesen szükséges is életünk egyes pillanataiban. Ha hagyjuk, hogy a Szentlélek új életet teremtsen bennünk, akkor újjászületünk. Újra megtaláljuk azt az életet, ami talán kihunyóban volt. Ferenc pápa azért kezdte Nikodémussal a jézusi találkozások sorát, mert ? olyan ember, aki saját életével bizonyítja be nekünk, hogy ez a változás lehetséges. Végül azok között lesz, akik elmennek Pilátushoz, hogy elkérjék Jézus testét. Végre megtalálja a fényt, újjászületik, és már nem kell sötétben lennie.

Nézzünk szembe félelmeinkkel

A változások olykor megijesztenek minket. Egyfel?l vonzanak, van, hogy vágyunk rájuk, másfel?l pedig szeretnénk megmaradni saját kényelmünkben. Ezért a Lélek arra biztat minket, hogy nézzünk szembe ezekkel a félelmekkel. Jézus emlékezteti Nikodémust, hogy a zsidók is féltek, amikor a pusztában vándoroltak. Annyira a saját aggodalmaikra fókuszáltak, hogy ezek a félelmek egyszer csak mérgeskígyók alakját öltötték. Ahhoz, hogy megszabaduljanak, Mózes rézkígyójára kellett nézniük, vagyis fölemelni tekintetüket és megállni a tárgy el?tt, ami a félelmeiket jelképezte. Csak akkor leszünk szabadok, ha szembenézünk azzal, amit?l félünk.

Nikodémus, ahogy mi mindannyian, rátekinthet a Megfeszítettre, arra, aki legy?zte a halált, minden félelmünk gyökerét. Emeljük föl mi is tekintetünket arra, akit átszúrtak, hagyjuk, hogy Jézus velünk is találkozzék! Benne megtaláljuk a reményt ahhoz, hogy szembenézzünk életünk változásaival és újjászülessünk – buzdított katekézise végén Ferenc pápa.