杏MAP导航

Antonella Palermo / Ged? Ágnes - Vatikán

Nagylelk?en odaajándékozni az életünket, bátran válaszolni a bels? hívásra – ebb?l indul ki Ferenc pápa üzenetében, amelyet a Gemelli-kórházból fogalmazott meg a Hivatások 62. Világnapjára, melyet május 11-én tartunk. Az egyházban minden hivatás, legyen az világi, papi vagy szerzetesi, a remény jele, amelyet Isten táplál a világ iránt.

Isten nem okoz csalódást és nem hagy el

Az új nemzedékek elveszettnek érzik magukat a jöv?vel kapcsolatban, ?ket a pápa arra buzdítja, hogy bízzanak a gondviselésben, mert Isten nem okoz csalódást. A fiatalok gyakran bizonytalanok a munkatávlataikat illet?en, egyfajta identitásválságot élnek át, mely az értelem és az értékek válsága, amit pedig a digitális z?rzavar még nehezebbé tesz. A szegényekkel szembeni igazságtalanságok, az önz? jólét közönye, a háborús er?szak fenyegeti a lelkükben táplált szép életterveket. Az Úr, aki ismeri az emberi szívet, mégsem hagy bizonytalanságban, hanem éreztetni akarja velünk, hogy szeret, hív és a remény zarándokaiként küld minket.

Bölcs vezet?kre és megfelel? térre van szükség

Befogadni, megkülönböztetni és elkísérni: erre a három magatartásra van szükség a hivatáspasztorációban, melyet meg kell er?síteni, segítségül hívva a Szentlelket. Meg kell ismerni olyan szent és boldog fiatalok életét, akik hivatásukat úgy élték meg, mint a teljes boldogság felé tartó utat, az él? Jézussal való kapcsolatban. Olyan emberekre van szükség, akik meg tudják hallgatni és tisztelettel el tudják fogadni a hivatásukat keres? személyeket, akikben megbízhatnak. Bölcs vezet?kre van szükségük, akik készek segíteni nekik és olvasni Isten jeleit, melyeket útjuk során küld nekik. El? kell segíteni a keresztény hivatásgondozást az élet és az emberi tevékenység különböz? területein, támogatni a lelki nyitottságot Isten hangjára. Ebb?l a célból fontos, hogy a nevelési és lelkipásztori folyamatok megfelel? teret szenteljenek a hivatáskísérésnek.

Az imában halljuk meg a hívást

Az imádság csöndje elengedhetetlen ahhoz, hogy meghalljuk a hívást – emlékeztet üzenetében a pápa. A f? az, hogy egyetlen hivatásra se els?sorban önmeghatározásként tekintsünk, hanem úgy értelmezzük, mint a szolgálatra adott szabad és tudatos választ. Ebben a megvilágításban a hívást a közösség segítségével kell fölfedezni. A hivatás ugyanis sosem olyan kincs, mely a szívünk mélyén elzárva marad, hanem a közösségben növekszik és er?södik, mely hisz, szeret és remél. Aki meghallja Isten hívását, az nem hagyhatja figyelmen kívül sok testvérünk kiáltását, aki kirekesztve, megsebezve, elhagyatva érzi magát. Minden hivatás arra a küldetésre hív, hogy elvigyük Krisztus jelenlétét oda, ahol a legnagyobb szükség van világosságra és vigasztalásra. A világi hív?k különösen arra kaptak meghívást, hogy Isten Országának sója, világossága és kovásza legyenek társadalmi és szakmai feladatvállalásuk által.