杏MAP导航

Vertse Márta – Vatikán

Gyertyaszentel? Boldogasszony ünnepének el?estéjén a szertartás a gyertyák hagyományos megáldásával kezd?dött. A tömjénáldozat felajánlása, a zsoltárének és a ?Krisztus, az Isten szolgája” dicséretét zeng? ének után került sor a Zsidókhoz írt levélb?l vett szakasz felolvasására, majd ezt követte Ferenc pápa homíliája. 

A fény szimbóluma jellemzi az ünnep liturgiájának szövegeit

?Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem” (Zsid 10,7). A Zsidókhoz írt levél szerz?je ezekkel a szavakkal nyilvánítja ki Jézus teljes csatlakozását az Atya tervéhez – kezdte homíliáját Ferenc pápa, rámutatva, hogy Urunk bemutatásának ünnepén, a Megszentelt élet világnapján, a remény jubileumi évében ezeket a szavakat egy olyan liturgikus szövegkörnyezetben olvassuk, amelyet a fény szimbóluma jellemez. A szerzetesn?khöz és szerzetesekhez fordulva a Szentatya, idézve Szent II. János Pál pápa Vita consecrata k. apostoli buzdításából, megállapította: ?Ti, akik az evangéliumi tanácsok útját választottátok, megszenteltétek magatokat, mint ?Menyasszony a v?legénye el?tt [...] az ? fényébe burkolózva” (Szent II. János Pál apostoli buzdítása, Vita consecrata, 15). Csatlakoztak az Atya fényl? tervéhez, amely a világ kezdetéig nyúlik vissza és teljes beteljesedését az id?k végén fogja elérni. Azonban már most láthatóvá válik ?azokon a csodákon keresztül, amelyeket Isten a meghívottak törékeny emberségében m?vel” (Vita consecrata, 20). A pápa ezután homíliájában azt fejtette ki, hogy a szerzetesek és szerzetesn?k a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség általuk letett fogadalmán keresztül, hogyan lehetnek a fény hordozói korunk emberei számára.

A szeretet rendjében nyilvánítsuk ki a dolgok jóságát

Ferenc pápa az els? szempontról, amely a szegénység fénye, megállapította, hogy Isten életében gyökerezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök és teljes kölcsönös ajándékában (Vita consecrata, 21). A szegénység ilyen gyakorlásával a megszentelt személy minden dolog szabad és nagylelk? felhasználásával áldás hordozójává teszi magát: a szeretet rendjében nyilvánítja ki a dolgok jóságát, elutasítja mindazt, ami szépségüket elhomályosíthatja, mint az önzés, a kapzsiság, a függ?ség, a dolgok er?szakos és halált okozó célú felhasználása. Ehelyett magáévá tesz mindent, ami a dolgok szépségét hangsúlyozhatja, mint a megfontoltság, a nagylelk?ség, a dolgok másokkal való megosztása, a szolidaritás – emelte ki a pápa, majd idézte Szent Pál szavait, aki a korinthusiakhoz írt els? levelében ezt mondja: ?Minden a tiéd! Ti pedig Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1Kor 3,22-23). Ez a szegénység.

Ferenc pápa a vesperáson   (Vatican Media)

Az Istennek szentelt tisztaság fénye is a Szentháromságból ered

A második elem a tisztaság fénye. Ez is a Szentháromságból ered, és ?annak a határtalan szeretetnek a visszfénye, mely a három isteni személyt a szentháromságos élet titokzatos mélységében összeköti” (Vita consecrata, 21) – idézett újból Szent II. János Pál pápa apostoli buzdításából a Szentatya. Ez meger?síti az ember számára az osztatlan és jegyesi szívvel fogadott isteni szeretet abszolút els?bbségét (vö. 1Kor 7,32-36), és minden más szeretet forrásaként és mintaképeként jelöli meg. A pápa megállapította, hogy olyan világban élünk, amelyet gyakran az érzelmi kapcsolatok torz formái jellemeznek. Ilyen az ?ami nekem tetszik” elv, amely arra indít, hogy az ember a másik személyben inkább saját szükségleteinek kielégítését keresse, mint egy gyümölcsöz? találkozás örömét. A kapcsolatokban ez a felszínesség, a bizonytalanság, az egocentrizmus, a hedonizmus, az éretlenség és az erkölcsi felel?tlenség magatartásait hozza létre, amely azt eredményezi, hogy egy életre szóló házastársi kapcsolatot pillanatnyi partnerrel helyettesítenek, a gyermekeket nem ajándékként fogadják el, hanem ?jogként” követelik vagy ?zavaró tényez?ként” kiiktatják.

Az Istennek szentelt tisztaság önátadó szeretetének szépsége

Ilyen körülmények között ?az emberi kapcsolatok bels? tisztaságának növekv? igényével” (Vita consecrata, 88), valamint az egyének és közösségek közötti kapcsolatok humanizálásával szemben a megszentelt tisztaság a XXI. század férfijainak és n?inek megmutatja az utat, amely az elszigeteltség meggyógyításához vezet – szögezte le homíliájában Ferenc pápa. Ez egy olyan szeretet, amely szabad és felszabadító, mindenkit befogad és tiszteletben tart, senkit sem kényszerít és senkit sem utasít el. Micsoda orvosság a léleknek, ha olyan szerzetesekkel és szerzetesn?kkel találkozik, akik képesek egy ilyen érett és örömteli kapcsolatteremtésre! – hangsúlyozta Ferenc pápa. ?k az isteni szeretet tükörképei (vö. Lk 2,30-32). Ennek érdekében azonban fontos, hogy közösségeinkben már a kezdeti képzést?l kezdve, s?t a folyamatos képzés során is gondoskodjunk az emberek lelki és érzelmi fejl?désér?l, hogy az Istennek szentelt tisztaság valóban megmutassa az önátadó szeretet szépségét, és ne érvényesüljenek olyan káros jelenségek, mint a szív elkedvetlenedése, vagy a ?kett?s élet” kialakulása törékenyebb személyek esetén. A kett?s élet kísértése elleni küzdelem mindennapos – szögezte le a Szentatya.

Szerzetesn? a pápai vesperáson a vatikáni bazilikában   (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

A megszentelt engedelmesség a magányos individualizmus ellenszere

Ferenc pápa ezután a harmadik szemponthoz f?zte elmélkedését, ami az engedelmesség fénye. A szertartáson elhangzott szöveg err?l is szólt: Jézus és az Atya kapcsolatában bemutatja nekünk ?a gyermeki és nem rabszolgai szolgálat fölszabadító szépségét”, amely ?felel?sségteljes és kölcsönös bizalomra épül” (Vita consecrata, 21). Éppen az Ige fénye válik ajándékká és a szeretet válaszává, jellé társadalmunk számára, amelyben hajlamosak vagyunk arra, hogy sokat beszéljünk, de sokkal kevésbé vagyunk hajlamosak arra, hogy meghallgassuk a másikat. A családban, a munkahelyen és különösen a közösségi hálózatokon szavak és képek áradatait cserélhetjük ki egymással, anélkül, hogy valaha is igazán találkoznánk, mert nem akarunk kockáztatni.  A mindennapi párbeszédben olyan sokszor el?fordul, hogy miel?tt valaki befejezné beszédét, máris jön a válasz, mert nem figyelünk a másikra. Azonban hallgassuk meg a másikat, miel?tt válaszolnánk, szavát üzenetként, kincsként, s?t segítségként fogadjuk el. A megszentelt engedelmesség a magányos individualizmus ellenszere, és egy olyan kapcsolati modellre késztet alternatívaként, amelyet a másik tényleges meghallgatása jellemez, amelyet konkrét ?cselekvés” követ, még annak az árán is, hogy lemondjunk saját terveinkr?l.  Valójában csak így élhetjük át teljes mértékben az ajándékozás örömét, legy?zve a magányosságot és felfedezve létezésünk értelmét Isten nagy tervében.

A megújulás a tabernákulum el?tti csendes imádatban kezd?dik

Befejezésül a pápa felidézett egy másik pontot: a ?visszatérést az eredethez”, amelyr?l manapság oly sok szó esik a megszentelt életben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy úgy térünk vissza az eredethez, mintha visszamennénk egy múzeumba. Életünk eredetéhez kell visszatérnünk! Isten Igéje, amelyet hallottunk, arra emlékeztet bennünket, hogy Istennek való szentel?dés els? és legfontosabb ?visszatérése az eredethez” mindannyiunk számára a Krisztushoz és az Atyának mondott ?igen”-jéhez való visszatérés. A megújulás nem a találkozók és a ?kerekasztalok” alkalmával jön létre, amelyek hasznosak és meg kell ?ket rendezni, hanem a tabernákulum el?tt, az imádásban történik. A pápa utalt rá, hogy kissé elveszítettük az adoráció, az imádás érzékét. ?Túlságosan gyakorlatiasak vagyunk, de az els? az imádás, a csendben való imádat képessége. És így újra felfedezzük az Alapítóinkat, mint a hit asszonyait és férfiait, és imában és felajánlásban velük együtt ismételjük: ?Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem” (Zsid 10,7) - fejezte be homíliáját Ferenc pápa hálás köszönetet mondva a szerzetesek és szerzetesn?k tanúságtételéért, amely kovász az egyház életében.